Erről a folytonosságról tanúskodik a gyülekezet kisebb csoportjainak és szolgálattevőinek személyes történeteit és az asztalukra kerülő recepteket egybegyűjtő könyv, akárcsak a kilencven év történetét bemutató képek. „Istennek az Izráel népéhez való sokféle jótéteményei és csapásai” (a 78. zsoltár régi felirata) megjelennek a gondos kezek által megőrzött és összeállított fotókon és dokumentumokon, de ott vannak a gyülekezeti hétköznapok képen nem ábrázolható, de nagyon is átélhető világában is. A feszültséggel terhes időszakok hangulatát éppúgy nem őrzi meg a kamera lencséje, mint a gyülekezeti élet olyan alapvető pillanatait sem, amikor a lelkész elmélyülten készül az igehirdetésre, vagy a kántor a vasárnapi előjátékot gyakorolja. A könyv alkotói, Bence Judit és Simonné Bencskó Katalin beszélgetését Ittzés Szilvia moderálta, az ifj. Harmati Béla és Schermann Ákos által összeállított kiállítást Ittzés András nyitotta meg.

Múlt és jelen kapcsolódott össze a tízállomásos gyülekezeti játék során: a résztvevők a játékos és informatív feladványok sorában egy köszöntőlevelet írtak, melyet majd átadhatunk a negyvenes években az épületben működött gyülekezeti óvoda egykori óvónőjének, Olgi néninek; megtudhatták, hogy születésük napja környékén mit énekelt a gyülekezeti énekkar; egy időkapszulában üzenetet küldhettek a jövőbe a templom 2028-ban esedékes százéves ünnepére; és elgondolkodhattak azon is, hogy zsebpénzük hány százalékával lenne érdemes támogatni a gyülekezetet. Az izgalmas játékot számos önkéntes segítő támogatásával Szontagh Tamásné Kotsis Dorottya és Tóth Ferencné Bence Ágnes állította össze. A szombat délelőtti program térképes menetlevelét nagy örömünkre több mint ötven játékos vette át – a gyülekezet jól ismert tagjai mellett erdélyi és finn testvérek és a lelkészeink által oktatott hittanos gyermekek is bekapcsolódtak a játékba.

A Bence Gábor karnagy–kántor által megálmodott ünnepi hangverseny is az időre irányította figyelmünket, amely hol könnyeden ketyeg, máskor ránk nehezedő súlyával rettent, mígnem kivételes pillanatokban ünneppé válik. A zenekar Joseph Haydn Óraszimfóniájának 2. tétele mellett Felix Mendelssohn Bartholdy Reformációszimfóniájának 4. tételében is emlékezetes szerepet vállalt. Kivételes ajándék volt, hogy gyülekezeti tagunk, Szontagh Márton előadásában hallhattuk Haydn C-dúr csellóversenyét Benjamin Britten kadenciáival. A kibővített ének- és zenekarba Németh Sándor helyettes kántor a fóti kántorképző júliusi tanfolyamának hallgatóit és előadóit is bekapcsolta. Sulyok Imre, gyülekezetünk egykori kántora, Kodály-tanítvány zeneszerző 84. zsoltára mellett Mendelssohn Hör mein Bitten (Halld meg imádságom) című nagyszabású kórusműve hangzott el Szklenár Roberta szólójával. A kórusművek újbóli előadása a vasárnapi istentiszteleten is emelte az ünnep fényét.

A hétvégén gyülekezetünk lelkészei, Gáncs Tamás, Blázy Árpád és Blázy Árpádné mellett a sepsziszentgyörgyi és a herttoniemi testvérgyülekezet lelkészei, Zelenák József és Kersti Rantasalo szolgáltak. Kondor Péter püspök a hét igéje alapján tartott igehirdetésében figyelmeztetett, hogy nem vagyunk kész keresztények: legyünk nyitottak Isten formáló hatásaira, ha azok embertársainkon keresztül, esetleg számunkra fájdalmas módon érkeznek is hozzánk. Legyünk ajtónyitók, a cselekvő szeretet művelői – buzdított a vendég-igehirdető.

A „kelenföldi asztalok körül” működő, sokszínű közösség a hétvége igei mottójául választott 90. zsoltár alapján megérthette, hogy múlt és jelen személyes történetei a mi hajlékunk, a mi Atyánk közös asztala körül nyerhetnek igazán értelmet: így lehettünk egyek a vasárnapi istentiszteleten – a templomszentelés napra pontos évfordulóján – Urunk asztalánál.