Az is megfogalmazódott bennem, hogy a sport a világ legfontosabb mellékes dolga. Van ebben egyfajta kettősség, hiszen ami a legfontosabb, az nem lehet mellékes, ami pedig mellékes, az hogyan lehetne fontos... Mégis, évtizedek múltán is látom: azért fontos, mert rengeteg embert érint, megmozgat – szó szerint is, vagy csupán átvitt értelemben –, ugyanakkor „csak” játék, szórakozás, kikapcsolódás, ami nem lehet listavezető tevékenység.
Játék a sport. A legnagyobb sportrendezvény a nevében is hordozza: olimpiai játékok. Nem kell vérre menő küzdelmet folytatni, nem ellenségekről van szó, csupán ellenfelekről. Bennem maradt egy kép a ’90-es évekből az USA–Irán futballmérkőzésről, amikor a két csapat játékosai egymást köszöntve, baráti módon a játékra figyelve állt a fotósok elé, felülírva minden aktuális politikai helyzetet.
Játék a sport? Felmerülhet a kérdés: valóban játék-e a sport, amikor dopping-botrányok követik egymást sok-sok csalódást, kiábrándulást okozva? Játék-e a sport, amikor az a bizonyos téli ruhadarab kerül említésre, mert a sportszerűségen túl valamilyen más érdekeknek kell érvényesülnie? Vagy éppen a sportfogadások területét is említhetnénk. Játék-e még akkor is, amikor hihetetlen mennyiségű pénz van benne, és inkább az az ember érzése, hogy elsősorban már üzletről beszélhetünk?
Mindent figyelembe véve, meggyőződésem: a sport több mint játék! Több akkor is, amikor az egészséges életmódra nézünk. Sokan mondják: a rendkívül fontos egészséges táplálkozás mellett a napi 10-20 perc mozgás elengedhetetlen a jó közérzethez. Korosodva egyre inkább tapasztalom ennek igazságát.
A sport több mint játék! Amikor egy fiatal kerékpározó korosztályos versenyén a győzelemre is esélyesként megállt, hogy elesett társának segítsen, mert nemhogy nem ellenségnek, de még ellenfélnek sem tekintette abban a helyzetben. Majd Istenbe vetett hitéről vallást téve elmondta: „Ez nekem többet ért, mint egy győzelem!”
A sport több mint játék! Az ezredfordulót követően a sokak által várt foci világbajnokság előtt a köztudottan vallásos, sőt újjászületett hívő labdarúgókkal készülő brazilok az edzőtáborban tartott bibliaórákon nem a saját győzelmükért imádkoztak, hanem hogy kérésük szerint az nyerje meg a tornát, aki a győzelemért Istennek ad dicsőséget. Van, ami a győzelemnél is fontosabb!
A sport több mint játék! Sok mindenre megtanít lelki értelemben is. Isten gyermeke nem a meghátrálás embere, hanem kitartásé; nem a kényelmet keresi, hanem kész az áldozathozatalra; nem csak magát látja, hanem képes az önmegtagadásra. Pál apostol előszeretettel használt sportos példákat, hasonlatokat. A korinthusi levélben olvashatjuk: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (1Kor 9,24–27) Sportkedvelőként is vallom: ez az élet legdöntőbb fő dolga!
A cikk 2018. márciusában megjelent a Híd magazinban. A szerkesztők engedélyével közöljük.