– A genetika területén az elmúlt néhány évben olyan felfedezések születtek, amelyek az egyházakat is etikai állásfoglalásra késztetik. Nemrég ön is részt vett egy nemzetközi teológiai konferencián Párizsban, ahol a génszerkesztés tudományos, teológiai és társadalmi kérdéseiről volt szó. Mik voltak a konferencia fő felvetései?

– Az élő sejtek genetikai állományának módosítása nem új terület a biotechnológiában. Évtizedek óta folynak kísérletek és születnek új eljárások a „genetic engineering” területén, de csak néhány évvel ezelőtt váltak ismertté olyan eszközök, amelyekkel a genetikai kód célzottan, nagy pontossággal, gyorsan és olcsón változtatható meg. Az áttörést a CRISPR-Cas9 rendszer hozta meg, amellyel lényegében szándékos és célzott mutációk hozhatók létre. Ezzel a technológiával születtek már eredmények az élelmiszernövények terméshozam-növelésében, a maláriát terjesztő szúnyogok betegségterjesztésének megakadályozásában és több, genetikai eredetű emberi betegség esetében is. 2015-ben kínai tudósok számoltak be először arról, hogy a módszert embereken is kipróbálták. Mivel a „beavatkozás” rendkívül egyszerűen végrehajtható és olcsó, gyakorlatilag minden tudományos ismeret nélkül, otthon, a „garázsban” is elvégezhető. Akadnak is az utóbbi években olyanok, akik ezzel a módszerrel kezdtek bele nagy nyilvánosság előtt, élő adásban egyéni adottságaik feljavításába (pl. izomtömegük növelésébe). Az eljárással kapcsolatos etikai kérdések a módszer gyors elterjedésének lehetősége és a már „biohackerként” ismert, önjelölt génszerkesztők rivaldafénye miatt feltehetően egyébként is élénk vitát váltanának ki. A CRISPR rendszer váratlanul nagy hatékonysága viszont felhívta a figyelmet arra is, hogy sem a bioetika, sem a törvényhozás nem képes követni a gének szerkeszthetőségével járó újabb kihívások ütemét. A párizsi Protestáns Teológiai Intézetben tartott konferencián az erre vonatkozó teológiai, etikai, politikai, természettudományos és filozófiai kérdések kaptak szerepet.

– A konferencia jól jelzi, hogy a genetika kérdésében szükséges a párbeszéd. Mennyire lehet ebben a kérdésben a teológiának és a tudománynak közös nevezőt találni?

– Már arra sem egyszerű válaszolni, hogy egyáltalán létezhet-e közös nevező. Az egyes tudományágak nagy önállóságra tettek szert. Saját módszertanuk és saját iskoláik vannak, melyeknek „falai között” saját érvényesülési harcaikat vívják. Erre sor kerülhet iparági, nemzeti vagy laboratóriumi szinten is természetesen. Eközben a támogatásért, hírnévért, eredményekért vagy csak a kutatás szabadságáért küzdő felek érthető módon nem mindig törekszenek a túlságosan nagy nyilvánosságra. A teológiával való közvetlen párbeszéd pedig nagyon nehezen értelmezhető a közös módszertani alap hiánya miatt. A teológiai álláspontok tisztázása két szempontból mégis nagyon fontos. Az egyik az, hogy a legkritikusabb etikai döntések sokszor a kísérletek közvetlen közelében születnek meg a kutatók és kutatásvezetők fejében. Számukra adott esetben személyesen nagyon is élő szempont lehet, hogy tevékenységüket milyen vallási szempontokkal igazolhatják. A teológiai partnerség másik jelentős területe a kutatásokra vonatkozó nemzetközi szabályok kialakításának folyamata. A teológusok állandó szereplői ennek a folyamatnak Európában és az amerikai kontinensen egyaránt. A genetikai kutatások és a teológia közös nevezője az ember élet iránti felelőssége, amely napjainkban nemzetközi etikai állásfoglalásokban fejeződik ki leghatékonyabb módon.

– Istent játszani – ez volt a címe a konferenciának. Hol tart most a genetikai kutatás és mik azok a tényezők, amelyek miatt ezt a meglehetősen provokatív címet választották a szervezők?

– A CRISPR rendszer segítségével jelentős eredmények születtek az egygénes emberi betegségek gyógyításában, mint a sarlósejtes vérszegénység vagy a kardiomiopátia egy formája. Folynak kísérletek az emlőrák és az AIDS gyógyítása terén, Kínában idén júliustól a HPV-fertőzés ellen is megkezdik a CRISPR-kísérleteket. Kiterjedt kísérletek folynak a növényi genom átalakításában, különös tekintettel az olyan, terméshozamot meghatározó tényezők befolyásolása érdekében, mint a termés alakja és elhelyezkedése. És természetesen megjelentek az eddig jobbára csak filmekből ismert lehetőségek is. Tavaly év elején jelentette be egy harvardi genetikus, hogy két éven belül létre szeretné hozni az afrikai elefánt és az egykori mamut „közös” embrióját. Az Istent játszani cím a technikai etika régi gondolata. Nem kifejezetten a CRISPR módszerrel elérhető lehetőségekre utal, hanem minden kísértésre, amelyet az ember főleg technikai hatalmának átgondolatlan alkalmazásával valósíthat meg a földön. Ez az újabb technikai eszköz most közelebb vitt az eugenika alapvető kérdéseihez. Sokféleképpen lehet érvelni a saját testi adottságaink megváltoztatása (body enhancement), az utódaink adottságainak megválasztása (designer baby) vagy az örökítőanyag DNS-én végzett változtatások terén. A teológiai etika világossá akarja tenni a bioetikai kérdések hátterében sokszor sötétben maradó késztetések veszélyeit is a világ technikai átalakításának folyamatában. Ilyen veszély a hatalomvágy, amely ellen egyáltalán nem tudunk jobban védekezni csupán azzal, hogy növeljük természeti ismereteink vagy technikai képességeink számát.

– A tudománynak mi az etikai álláspontja?

– A tudománynak nincs önálló és egységes etikai álláspontja. Európában nagy jelentősége van az oviedói egyezménynek (1997) és az azóta történt kiegészítéseinek. Ezt jelenleg huszonkilenc tagállam fogadja el. Nem tekinthető ugyan etikai nyilatkozatnak, de abba az irányba mutat az MTA élettudományi osztályainak tavaly év végi egységes állásfoglalása is a genomszerkesztésről.

– A genetikai manipuláció vonatkozásában mi a teológia álláspontja?

– Etikai szempontból árulkodó már maga a „szerkesztés” metaforája is, amely a szövegszerkesztés gördülékenységének képét idézi fel. A bioetikai kutatásokat kísérő metaforák mindig is „trendik” voltak, és emögött konkrétabb érdekek állnak az egyszerű nyelvszeretetnél. A bio- és orvosetika szempontjai a teológiai etika számára is nélkülözhetetlen pillérek. A teológiai etika ezzel együtt két lényeges megfontolást kínál. Egyrészt egyértelművé szeretné tenni, hogy egyetlen olyan végső erkölcsi érték sem létezik, amely egyszer s mindenkorra megmondaná, mit kell tenni, vagy felmentené az embert és közösségeit az erkölcsi életmóddal együtt járó kötelességek és felelősség alól. Másrészt lehetővé teszi azt a nézőpontváltást, mely nélkülözhetetlen olyankor, amikor az ember az önnön életét érintő kérdésekben kíván tájékozódni. A génszerkesztés képessége pedig jelenleg a történelem leghatékonyabb eszköze arra, hogy átírjuk a földi élet kódjának egyes részeit.