A Mit adott a reformáció Európának és a világnak? címmel rendezett konferencia alcíme akár lehetett volna az is, hogy mai reformáció, ugyanis a felekezetek neves előadói a közel 500 éves szellemi és lelki megújulást jelen időben értelmezték. A Protestáns Újságírók Szövetsége a Károli Gáspár Református Egyetem dísztermében rendezett ünnepi ülésén a történelmi örökség mai hatásain, a hálózatosság fontosságán, a reformáció mai értelmezésén túl a művészet is több oldalról megközelítésre került. A tanácskozás nem titkolt célja az volt, hogy felhívja a társadalom figyelmét a reformáció szellemi, kulturális és társadalmi jelentőségére, ma is élő és ható értékeire, egyszerre aktuális és időtálló üzeneteire. Az egész napos konferencián az előadásokon túl Lázár Csaba színművész előadásában többek között Illyés Gyula és Reményik Sándor lírája szólalt meg, míg a Kossuth-díjas zenészek, Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos, előadásukban a reformáció korának zenei kincseitől Arany János és Weöres Sándor megzenésített versein keresztül a kortárs líra üzenetvilágába vezették be a jelenlévőket.

Közös felelősség

„Akik szóval szolgálnak, a kritikát is meg kell fogalmazniuk, hogy formálják az embereket. A ma elterjedt rossz hírekről szóló tudósítások mellett azonban felelősség, hogy jó hírekkel is szolgáljunk, hiszen utóbbi az, ami a lelket építi, formálja” – fogalmazott Balla Péter. A KRE rektora köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az evangélium szó használata míg a római birodalomban a jó hírekről történő beszámolót jelentette, addig a kereszténység a szót egyes számban, az Isten embermentő szeretetére kezdte el alkalmazni. „E kettő ötvözete lehet a keresztény újságírás alapja, azaz Isten szeretetéből az emberek között fellelhető jó hírekről való hiteles, olykor kritikus megfogalmazások alkalmazása. Ez vezet az egyházon belüli együttes szolgálathoz, mely egyént, nemzetet és egyházat egyaránt épít” – fogalmazott.

„A reformáció nem lezárt esemény, hanem állandó, szüntelen megújulás” – hangsúlyozta köszöntőjében Novotny Zoltán. A PRÚSZ elnöke kifejtette, hogy az „egyedül hit által” reformátori tan olyan alap, melynek szellemisége a mai szociális ellátásra, kultúrára, valamint a művészetre is hatással van. „A polgárosodás is a reformációval vette kezdetét” – fogalmazott Novotny Zoltán köszöntőjében, aki kitért arra, hogy a PRÚSZ idén jelentette meg Faggyas Sándor és Korányi András közös kötetét, mely 500 éve reformáció címmel jelent meg.

„Van megújító erőforrás”

Nosztalgia helyett jövőépítés. 500 évvel ezelőtt – 500 év után címmel tartott előadásában Hafenscher Károly rámutatott arra, hogy a reformáció mai üzenete nemcsak az, hogy ápoljuk a reformátorok emlékét, hanem állandó szellemi, teológiai és lelki megújulás is felekezeti, ökumenikus és egyéni szinten egyaránt. „Ha elvágjuk a gyökereket, múlt nélküli emberekké válunk, akkor az emberi mivoltunk inog meg. Ha nem tudunk megújulni, csak a régin vegetálunk, akkor szintén gond van. Régi és új összetartozik, ennek szemléletében van lehetőségünk az örök távlatába tekinteni” – fogalmazott a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának elnöke A Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa hangsúlyozta: „a jelen kihívása, hogy egyrészt ismerjük meg a múltat, tudjuk meg, hogy mit tanított Luther, Kálvin vagy Zwingli, ugyanakkor a reformáció tanítását nem elég ismerni, azt élni is kell.” Az élő egyház képét Hafenscher Károly többek között a nyelvezet mai használatában, a fiatalos lendületben és teológiailag pontos fogalmazásban jelölte meg.

„Letesszük-e az asztalra a 21. század protestáns értékeit?” – tette fel a kérdést az előadó, aki kritikusan fogalmazva megjegyezte: „amennyiben az egyház szüntelen megújulása elmarad, akkor nem az Istentől rendelt utat követjük.” Az ökumenikus kontextussal kapcsolatban a miniszteri biztos kifejtette, hogy „alapvetően véti el az az utat, aki azt hiszi, hogy 2017 a protestánsok ünnepe. Az ökumené igazi alapja a stabil, hitvalló élet, hiszen önmagunkat ismerve tudunk a másikkal dialógust alkotni, egyúttal az egész egyház részévé válni” – fogalmazott.

Jelen van-e a reformáció a mai Európában?

Az „itt állok, másként nem tehetek” lutheri fordulatot – bár egymásnak gyökeresen ellentmondva – Angela Merkel és Orbán Viktor egyaránt használja, mely a helyettes államtitkár meglátása szerint jelzi, hogy „a politikai és publicisztikai közbeszédben Luther és Kálvin mondatai az előző koroktól eltérően ma egyre népszerűbbek lettek.” Prőhle Gergely a kommunikáció vonatkozásában kiemelte, hogy az 1521-es wormsi birodalmi gyűléshez kötött mondat olyan megnyilatkozás, mely a reformáció alapvetésének megmásíthatatlanságáról szól. A Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője a lutheri tanítás elterjedésének egyik meghatározó háttereként emelte ki a tanítás és a politikai érdekrendszer összefüggését. Prőhle Gergely a munka és tisztelet reformációból eredő gondolatiságát Max Weber megközelítése alapján mutatta be. 
„A weberi szemlélet rámutat, hogy a felhalmozás olyan célra fordítandó, melynek társadalmi haszna is van. A lutheri és kálvini elvek alapján lehet úgy a pénzhez, hitelhez és kamathoz viszonyulni, hogy az társadalmi fejlődést és egyéni gyarapodást egyaránt jelentsen. Ez a mentalitás tette Európa gazdaságilag ma is meghatározó államaivá azokat, ahol a protestantizmusnak mély gyökerei vannak” – fogalmazott.
„Vajon létezne-e ma a magyarországi protestantizmus, ha nincs az oszmán birodalom?” – tette fel a kérdést az országos felügyelő. A magyar történelem vonatkozásában Prőhle Gergely az ellenreformáció idejét kiemelve rámutatott, hogy amíg az ország egyes részein üldözték a protestánsokat, addig, a török megszállók vallási türelemmel voltak feléjük. A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy „ma a menekültkérdésben mindkét politikai oldalról kettős beszéd érzékelhető. A vallásos ember feladata, hogy felismerje: össze kell egyeztetni a keresztény szeretetet és segítségnyújtást a keresztény közösség védelmével.” Németország, Finnország és Svédország példáján keresztül Prőhle Gergely kifejtette, hogy „míg a maguk szempontjából felelősen gondolkodó politikusok akár jogosan is mondják, hogy a migráció általi terhet el tudják viselni, addig a társadalom, a választók ebben nem partnerek.” Luther kettős kormányzásról szóló tanára hivatkozva – a törvény betartása és a szív parancsának kettőssége – az országos felügyelő hangsúlyozta, hogy „csak addig képes valaki a másikhoz fordulni, amíg ereje van. Európa teherbíró képessége véges, ezt veszi figyelembe a kormány, ezért teszi meg intézkedéseit.” Prőhle Gergely ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „akik ma az európai liberalizáció zászlóvivői, azok a bevándorlás elősegítésével az európai értékrendet felhígítani próbálják. A civilizációs kihívások között a reformátori keskeny mezsgyét kéne követni ahhoz, hogy valós és eredményes társadalomformálódás történjen.”

Reformáció és kommunikáció

„A reformáció korában az információáramlás nemcsak a könyvnyomtatás elterjedésével, hanem a hálózatosság, azaz a nyomdászok, prédikátorok együttműködése által is felgyorsult” – fogalmazott Fábri György. Az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője kiemelte, hogy a reformáció hatása azon túl, hogy a gazdasághoz való viszonyban is érzékelhető, nem elhanyagolható változást eredményezett a művelődés területén sem: „ A reformáció korában a hagyományos skolasztikus stúdiumokhoz képest megjelentek új tantárgyak, többen jártak egyetemekre, így többen jutottak minőségibb tudáshoz. Luther és főként Melanchthon megerősítették a középkori egyetem szellemiségét” – fogalmazott az ELTE oktatója.
Az egyetemi docens a közösségi média vonatkozásában kiemelte, hogy annak kezdetét a hitviták által a reformáció korától is szemlélhetjük. „Ma a személyes és közösségi tartalmak teljes spektruma együtt válik a diskurzus tárgyává. Érdekes párhuzam, hogy a reformáció iratai nemcsak a hitről beszélnek, hanem lényegében az élet szinte minden rezdülése megjelenik bennük.” Az előadó szerint a tartalomszolgáltatási monopólium felbomlása lehetőséget teremt arra, hogy az egyetemes papság szemléletében aktívan alakítsuk környezetünket.

A 2015 első felében végzett szociológiai kutatásra hivatkozva Fábri György beszámolt arról, hogy a válaszadók 1/3-a vallotta magát hívőnek. A vallásosság vonatkozásában ez a szám még csekélyebb, a teljes lakosság 1/5-e venné figyelembe az egyházak tanítását. A kutatás az iskolai végzettség és az egyházhoz tartozás vonatkozva kimutatta, hogy a magasabb iskolázottság szorosan együtt jár a vallástalansággal. A Bibliaolvasási szokásokra kérdezve a válaszadók 10 százaléka mondta, hogy legalább hetente olvas Bibliát, míg a Szentírás megismerését a megkérdezettek közel 50 százaléka fontosnak tartja.
Az egyház mai kommunikációjával kapcsolatban a kerületi felügyelő kiemelte, hogy „sem a közmédiában, nyomtatott sajtóban, sem az internetes oldalakon, blogokon nem vagyunk hatékonyak. Kommunikációképes érték, valódi megszólítás, krisztusi erő szükséges ahhoz, hogy ez megváltozzon.” Az egyház társadalmi kérdésekben való megszólalásairól a kerületi felügyelő kritikusan jegyezte meg: „amennyiben ilyen kérdésben szólunk, akkor gyakran méricskélünk, hogy kinek hogy fog ez tetszeni. A kettős beszédet műveljük, ahelyett hogy az egyetlen beszéd érdekelne minket.” Fábri György példaként a menekültkérdést említette, amivel kapcsolatban megjegyezte: „az első hetek semmittevése mutatja, hogy az egyház méricskél. Kifejezetten rémisztőnek tartom, hogy egyházi oldalról olyan hangokat hallani, melyek kirekesztőek és indulatkeltőek. Ilyenek Krisztus követőktől nem hangozhatnának el!” – fogalmazott. A kerületi felügyelő Vladár Gábor életútján keresztül mutatott rá arra, hogy az egyháznak nem dolga a pártpolitikai értelemben vett politizálás, sokkal inkább feladata a társadalomformálás.

A szolgálat útjai

A reformáció és Isten Igéje címmel Steinbach József tartott előadást. A református püspök kiemelte, hogy „a reformátorok hangsúlyozták: akkor tudhatunk valamit Istenről, ha Ő megmutatja magát, azaz a kijelentés – a relevatio generalis és a relevatio specialis vonatkozásában is – felülről jön.” Isten akaratának keresése a Szentírás napi olvasása által közelíthető meg, ezért a püspök ennek gyakorlása buzdított. Az igehirdetés és Isten igéjének kapcsolata vonatkozásában Steinban József elmondta: „Isten igéjének hirdetése az istentisztelet centruma, minden más erre irányul. Ezzel szemben ma egyre inkább nem merjük elmondani, hogy hiszek az igehirdetésben.” A püspök kiemelte, hogy Isten igéjét csak hűséggel lehet magyarázni, nem kell semmiféle technikát alkalmazni ahhoz, hogy az ige célhoz érjen. „Az az igehirdetés szól a ma emberéhez, ami egyszerű mondatokban és tisztán hirdeti Isten kijelentését” – fogalmazott.

Az egyetemes papság elvén vett szolgálat értelmében Steinbach József elsősorban a családban, házasságban, gyermeknevelésben való hitoktatás fontosságát emelte ki. Mint mondta, a gazdasági közösségben is fontos kommunikálni az evangéliumot. A kulturális közösségen túl a református püspök Kálvin alapján a politikai közösséget hangsúlyozta: „aki Isten dicsőségére él, az az alatta levőket támogatja, a felette levőket tiszteli és amit tud, megtesz a maga helyén. Steinbach József a megújulást az egyházi értékekben való stabilizálódásban látja, az ahhoz vezető úttal kapcsolatban pedig elmondta, hogy „ma nem mérlegelni kell, hogy alkalmas-e az idő, hanem élni kell a kariosszal.”

Hit és vizualitás

„A templom a közvetítés helye és nem a reprezentációé!” – fogalmazott Fekete György, aki hangsúlyozta, hogy a reformáció is erre irányult. A templomi díszesség vonatkozásában a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke hangsúlyozta, hogy „nem lehetett véletlen, hogy Jézus születése szerény istállóban történt, nem pedig csillogó katedrálisban.”

Az értelmiségi szerepvállalásról az MMA elnöke kiemelte, hogy az értelmiségnek nagyon nagy felelőssége van, amennyiben minél szélesebb körben felelősen szólna, annál nagyobb hatással lehetne a nemzetre és annak döntéshozóira. Fekete György az értelmiség és az egyház párbeszédéről hangsúlyozta, hogy „az egyházi létben lévő értelmiségi lét lehet a jövő, hiszen ezáltal az értéktelenség felett is hamarabb járna el az idő.” Az MMA elnöke meglátása szerint amíg a tudomány azzal foglalkozik ami van, addig a művészet annak megismerésére és megteremtésére is képes ami nincs. „A művész nemcsak önmagát képes átlépni, hanem jelenét is. Egy kontaktus az Istenhez vagy az Isten ellen. Utóbbira ma sok a példa” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy milyen a viszonya a protestáns egyháznak a művészetekhez Fekete György kifejtette: „A protestáns művészet puritanizmusából nem fejlődött ki új és meghatározó irányzat. Ez nemcsak a művészetnek, hanem az egyháznak is a hiánya.” Az MMA elnöke egy korábbi tanulmányútjára hivatkozva kiemelte, hogy az egyházon belüli művészet reformálására is szükség lenne: „a több mint kétszáz általam megtekintett protestáns templomban nem a szegénység volt a szembetűnő, hanem az igénytelenség. Meggyőződésem, hogy eljött az ideje annak, hogy a protestáns templomok világa újragondolásra kerüljön” – fogalmazott. „Az egyház megújulásának egyik lehetősége az értelmiséggel való ölelés, míg az értelmiség megújulásának lehetősége az egyházhoz való közeledés” – hangsúlyozta Fekete György, ugyanakkor kiemelte, hogy „ebben a menetelésben nem várni kell, hanem nekünk kellene az első lépéseket megtennünk.”

A reformáció és a nyilvánosság új szerkezete

Míg a reformáció idején a könyvnyomtatás által a gondolkodás nyilvánossága köszöntött Európára, addig a 21. század technikai lehetőségeivel a manipuláció korszaka jött el” – fogalmazott Tőkéczki László. A történész hangsúlyozta, hogy a reformátori hit és tudás egységének szellemisége az európai kultúra alapját fogalmazza meg, mely ma is hordozza azt a szabadságot, hogy az ember elgondolkodjon saját magáról, nemzetéről.

„Meg tudjuk-e magunkat védeni magunkat azzal a szabadsággal, amink van?” – tette fel a kérdést a történész, aki szerint a migráció kérdésében „az ember felelőssége csak saját mértékéig van.” A nyitott, befogadó Európával szemben a történész figyelmeztetett: „amennyiben beengedjük a muzulmánokat, akkor ők fel fognak lépni a zsidóság ellen, tanításukból, kultúrájukból eredően a nők szabadsága is veszélybe fog kerülni.” A demokrácia vonatkozásában a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka hangsúlyozta, hogy „a protestantizmus hatása, hogy megengedi az egyénnek a keresés jogát. A demokrácia nem más, mint a kálvini elven történő alulról építkezés, ezzel szemben a liberalizmus addig megy, ami végül anarchiába vezet.” Tőkéczki László az evangéliumi tanítás megerősítésére, az arról való tanúságtételre buzdította a jelenlévőket.

Oktatás és hálózatosság

Keresztény egyetem, református kollégium, peregrináció ma címmel Sepsi Enikő a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) hálózatosságát mutatta be. A dékán előadásában a korszerű oktatás mellett az oktatáson belüli lehetőségekre hívta fel a figyelmet. „Arra törekszünk, hogy hallgatóink legalább fél évet töltsenek ösztöndíjon, vegyenek részt más egyetemek képzésében, hogy megismerjék az ottani szellemiséget és azt a későbbiekben építsék be munkájukba.

Sepsi Enikő hangsúlyozta, hogy a reformátori eszme képviseletét prioritásnak tekintik, így a külföldi ösztöndíjaknál céljuk, hogy hallgatóik a legjobbat sajátítsák el és azt hozzák haza. „A külföldi tapasztalatszerzésen túl – a KRE 121 európai egyetemmel áll együttműködésben – szakkollégiumot is indítottunk, ahol a testi és lelki egészségre figyelő közösség eszméjét képviseljük” – fogalmazott a dékán.