Olvasd: Ézsaiás 45,5–8.

„Én vagyok az Úr... rajtam kívül nincs Isten.” (5. vers)

A kijelölt ige a történelemről szól. Valaki nagyobb beszél Ézsaiás prófétánál. Itt az Úr beszél, a történelem Ura, Isten maga szól hozzá a történelemhez.

Nagy dolog az is, amikor Ézsaiás szól hozzá a világtörténelem nagy kérdéseihez, mert ő ott forgolódott, ahol országok, nemzetek sorsát intézték, tehát neki áttekintő tudása volt a világ eseményeiről, a nemzetek történetéről. Itt azonban az beszél a történelemről, Aki a történelmet csinálja: az Úr.

Azt mondja: minden történelem mögött ott vagyok Én, az Isten. Ez az állítás: „Én vagyok az Úr”, pozitíve négyszer és „Nincsen rajtam kívül Isten”) szintén négyszer, tehát egyetlen bibliai szakaszban nyolcszor fordul elő. Ez mutatja az igazság fontosságát.

Én vagyok a történelem Ura, ez azt jelenti, hogy a történelem mögött nem valami személytelen vaksors van, amely kiszámíthatatlanul dobálja hullám-hegy tetejére, vagy süllyeszti alá hullámvölgy mélységeibe népeknek, országoknak, világrészeknek és egyes embereknek élettörténetét. Még csak materialista érdekek és indítékok sincsenek a történelem mögött. Nem a szén, vagy olaj, arany, vagy kizsákmányolandó terület kormányozza, igazgatja, formálja az emberi történelmet, nem is szellemi világáramlatok. Az ige kategorikusan kijelenti: „Én vagyok az Úr! Rajtam kívül nincsen Isten!” Én tartom kezemben a világtörténelem kormánykerekét, s nem adom át senki másnak.

Hívő emberek előtt ez az állítás nagyon természetesnek látszik. Az igében azonban a probléma nem olyan természetes, mert az igében azt is mondja az Úr, hogy Ő teremtette a gonoszt is és a sötétséget is.

Az emberi logika ezt a látszólagos ellentétet úgy próbálja kiegyenlíteni, hogy különbséget tesz Isten akarata és engedelme között. Ez azonban nem Bibliaszerű, mert a Bibliában, igénkben is, máshol is, Isten úgy beszél magáról, mint Aki benne van mindenben. Igénkben is így fogalmazza meg igazságát: „Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek..." Tehát a rosszat nemcsak tűri, engedi, hanem cselekszi is. A 7. vers második felében határozottan kijelenti: „...én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszi!”

Titok ez, amelynek nem olyan egyszerű a magyarázata, mint ahogyan az emberek gondolják. Isten benne van mindenben, de mindazért a gonoszságért és nyomorúságért, ami a világon van, mi emberek vagyunk felelősek. A titkok az Úréi, a mieink csak a kijelentett dolgok.

A másik tanítása az igének az, hogy a történelem Ura, emberek által csinálja a történelmet. Ézsaiás könyvének 45. fejezete elmondja, hogy Círus, a világtörténelem egyik legnagyobb uralkodója, hogyan engedi szabadon, hetvenéves babiloni fogság után Isten népét, hogy megépítse rombadőlt fővárosának falait, s felépítse Isten templomát.

Ez a történelmi helyzet elgondolkodtat minket. Círus nem tartozott Isten népéhez. Bálványimádó volt, tehát olyan valaki, aki nem ismerte el az egy igaz Istent. Mégis ezen az emberen keresztül hajtja végre akaratát. Itt újra olyan kérdés áll elénk, mely a világtörténelem rejtélyei közé tartozik, de nem az egyetlen ilyen eset. Ki tudja megmagyarázni!? Tény azonban ez akkor is, ha értelmünket meghaladja.

Mit jelent mindez az én számomra?

Először is azt jelenti: aki Isten kezéből vesz mindent, annak békessége van! Mégpedig Istentől teremtett békessége. Nem visszhangzik most füledben és szívedben ez az újtestámentumi ige, amely Krisztus végrendelete: „Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek és ne féljen! (Jn 14,27) Aki mindezeket tudja, az tudja azt is, hogy Isten világkormányzási terveit, akaratát én rajtam keresztül és általam is végre akarja hajtani, nekem azonban engedelmeskednem kell.

Békesség és engedelmesség!

Történelem Istene, gondviselő mennyei Édesatyánk! A történelem útjáról kiáltunk Hozzád, elégeld meg már szenvedéseinket és add vissza szabad hazánkat, magyar testvéreinket, békességünket. Nincs a világon árvább nemzet a magyarnál. Tudjuk, hogy sokat vétkeztünk Ellened, de lásd meg, hogy ostorozásod már nem jobbá, hanem rosszabbá tesz, s így elveszünk! Szent oltárodnál térdre hullva kérünk: szabad hazánkat add vissza nékünk. Ámen. (Hontalan magyarok imádsága.)

(Énekünk: a Himnusz.)