Óriási park veszi körül a nagyjából kétezer főt számláló település kastélyát; jó, hogy van portaszolgálat, a konkrét találkozási helyszínt ugyanis nehéz megtalálni a betűkkel jelölt sok épület között. Az ötvenes években ezen a területen még kaszinó volt, az egykori főszolgabírói lakást és hivatalt alakították át, így indult a szeretetotthon. Az idén hetvenedik születésnapját ünneplő, ma már sok telephellyel működő, szerteágazó szolgáltatásokat nyújtó intézményegyüttest 2018 januárjától vette fenntartásába a Magyarországi Evangélikus Egyház.

A tősgyökeres gyönki Bíró Kornélia 2012 óta az intézmény vezetője. Státusza a tavalyi fenntartóváltáskor is magától értetődő természetességgel maradt, ami volt, hisz nála alkalmasabb szakembert aligha találhatnának a szeretetotthon vezetésére. A kezdetektől itt dolgozik: 1994-től 2000-ig mentálhigiénés szakemberként, 2000-től pedig szakmai igazgatóhelyettesként. 2012-ben megpályázta és elnyerte az igazgatói állást.

„Jómagam is evangélikus vagyok, a helyi gyülekezetben presbiter, szüleim-nagyszüleim is tisztségviselőként tevékenykedtek ugyanitt, nagyapám kurátor, édesapám gondnok volt. Én ebben nevelkedtem, számomra ez a természetes – mondja. – Az intézményen belül ezt a szemléletet a kezdetektől olyan módon képviseltük, hogy a Gyönkön működő három felekezet pásztorai rendszeresen bejártak a telephelyekre istentiszteletet tartani. A tavalyi átvétellel annyi változott, hogy saját intézményi lelkészünk szolgálatával az áhítatok rendszeresebbé váltak.”

Alapszolgáltatások a kistérségben

Nem véletlenül a szeretetotthon megjelölést kapta az intézmény. Vezetői azon fáradoznak, hogy a munkában megfáradt, betegségben megtört idősek itt valódi otthonra találhassanak. Az „itt” azonban meglehetősen elnagyolt egy olyan intézmény esetében, amelyhez tíz település ellátottjai tartoznak. „Ez egy többszörösen integrált intézmény, mind vertikálisan, mind horizontálisan – magyarázza az igazgatónő. – Alulról fölfelé is építkezünk, illetve ugyanaz az ellátási forma több településen is megjelenik.”

A Tamási kistérség tíz településén – Diósberény, Gyönk, Keszőhidegkút, Miszla, Nagykónyi, Regöly, Szakadát, Szárazd, Udvari, Varsád – a szeretetszolgálat alapszolgáltatásokat biztosít: szociális étkeztetést, házi segítségnyújtást. Jelzőrendszeres házi gondozás viszont még több, harminc településen működik. Idősek nappali ellátása három telephelyen van, család- és gyermekjóléti szolgáltatás hat településen, idősek szakosított ellátása négy telephelyen és a székhelyen. Barnahátpusztán az idősek mellett hajléktalanokat is gondoznak, Nagykónyiban pedig húsz férőhelyes intézmény működik.

„Bentlakásban kétszázkilencven embert gondozunk. Gyönkön kétszáztizenöt férőhely van, Nagykónyiban húsz, Értény-Barnahátpusztán pedig ötvenöt – árulja el Bíró Kornélia. – A családsegítéssel együtt tehát összesen ezernégyszáz ellátottat, valamilyen formában gondozott egyént számlál az intézményünk. Vannak olyan ellátottak, akik szociális étkeztetésben és házi gondozásban is részt vesznek, tehát van némi átfedés, de nem jelentős.”

Egy ilyen nagy intézmény igazgatása megköveteli a nagyfokú szervezettséget, az összeszokott csapatmunkát, a jó kommunikációt. Az igazgató hangsúlyozza a kollektíva meghatározó szerepét. Százhetvenhat dolgozója van a vezető ápolóktól a szociális munkásokon és rehabilitált, általában karbantartó munkatársakon át a konyhalányokig.

Végigjártuk a gyönki székhely épületeit. A társalgókban az ebéd utáni szieszta idején csak néhányan ücsörögtek, a legtöbben a szobájukban pihentek. Volt, aki – időskorát meghazudtolva – rutinosan böngészte az internetet. Bíró Kornélia mosolyogva mesélte, hogy az okostelefonok és egyéb digitális eszközök használata olyannyira elterjedt az ellátottak körében, hogy olykor – annak érdekében, hogy munkájukat végezni tudják – kénytelenek a lakók internethozzáférését korlátozni.

A demensek részlegén az egyik hölgy elmélyülten horgolt, és örömmel mutatta újabb gyönyörű, saját készítésű díszpárnáját. Egy másik épületben két úr kártyázott, az egyikük ágyban fekve. A másikuknak nemrégiben ünnepelték a kilencvenötödik születésnapját itt, az otthonban. Mint a kilencven-, kilencvenöt és százévesek mindannyian, ő is ünnepélyes keretek között kapta meg a miniszterelnöktől érkezett bőrkötéses oklevelet.

Nehezített pályán, tudatosan

Egykor a gyönki székhely tágas kertjében még maguk termelhettek meg számtalan élelmiszert a konyhára, saját mikrogazdaságuk volt, meséli Kornélia. Mivel azonban a jogszabályi feltételek 2008-tól erősen szigorodtak, már nem tudtak fizikailag jobb állapotú ellátottakat fogadni és nekik karbantartói munkát adni az intézményben. Ugyanakkor az ÁNTSZ, vagyis az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat előírásai is egyre inkább ellehetetlenítették a saját termelést. Ennek megfelelően fokozatosan le kellett építeni a gazdaságot. Legvégül a szőlészetet számolták fel.

Tekintettel a súlyos betegekre és mentálhigiénés tapasztalataira, az intézményvezető külön odafigyel dolgozóinak fizikai-lelki állapotára, rendszeres rekreációs, folyamatos kommunikációs lehetőséget kínál nekik. „Nálam nincs ügyfélfogadási idő, ez az ajtó mindig nyitva áll mindenki előtt. Ha jön valaki, és szüksége van rám, akkor én félreteszem, amivel épp foglalkozom, és meghallgatom. A szellemileg leépült és demens betegek mellett nálunk sok az olyan pszichiátriai beteg is, akiket máshol nem fogadnak, szenvedélybetegek is előfordulnak. Ha valaki ezekekkel a betegekkel lelkiismeretesen akar foglalkozni, az napi nyolc órában bőven elég. A ma általánosan bevett tizenkét órás műszak teljes idejében nem hiszem, hogy valaki valóban képes odatenni magát.” Ezzel a szemlélettel és gyakorlattal a Hegyhát Evangélikus Szeretetszolgálat egyedülállónak mondható az összes egyházi intézmény között.

A dolgozóknak lehetőségük nyílik bizonyos képesítések megszerzésére, így az intézményen belüli előrelépésre is. Novemberben négy kolléga végzett mint demenciagondozó. „Ez egy kötelező továbbképzés. Jogszabály írja elő 2022-re, hogy ahol demens betegek vannak, ott minden műszakban biztosítanunk kell a demenciagondozót” – világosít fel az intézményvezető.

Újdonság, hogy idén november végén indult az első saját szociális gondozóápoló képzésük. „Amikor fölveszek még szakképzetlen, gimnáziumból kikerült dolgozókat, és ők megállják a helyüket, akkor lehetőséget kapnak a továbbtanulásra. Házon belül indul a képzés, a kollégák munka mellett is el tudják végezni, és egy év alatt megszerezhetik az OKJ-s képesítésüket. Ezzel mindenki jól jár – körvonalazza a lehetőséget Bíró Kornélia. – Elmondhatom, hogy egy kistelepülésen vagyunk, egy nagyon kicsi megyében, LHH-s, azaz leghátrányosabb helyzetű kistérségben, ehhez képest azonban nagyon sok szakember és diplomás dolgozó van itt. Nincs szakemberhiányunk. Van utánpótlás.”

Szupervízió Istennel

A dolgozókra is kiterjedő lelkészi támogatásról és segítségnyújtásról már az intézményi lelkészt kérdeztük. Varga Diánát 2014-ben avatták lelkésszé Pusztavámon. Tanulmányainak megkezdésekor elsősorban a lelkigondozói szolgálat érdekelte, később, ahogy ő fogalmaz, Isten terelte őt a lelkészi szolgálat felé.

A látássérült intézményi lelkész így vall a lelkigondozói elhívásáról: „Rendre megtaláltak és megtalálnak ma is azok a helyzetek, amelyekben vadidegen emberek mondanak el nekem egészen személyes dolgokat. Olyanokat, amelyeket én nem biztos, hogy elmondanék vadidegeneknek. Ilyenkor amellett, hogy mindig megérintődöm, automatikusan bekapcsol bennem a lelkigondozói attitűd. Az ilyen élmények hatására is döntöttem úgy, hogy a lelkigondozást nagyon szeretném tanulni és csinálni is.”

A lelkésznő 2019-ben fejezte be tanulmányait a Semmelweis Egyetem kétéves mentálhigiénés képzésén. „Volt néhány nagyon meghatározó tanárom és szemináriumom a képzésen. Ott ismertem meg például a szemlélődő imádságot a spirituális gyakorlaton. Ez azóta is nagyon közel áll hozzám, és mélyíti az istenkapcsolatomat. Amolyan önszupervízió vagy szupervízió Istennel.” A figyelmet, a(z ön)reflexiót segítségül hívva a szemlélődő lelkigondozó sokat adhat páciensének: „Van, hogy csak a jelenlétemmel tudok segíteni. Egykor nem is gondoltam, hogy ez mennyire sokat számít. Az egyik tanárom fogalmazott úgy a képzésen, hogy mi Isten eszközei vagyunk lelkigondozói szerepben. Tehát ahol jelen vagyok, oda én Isten jelenlétét viszem. Ez azóta is sokszor eszembe jut.”

Varga Diána hivatalosan augusztus 15. óta dolgozik Gyönkön intézménylelkészként. Korábban több helyen végzett lelkigondozói szolgálatot. Gyönkön egyelőre napi négyórás munkaidőben látja el lelkigondozói munkáját. Mindennap más-más épületben van az ottani terápiás munkatárssal. Istentiszteletet tart a lakóknak, és egyéni beszélgetéseket folytat velük. Mivel – ahogy már az igazgatónő beszámolójából hallhattuk – igen széttagolt az intézmény, és házon belül is két telephely, ezenkívül még hét épület van, voltaképp nem elég a hét öt munkanapja a teljes körbejáráshoz.

Azt tervezik, hogy a jövő évtől – lehetőség szerint teljes munkaidőben – a lelkésznő a további telephelyeken is fog tartani áhítatokat, továbbá kiterjeszti lelkigondozói tevékenységét a dolgozókra is. Csendesnapokat szeretnének tartani, és hirdetni fogják az egyéni lelkigondozói beszélgetés lehetőségét a dolgozók részére. „Nagyon fontos minden segítő szakmában a szupervízió, a lelki megerősítés, hogy amit csinálnak, azt jól csinálják. Ebben az intézményben évente negyvenötven haláleset történik. Ezt és az egyéb, kudarcként megélt tapasztalatokat segítenünk kell feldolgozni a munkatársaknak. Akár csoportosan, akár egyénileg” – világít rá Bíró Kornélia.

Az intézményvezető és az intézményi lelkész is úgy érzi, hogy az ellátottak körében nagyon pozitív volt Varga Diána és az általa bővülő „lelki szolgáltatások” körének fogadtatása. Amikor korántsem hétköznapian derűs párosukat nézem, ahogy egymásba karolva, esernyőt tartva haladnak előttem az egykedvűen szemerkélő esőben, és mennek épületről épületre, megszólítva a név szerint ismert ellátottakat, rámosolyogva a hozzájuk bizalmasan forduló dolgozókra, megértem, hogy a segítő szakmához valóban isteni elhívás kell, és a segítségadásnak nincsenek határai. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 51–52. számában jelent meg 2019. december 29-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.