Istenélményt adni az óvodában

Istenélményt adni az óvodában

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Galambos Ádám, fotó: Magyari Márton
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Ez alkalommal Vass-Szabó Andreával, a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium óvodai szakmai vezetőjével, közoktatási szakértővel beszélgettünk.

– Az óvodás korosztály mindenre nyitott, eleven. Mit jelent az ön számára óvodásokkal foglalkozni?

– Valóban, a kicsik mindenre, így a szépre, a jóra és az igazra is nyitottak. Hiszem, hogy azok a hiteles személyek, akik nálunk dolgoznak a szeretetükkel, törődésükkel, empátiájukkal és alázatukkal meg tudják nyitni a jóra és a hitre vezető utat a gyermekek számára. Óvodásaink először érzéseket kapnak, amelyek érlelik a bizalmat, amely később valódi szeretetté áll össze. Vallom, hogy Isten úgy dolgozik bennünk, hogy megadja a vele való kapcsolatot, amelyen keresztül megélhetjük a földi kapcsolataink örömeit is. Ennek a felelősségét és áldását jelenti számomra az óvodásokkal való foglalkozás.

– Miként jelenik meg a vallásosság az óvodások mindennapjaiban?

– Kezdetektől igyekszünk képviselni és mindennapjainkban megélni, hogy a vallás nagyon fontos alapot jelent, amely kapaszkodót ad a későbbi életkrízisekben is. Nagy szerencse, hogy nálunk sokan vannak olyanok, akiknek a szülei is aktív evangélikusok. Náluk az imádság valóban a mindennapi kenyér, ami meglátszik a másik emberrel való viselkedésükben, sőt a bűnbánat gyakorlásában is. A kisgyermek ezt hozza magával, látszik rajta az otthon megélt örömhír. Vannak nem evangélikus identitású gyermekeink is: katolikus, református vagy épp kopt keresztény is van közöttük. A szüleik fontosnak tartják, hogy keresztény szellemiségben nevelkedjenek. Ők is megtalálják nálunk a helyüket. Egymás kincseiből táplálkozunk. Nem vallásgyakorló szülők gyerekei is járnak hozzánk. Az ő esetükben azt a hangot keressük, amivel be tudjuk őket fogadni, megölelni. Nem szeretnénk „kötelezően téríteni”, hanem meg szeretnénk velük éreztetni, hogy őket is szereti az Isten. Krisztusi szeretettel igyekszünk hívni őket nemcsak az óvodai, hanem a hit közösségébe is. Ebben jelenik meg az óvoda hitet erősítő, egyben missziói küldetése is.

– Ezek alapján az óvoda valóban a krisztusi szeretetközösséget sugározza…

– Valljuk, hogy mindannyian a teremtett világ részei vagyunk, ezért igyekszünk mindenkihez úgy viszonyulni, hogy kölcsönösen jó, ha szeretetben együtt vagyunk. Erre a bibliai üzenetre épül minden napunk, és ez megjelenik a gyermekkel való törődésen túl a kollégák egymáshoz viszonyulásában és a szülőkkel való kapcsolatunkban is. Öröm megélni, hogy mi nemcsak a munkánkban vagyunk keresztények, hanem a saját életünkben is. Ez teszi hitelessé szolgálatunkat, és ezáltal érzik a szülők is, hogy nyitott szívvel várjuk őket.

– Az Evangélikus Hittudományi Egyetem mesterszakos hallgatója. Diplomamunkája szintén a pedagógiához kapcsolódik.

– Az oktatás és hit kapcsolatára épülő pedagógiai dolgozatomban a tanulás támogatásával foglalkozom. Eddigi munkám tapasztalatai abban erősítettek meg, hogy az embereknek nagyon sokat lehet segíteni a hit által. Keresztényként vallom, hogy nem csukhatjuk magunkra a templomok ajtajait, hanem feladatunk megéreztetni másokkal is azt a biztonságot és szeretetet, amit Istentől kap minden egyes ember. Ez az óvodásokra is igaz. Úgy látom, hogy az élményközpontú oktatás nagy segítség, vallom, hogy az élménynek nagyon nagy lehetősége van a fiatalok életében, melynek része az istenélmény is. Fontosnak tartom a kooperatív módszerek alkalmazását, a drámapedagógiát, a differenciálást. Ezek a módszerek például arra is alkalmasak, hogy megtanítsuk a gyermekeket bocsánatot kérni.

– Miért az óvodapedagógiát választotta hivatásának?

– Édesapám tanár volt, édesanyám gyógypedagógus. Ebben a családi miliőben engem is elvarázsolt ez a világ. Mindig is szerettem az embereket, a gyermekekkel könnyen barátkoztam. Négyéves koromban már azt mondtam, hogy óvó néni leszek. Istennek adok hálát, hogy ez a tervem megvalósult. Úgy érzem, hogy az óvónői szolgálat nemcsak a gyermekkel való foglalkozást jelenti, hanem a szülőkkel, kollégáinkkal és önmagunkkal való szüntelen kapcsolatot is. Csoda megélni, hogy itt egymás terheit és örömeit is hordozzuk, hogy mosolyaink közösek, könnycseppjeink együtt csordulnak ki.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2020. március 15-én. (Az interjút 2019-ben rögzítettük.)

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!