Azt már senki nem vitatja, hogy az ember élete tele van játékkal. Szinte nincs az életnek olyan szakasza, amelyre ne lenne jellemző a játékosság. Még a legutolsó borongós, halálközeli állapotban is játékos az ember. Kosztolányi Dezső gégeműtétje után, amikor felesége egy alkalommal átkötötte a sebét, beszélni nem tudván, játékosan, írásban köszönte meg így: Gézcsókom!

Hajlamosak vagyunk a játékot, a játszást profán, e világi jelenségnek bélyegezni, pedig a Biblia üzenete szerint nagyon is a teremtettségünk lényege.

Igaz, a bűneset miatt kiűzettünk a Paradicsomból, ebből a – most hadd fogalmazzak így – önfeledt játéklétből, ebből a porból és hamuból alkotott ember számára készített „homokozóból” – és ránk zúdult az átok. Mégis hozta magával az ember a játékot. Ez segített neki elviselni a bogáncskóró és arcveríték „eredményét”. Sőt későbbi játékaiban maga keresi az akadályt, maga állít fel küzdelmet nehezítő gátakat, hogy annál nagyobb legyen a győzelem öröme, a játék öröme. „…játszani is engedd / szép, komoly fiadat!” (József Attila: Levegőt!) – ez őszinte teremtettségi vágyunk.

A bevezető szavakból következik, hogy szabad a teremtést is egyfajta isteni játékként értelmezni. Ne botránkozzunk meg! Nem a pogány mitológiákból való a gondolat, ahol az istenek játszadozva formálják a hegyeket és az embereket, hanem a Szentírás, a teremtésprédikáció szemlélete ez. Látásom szerint a korai misztériumok is megsejthettek valamit a teremtés valóságából, csak nekik nem adatott meg az igei kinyilatkoztatás.

1. Teremtés: Homo ludens és „Deo ludens”

Amikor arról beszélünk, hogy valakinek milyen jól megy a munka, azt mondjuk, hogy játszi könnyedséggel végez vele.

Az, hogy több teremtésmítosz istenségével ellentétben a bibliai Teremtő nem „erőlködik” teremtés közben, abban is megnyilvánul, hogy csak egy szót szól. Ez nemcsak azt jelzi, milyen hatalmas a Teremtő, hanem arról a játékos könnyedségről is szól, amely jellemző rá.

„Amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.” (Zsolt 33,9)

Ez a motívum bizonyos értelemben végighúzódik az egész Biblián, egészen odáig, hogy a Teremtő gyermekké lesz, amikor meglátogatja a Földre vetett emberiséget.

1Móz 1 szerint ez a teremtői játék többfordulós. A részeredményt naponként nyugtázza a Teremtő, és a legmagasabb felértékeléssel illeti: „Látta Isten, hogy jó!”

Ezért a természeti világra is rányomja bélyegét a játékosság. Amit mi, emberek komoly és szigorú természeti törvényeknek tartunk, lényegében a gravitáció, a kohézió, a mágneses erőterek, az RNS és a DNS, a levegő, a napfény, a víz stb. „játszadozása”. A természeti szabályokra és törvényekre nyugodtan mondhatjuk: játékszabályok.

Mennyire szereti az emberiség a sportokban a labdajátékokat! Mennyire játékos a bolygórendszer „labdáinak” mozgása! Mennyire játékos emiatt az évszakok változása, és mennyire alakítják ezek az ember játékait is, és az orcája verítékével, mégis játszi könnyedséggel végzett munkáit is. Milyen szenvedéllyel veti bele magát a mai Homo ludens lázas kutatási játékokba, hogy munkát segítő gépeket szerkesszen, hogy átok okozta betegséget gyógyítson! – Élvezem a kutatókról, kutatásokról készített alkotásokat. Az egyik ráncos homlokkal, iszonyatos komolysággal szól a munkájáról, míg a másikból árad a könnyedség és a játékos élvezet. Neki hobbija a munkája! Egy igazi Homo ludens a Deo ludens képére és hasonlatosságára teremtve.

Nemrég divattá váltak a GPS-játékok. Meg kell találni egy elrejtett tárgyat a műholdak adta koordináták segítségével. A feltalálás sem más, mint a Teremtő által elrejtett megoldás föltárása. Ez az elrejtés lehet a fizikai törvényekbe, de az állatvilág viselkedésébe, a madarak szállásába és a denevérek tájékozódásának formájába is rejtve. Milyen nagy öröm ez az immár több évezredes felfedezős játék! A legmodernebb technika évezredekkel ezelőtt is megvolt, csak föl kellett fedezni.

A Deus absconditus, az elrejtőzködő Isten komoly teológiai fogalmát lehet ilyen játékosan is érteni. Nem bújócskázik a Teremtő! Megsemmisülnék az ő színről színre való látásában, az igaz, de amennyire megismerhető, azt izgalmassá, játékossá és élvezetessé is teszi! Ezért parancsára részt vesz a játékban a növényvilág, játszanak a madarak, az állatok.

„Amott gályák járnak s cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.” (Zsolt 104,26 – Károli)

A természeten, a teremtett világon keresztül a Teremtő játszva tanítja az embert. Édesapámtól hallottam sokszor, akinek szenzációs rovar- és lepkegyűjteménye mellett komoly növényháza is volt Nagytarcsán, hogy a sokféle élőlény azért van, hogy tanítsa az embert. Tanítsa az alkalmazkodásra, tanítsa a hűségre, és segítsen megismerni, fölfedezni a rég elfelejtett Alkotót, Teremtőt. Gondoljunk Jézus példázataira!

Megy is a tanítás. Csodálatos felvételek víz alatt, víz fölött, ütőerekben üvegszálas optikával, sasszárnyra csatolt kamerák képével, és kár, hogy a legfontosabb gyakran kimarad ezekből a játszva tanító sorozatokból: a Teremtő Isten maga!

2. A játék bűnbeesése

Az emberrel a Homo ludens is bűnbe esett. A Biblia éppen az aranyborjú kapcsán fogalmaz igen tömören, ami később az Újszövetségben is visszhangzik: „Másnap korán reggel fölkeltek, és égőáldozatot és békeáldozatot mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, és fölkeltek játszani.” (2Móz 32,6 – rev. Károli; vö. 1Kor 10,7)

Jób tanulságos története lényegében a Sátán által fölkínált sportfogadási játék, amelybe a Jóisten belemegy, de megszabja a játékszabályokat.

Jézus Krisztus piacon játszadozó gyermekekkel példálózik Mt 11,17-ben.

Pál apostol több alkalommal használ sportos, játékos képeket a hitélet szemléltetésére. A szabályszerű játék a feltétele a megkoszorúzásnak. A megsanyargatott test a győzelemre készülő bajnok edzése. A nekidőlve való futás egy anatómiai, mozgástani kép, amely szemléletesen jellemzi a hit futását is. A nekidőlt testnek játékos egyensúlyban kell lennie a futásra lépő lábakkal, mert különben orra bukik. Játékos képe ez a teljes odaszánásnak, a Krisztus-követésnek. Tanulságos kép arról is, hogy nem fejeződik be a játék a célszalag átszakításával. Hozzátartozik a bajnoksághoz a koszorúzás, a dobogó, a himnusz, így a földi élet után az örök élet is.

3. Játék a kereszt alatt: az eljátszott kegyelem

Lehet azon fantáziálni, hogy hogyan játszadozott a Megváltó Jézus Krisztus gyermekként. Amit azonban nagyon jól tudunk, hogy szenvedésében háromszor is említtetik a játék.

A főpap udvarában kezdődik a gúnyjáték. Folytatódik Heródesnél és Pilátus udvarában, szembekötéssel, palásttal, nádszállal és töviskoronával. A kereszt alatt pedig a kockavetéssel.

Figyelmeztetnek ezek a gúnyos játékok, hogy el lehet játszani a kegyelmet. El lehet játszani az örök életet.

4. Eszkatológia és játék

Röviden hadd emlékezzünk meg egy próféciáról, amely az édeni állapotokat vizionálja elénk. Tudjuk, hogy a mennyországban nem fogunk unatkozni. Szól a csodálatos ének. Mindnyájan virtuóz zenészként játszhatunk kedves hangszereinken, és Ézs 11 szerint ebben a messiási békében együtt játszanak farkasok és bárányok, és ott már nem lesz veszély, ha a kisgyermek a vipera fészkénél játszadozik! Hiszem, hogy az emberrel a Homo ludens üdvözül, hiszen a játék Isten ajándéka, és megtisztítva örökké az emberé maradhat.

A cikk 2018. márciusában megjelent a Híd magazinban. A szerkesztők engedélyével közöljük.