Isten vezette a művész kezét az alkotásban

Isten vezette a művész kezét az alkotásban

Share this content.

Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna, további fotó: Baráth Mea, T. Mónika, Győriné Szabó Mónika,
„Hosszú, rögös út vége ez, hogy elkészült ez a szobor – mondta 2020. szeptember 30-án, a szoboravatáson Detkovics Anikó evangélikus szobrászművész. – Meg lehetett tapasztalni közben a mélységeket és a magasságokat is. Számomra nagyon tanulságos időszak volt ez, sokat adott az alkotás. Az egész alkotófolyamat során úgy éreztem, hogy fentről irányítják a kezemet, hogy egy terv részese lehetek. Sosem voltam egyedül és nap mint nap csodákat élhettem meg, amíg megszületett ez a munka. Nagyon hálás vagyok, hogy dolgozhattam rajta és bízom benne, hogy leginkább a szobor fog helyettem beszélni.”

És valóban, az alkotás most már fennen hirdeti a kereszténység legfontosabb üzenetét, Pál apostol Szeretethimnuszának gondolatait (Hit, remény, szeretet) a Lebstück Mária utca-Kassai utca-Munkásotthon utca által határolt területen, az újpesti evangélikus templom, a baptista imaház, a Benkő István Református Iskola, valamint a Szent János Apostol Katolikus Iskola szomszédságában.

Az ötletgazda Solymár Péter evangélikus lelkész őszintén sorolja milyen áldatlan állapotok uralkodtak sokáig ezen a területen, amikor az újpesti evangélikus templom mögötti területről kérdezzük.

„Ez egy igen ramaty állapotban lévő tér volt, ahol korábban volt egy ketrec, amit focipályának lehetett volna használni, de felvetette a gaz a betont és így senki sem sportolt rajta. Voltak elhagyatott részei, ahol hajléktalanok húzták meg magukat, meg volt egy ad hoc jellegű meggyfaliget, amit valamikor valaki az itt lakók közül odaültetett.”

A lelkész a sötét és használhatatlan terület felhasználására az önkormányzatnál többször tett javaslatot.

„2017-ben, a reformáció évében kezdeményeztem, hogy legyen itt egy reformációi park, négy felekezet (evangélikus, református, baptista és katolikus) közös hitvallásában, tehát nem egy Luther-szobrot, hanem egy túlmutatóbb, ökumenikus üzenetű alkotást gondoltunk itt felállítani. Akkor több művészt megkerestünk és a városvezetéssel is elindult egyeztetés.”

A szobor terve azonban dugába dőlt, mert nem sikerült forrást szerezni hozzá sem az önkormányzat, sem a gyülekezet részéről. De ottmaradt talonban az, hogy ha lehetőség adódik valamilyen módon egy pályázatra, amelyben megfogalmazódik egy találkozási és feltöltődési lehetőséget adó tér létrehozásának gondolata, jelentkezni fognak.

„2018 végén az önkormányzat keresett meg, hogy végre adódott egy pályázat, amelyhez a térfelújításban művészi alkotás létrehozására is lehetőség van – magyarázta a lelkész. – Megpróbáltuk elővenni a reformációi anyagot, újra megkerestük a művészeket. Benczúr Emesének is volt egy javaslata, de felvettük a kapcsolatot Detkovics Anikóval is. Nem egy statikus szobrot akartunk, hanem olyan installációt, ami bevonja az embert, és így az része lehet az alkotásnak. Mozgalmas, dinamikus elgondolást szerettünk volna a négy felekezet szimbólumaival. Sok jó ötlet jött. Detkovics Anikó egy hajó szimbólumot tartalmazó vizes plasztikával pályázott. Ez a hajóúsztató Újpest gyökereire utalt volna, de az installációban a közös hajóban való lét a városnak és az egyháznak is szimbolikus értelemmel bírt. Végül visszautasították a tervet, mert a városrész vezetősége nem szeretett volna újabb vizes plasztikát.”

Mivel több egyházi intézmény is van a terület körül, így az evangélikusok temploma, a baptisták imaháza, sőt egy lakótömb mellett katolikus iskola és református általános iskola és gimnázium is, ezért ezután felvetődött újra az egyházi jellegű szoborcsoport ötlete. Eredetileg három szobor lett volna a terv, a hit, a remény és a szeretet hármasa, melyből végül nem három különálló, hanem egy komplex szobor lett megformálva. A három térelem a horgony (hit), szív (szeretet) és a kereszt (remény) egy vízformával került összekötésre. Életutat járunk be rajta, születéstől az egész életen át a halál pillanatáig.

A térplasztika egyes nézetei más-más szimbólumot helyeznek előtérbe. Felülnézetből a horgony, elölnézetből a szív, oldalnézetből pedig a kereszt motívuma jelenik meg elsődlegesen. De minden megérkezési irányból változatos és értékes képet mutat a szoborkompozíció, nincs úgymond hátoldali nézete. A térplasztika felülnézeti képében egy enyhe S-alakú ív helyezkedik el. A föld síkjából emelkedik ki a fűvel beültetett területen, majd innen ível a magasba, és tér vissza újra. 

„A földbe simulva az egész emberlét egy horgonnyal indul, ami a hitet és családi-, keresztény kötődést is szimbolizálja, de Újpest múltjára is utal, majd két pontból indul, s összeérve, egy pontba futva jön a szeretet szimbóluma, a szív, amely az életútban a legmagasabb rész, szimbolizálva azt, hogy a szeretetben élés az emberi lét csúcsa, majd ennek vége a kereszt felé, felfelé, az ég felé mutat, ami a reménységet fejezi ki életünk végén, a megváltás örömére utalva” – magyarázta érdeklődésünkre a szobrászművész, Detkovics Anikó, aki az alkotói folyamatba bevonta az egyházakat is, idézeteket gyűjtött a térelemekre. Nagyszámú pályázat érkezett. Diákok, gyülekezeti tagok is jelentkeztek, protestáns, katolikus, de egyetemes és univerzális üzenetekkel is.

Ezek közül Bedő Katalin alpolgármester, Solymár Péter lelkész és maga a szobrászművész választották ki a megfelelő idézeteket. Később a koronavírus és a tavaszi karantén ideje alatt ezek a mondatok mindannyiuk számára még erősebb értelmet nyertek.

A horgonyon most Piliszky János katolikus költő ezen gondolatát olvasni: „Megadatott a kegyelem:/miközben minden áll és hallgat,/egyedül az öröklét működik.” 

Gyökössy Endre neves református lelkésznek, lelkigondozónak még nem volt emléktáblája Újpesten, az ő munkája előtt tisztelegve helyezték el az alábbi sorokat a szív szimbólumán: „Árnyék mögött / fény ragyog,/Nagyobb mögött még nagyobb,/Amire nézek, az vagyok!”
A keresztre, annak vízszintes részére pedig egy bibliai idézet került: „Jézus mondja: Én vagyok a világ világossága!”(Jn 8,12)  – ez a krisztusi közös hitet szimbolizálja.

A szobor a Sóskúti Kőbányából származó horvát mészkőből készült, 22 külön elemből alkotta a művész és segítője, Rostás Beáta Piros DLA1:10-es léptékű, a kövek szerinti osztás mentén szétszedhető makett biztosította a mintát az egymásra épülő elemek pontos kialakításához. Először Detkovics Anikó műtermében kerültek megformálásra az egyes részek, majd kamionokkal érkeztek a térre, óriási darukkal illesztették össze az egyes elemeket. Az alap be lett zsaluzva, a stabilitás érdekében. A művész pedig a karantén egész ideje alatt több mint két hónapig a téren csiszolta formára az elemeket, hogy az ívek, az egész vonulata, jelképrendszere látható és egységes legyen.

A váci evangélikus kötődésű művész alkotta meg korábban az újpesti templom rézből készült Erős vár a mi Istenünk feliratát is. A BAHCS művek második ivókútja Vácon pedig az ottani evangélikus templom tengelyére szerkesztve szintén a szobrászművész és Helmle Csaba együttműködéséből született meg. Az ott megvalósult térplasztika egy interaktív játékra ösztönző ivókút. A szomjúság oltása és a játék mellett a szem gyönyörködtetése és a tapintás iránti vágy felkeltése is feladata. A kút számára előzetesen kijelölt hely az evangélikus templom tengelyére lett szerkesztve, ezzel ott is a templom és a kút között egy lényegibb kapcsolat jöhetett létre, így a templom tengelyébe nem a kút mint objektum, hanem a szomját oltó ember került.

Hogy mióta alkot, arról így beszél Detkovics Anikó: „Hároméves voltam, amikor anyukám segítségével agyaggal kezdtem el foglalkozni, de addig is már sokat rajzoltam. Teljesen céltudatosan készültem a művészi pályára. Nem volt kérdés, mi szeretnék lenni. A művészeti középiskola után jött a pécsi egyetem, egyenes volt a pályám.”

Művészeti tanulmányait Dohnál Tibor szabadiskolájában kezdte Egerben. Középiskolai tanulmányait a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában végezte. 2001-ben felvételt nyert a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karára, ahol 2006-ban szerzett diplomát az egyetem szobrász szakán.

„Fentről kapom az útmutatást, folyamatosan irányítják a kezemet – vallja Detkovics Anikó. – Úgy érzem, minden munkámban Isten jelen van, az alkotás folyamatában is érzem az isteni jelenlétet. Én magam is evangélikus vagyok, erős a kötődésem az egyházhoz.”

Képgaléria az alkotói folyamatról:

Képgaléria a szobor avatásáról:

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!