Izland kereszténnyé válásának idején, Krisztus után 1000 körül két püspöke volt az országnak: Skáholt a sziget déli, Hólar az északi felén. A reformáció 1550-ben érte el Izlandot, ekkor született meg az evangélikus egyház, amely nemzeti egyházként a mai napig az ország lakosságának hetven százalékát, mintegy kétszázharmincegyezer embert tart számon tagjai között.

Az észak-európai evangélikus közösségekhez hasonlóan az izlandi egyház jogállását is az ország alkotmánya rögzíti, és nemzeti egyházként ma is kiemelt szerepet játszik az államban és a társadalomban egyaránt. Példa erre a rendes éves parlamenti ülésszak ünnepélyes megnyitásában vagy az elnök beiktatásában vállalt hagyományos szerepe.

Az Izlandi Evangélikus Egyház sok éven át a Leuenbergi Közösség úgynevezett „résztvevő” egyházaként működött közre a teológiai párbeszédben, vagyis a svéd és a finn egyházakhoz hasonlóan nem volt a konkordia aláírói és a közösség alapító tagjai között – részint éppen azért, mert más protestáns felekezetek nem is léteztek a szigetországban.

Az egyház és az állam szétválasztásának folyamatát a parlament 1997. évi határozata alapozta meg; a folyamatot kiterjesztették 2020-ig. A társadalom pluralizálódásával, az egyház és az állam szétválasztásának folyamatával, valamint a nemzetközi egyházi kapcsolatok megerősödésével olyannyira megváltozott az egyház helyzete, hogy 2017-ben megkezdődtek a GEKE-tagsággal kapcsolatos egyeztetések (2017-ben született meg a Leuenbergi konkordia izlandi fordítása is). Az alapító teológiai dokumentum alapos tanulmányozása után 2019 novemberében döntött arról a zsinat – az illetékes bizottságok és a lelkészek támogató jóváhagyása alapján –, hogy az Izlandi Evangélikus Egyház formálisan is kérvényezi: teljes jogú tagja lehessen az európai ökumenikus szervezetnek.

Az 1973-ban aláírt Leuenbergi konkordia hívta életre a mai nevén Európai Protestáns Egyházak Közösségét, amelyet kezdetben Leuenbergi Egyházközösségnek hívtak. Új elnevezését 2003-ban kapta. A szervezet egyházi közösségként (communio) kilencvennégy evangélikus, metodista, református és uniált európai, valamint dél-amerikai egyházat tömörít, így összesen mintegy ötvenmillió protestánst képvisel. A szervezetet háromfős elnökség és tizenhárom tagot számláló tanács vezeti. A vezető testület irányítja a szervezet munkáját a hétévente tartott nagygyűlések között: tanbeli párbeszédeket kezdeményez, felügyeli az egyes műhelymunkákat és azok eredményeit, illetve dönt arról, hogy mely közös dokumentumok, nyilatkozatok kerülhetnek a nagygyűlés tagjai elé elfogadásra. A szervezet elnöke, a korábban a Svájci Református Egyház elnökségéről is lemondani kényszerült Gottfried Locher az egyházában ellene indult eljárás következtében a GEKE vezetéséből is távozott. A szervezet vezetését David Bradbury alelnök vette át, aki éppen a közösség bővülésében és a koronavírus-járvány alatti eszmecsere és szolidaritás nyilvánvaló jeleiben véli felfedezni a GEKE életrevalóságát az elnök távozása után is. Az elnökség hiányzó tagját a 2021. januári tanácsülésen választhatják meg.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2020. augusztus 16-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.