A két egyházkerület partnerkapcsolata 23 évre tekint vissza, 2005-től pedig része az a kétévente esedékes látogatás, melyre hol Svédországban, hol hazánkban kerül sor. Az idei találkozó – mely valakinek már az ötödik volt a sorban – régi barátok örömteli találkozására és újak formálására adott lehetőséget. 

A delegációkat vezető püspökök prezentációi mellett dr. Korányi András püspökhelyettes és Cristina Grenholm professzor kiváló előadásait hallgathatták, de emellett szakmai kirándulásokon is részt vehettek a két ország lelkészei. A Norrköping-ben működő diakóniai központ bemutatása mellett a híres Kolmården-i Wildlife Park közepén működő evangélikus templomot és az ottani különleges lelkészi szolgálatot is megismerhették a csoport tagjai, sőt ezek után nagy sétát tehettek a vadasparkban. 

A közös áhítatokon ismét bebizonyosodott, hogy az eltérő igehirdetői gyakorlatok csak gazdagítják és intenzívebbé teszik az istenkapcsolatot.

„Mindig annyira magával ragadó számomra Svédországban lenni, és magamba szippantani azt a „más” légkört – vallotta Joób Máté. – Nekem még mindig nagy élmény, hogy mennyire el tudják egymást fogadni a svédek. Biztos, hogy ennek ára is van, de valahogy ebben nagyon erősek. Mintha sokkal kevesebb lenne az egymás iránti gyanakvás közöttük, és fokozott késztetésük van, hogy a jót lássák egymásban. Nagyon vidámak és felszabadultak, és többször éltem meg, hogy rám is hatással voltak. Jó a társaságukban lenni. A korábbi években néha azt is éreztem, hogy mi kevésbé vagyunk azok, bár éppen a mostani út során tapasztaltam, hogy a kis magyar csoportunk sem panaszkodhatott a felszabadult hangulat miatt. Ez nagyon jó volt.
Az eszkhatológiával kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy közel sem használjuk ki a benne rejlő üzenetet, amivel igenis sokkal reménnyel telibb lehetne a hétköznapunk. Természetesen nem valami utópisztikus vallásos giccsre gondolok, hanem arra a reményre, amely megtermékenyítheti a jelenünket. Nem az a kérdés, hogy mi lesz majd, hanem az, hogy ami lesz, hogyan befolyásolja a jelenünket. Ha egyszer mindenki térdelni fog Krisztus előtt, akkor bennünket embereket tényleg csak az választ el, hogy ki mikor teszi meg ezt a mozdulatot. Nem kell ősellenségnek tekintenem a másikat, csak olyan valakinek, aki talán ezt a mozdulatot majd később fogja megtenni. Lehet, hogy a legkésőbbi pillanatban, de egyszer egymás mellett fogunk térdelni” – foglalta össze gondolatait Joób Máté, aki kiváló svéd és finn nyelvtudásával, valamint helyismeretével hatalmas segítsége volt a csapatnak.

Hulej Enikő számára (akinek ez volt az ötödik ilyen alkalom) mindig nagy élmény a svéd-magyar lelkészkonferencia, de – ahogy fogalmazott – ez a mostani jelentette a legtöbb áldást eddig. „A találkozás a régi, jó ismerősökkel, a tapasztalatcsere a lelkészi szolgálat örömeiről és kihívásairól, a sok személyes, baráti beszélgetés és a lelki töltekezés az áhítatok során mind emlékezetes marad. Jó volt megtapasztalni újra a svéd rendet, ahogy reggel, délben és este rövid imaalkalomra gyűltünk össze, ezek közül is kifejezetten emlékezetes marad a záró istentisztelet végén formált imakör: gyertyát gyújtva imádkoztunk, ki-ki szolgáló testvérekért, barátokért, családtagokért. Nagyon inspiráló volt a Norrköping-ben töltött nap üzenete is: ki kell jelölni, mi a prioritás a gyülekezet számára és oda összpontosítani az anyagi és személyi erőforrásokat, illetve az, hogy „csinálni kell!”. Csapatmunkára van szükség és azt is el kell fogadnunk, hogy nem minden ötlet valósítható meg. Ilyenkor bátran váltani kell tudni.”

„Rendkívül fontos volt ez a találkozó, hiszen a két ország sokszor szerepel egymás híradásaiban, viszont mindkét országról gyakran hamis hírek terjednek. Így jó volt megismerni – Modeus és Kondor Péter püspök előadásaiból – egymás örömeit, bánatait és küzdelmeit” – emelte ki Lázár Zsolt, aki a zenei szolgálatokban való aktív részvétel mellett remek fotókkal járult hozzá az esemény dokumentálásához.

Végül, de nem utolsó sorban a találkozó kiemelten fontos volt az egyházkerületek püspökeinek és a partnerkapcsolat folytatásának szempontjából. Martin Modeus és Kondor Péter az első pillanattól nagy kedvvel és nyitottsággal kezdték az ismerkedést, hogy öt nap és sok beszélgetés után egymást átölelve búcsúzzanak, és megállapodjanak az idén decemberben lejáró partnerkapcsolati megállapodás újabb öt évre szóló meghosszabbításában.