–    Honnan kapta a retorikai képesség áldását?

–   A szerető szavú családomtól, egyetemi tanulmányaimból, egyéni képességemből és Istentől. Adomány, kaptam. Teológuskoromban esti imáimban kértem őt, adjon talentumot a prédikációhoz. Rengeteget gyakoroltam. Minden igehirdetésre alaposan felkészülök ma is. Igyekszem úgy beszélni, hogy a bonyolultabb bibliai témát is mindenki megértse, sőt hasson rá. Egyszerűen fogalmazok. Emberként vagyok jelen a gyülekezetben: a lelkész nem fent, hanem az emberek mellett áll – alázattal.

–   Luther retorikája szerint legyen a prédikáció témája emberközeli, a mindennapok lelki gondjaiból is merítő. Egy huszonnyolc éves fiatal nőnek van erre élettapasztalata?

–   Már sok mindent megéltem, sebzettségem is sok van: gyász, csalódás, betegség, de azért több öröm ért. Erős az empátiám, igyekszem megismerni az embereket, akikhez szólok vasárnaponként.

–   Ez (is) magyarázata annak, hogy nagyon népszerű Cegléden. Megszólítják a piacon, a postán, hívják rádióba, „nagy” televízióba is.

–   Luther tanítása – igazi lutheránusnak tartom magam –: legyünk láthatóan evangélikusok. Ez azt jelenti számomra, hogy az egyház közösen, együtt tesz a várossal az emberekért, és fordítva. Szívesen segítek bárkinek.

–   Meg olyan céltudatosan, kiegyensúlyozottan és derűsen, mint a Lelkésznő.

–   Örököltem ezeket a tulajdonságokat. Szüleim nagyon szépen neveltek engem és bátyámat. Én úgy szemlélem a félig töltött poharat, hogy félig tele van. Nem az a hozzáállásom, hogy mit nem lehet, hanem az, hogyan lehet megcsinálni. Ez az optimizmus vezet isteni hittel. Ez adott bátorítást akkor is, amikor 2016. augusztus 3-án Ceglédre kerültem, akkor még idegenként. Istenbe kapaszkodtam. Bár Szeged (a korábbi szolgálatom színhelye) után Cegléd kisváros, mégis újra és másként kellett kezdenem a gyülekezeti és közösségi munkát. Két segítséget kaptam az induláshoz, a beilleszkedéshez. Bibliai útmutatást: Maga a menny Istene ad nekünk sikert, s mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést; azonnal segítő emberek álltak mellém, nem maradtam tehát magamra.

Az interjú itt folytatódik.