Aznap már nagyon sok nyomorúság érte. Bosszúságok, véletlen kellemetlenségek; megbántották és megbántott másokat. Feszülten és keserű lélekkel ült be az autóba. Beindította a motort – rutinszerűen, szinte tudattalanul. Gázt adott – kissé talán többet a szokásosnál és szükségesnél –, és kifordult a kapun az utcára.

Egy kamion túl lassan ment előtte. Látva, hogy nem jön semmi szembe, visszakapcsolt, mélyre nyomta a pedált, s előzött. A kamion sofőrje, úgy tűnik, játszani akar, mert nem hagyta magát, és gyorsított. ő nem kiabált hangosan, nem is mutogatott, de minden aznapi feszültsége és keserűsége feltört benne – meg akarta mutatni, hogy nincs kedve a gyermeteg játékhoz. Elhúzva a kamion mellett, lendületesen és sportos mozdulattal rántotta jobbra a kormányt.

Csak az iszonyú csattanást hallotta, s a jobboldali ablakok apró szilánkjai beborították az üléseket. Falfehér arccal fékezett – jó száz méter múlva állt meg. Futólag, tudat alatt látta, ahogy előtte a távoli kanyarban eltűnik a kamion. A nap éppen lebukott a látóhatáron, kinyitotta az ajtót – egyedül volt. Mögötte száz méterrel, az út szélén, az árok partján egy kerékpár elgörbült váza feküdt gazdátlanul. Elsötétült előtte a világ – többre nem emlékezett.

Amikor a földön fekve magához tért, éjszaka volt. Egy ember hajolt fölé zseblámpával, s mosolyogva, hogy kinyitotta a szemét, arra biztatta, hogy keljen fel, s folytassa útját, mert felesége már aggódik érte. Pontosan emlékszik ma is, hogy ez volt a szavak értelme, de hogy mik voltak a szavak – az nem maradt meg az emlékezetében.

Ahogy felült, az az ember is felegyenesedett. Most látszott csak, hogy kabátja alatt az ingje és a nadrágja véres. Kezén, lábán, homlokán és oldalán vérző sebek – az ütközés nyomai. Odaballagott kerékpárjához, felült rá, s kényelmes tempóban elhajtott a sötétben. Csak piros lámpájának pislákoló fénye látszott még egy kis ideig – s a messzi kanyarban végleg eltűnt. 

Őott állt még egy kicsit, nézte a helyet, ahol elütötte azt az embert. A felborult kerékpár furcsa keresztet hagyott az árokparti porban. Autóba szállt és elindult. Bár egy irányba mentek, mégsem érte utol, pedig figyelte, hogy elágazás sincs az úton.

Húsvétkor boldog vagyok

Egész életemet, Uram, a szenvedés, a halál elleni küzdelemnek, az élet védelmének, tiszteletének szántam oda, és csak kudarcaim vannak. Adódnak részsikerek, örömök, gyógyulások, de mindig ott a fájdalmas igazság, halandók vagyunk.

Húsvétkor boldog vagyok. Az üres sír tesz boldoggá. A feltámadás az egyedüli csoda, ebbe kapaszkodik nehéz órákban hitem. Ez erősödik meg mindig húsvétkor. A tőled kapott hitben valósággá válik a csoda, a remény, a győzelem a halál felett.

Ismersz, Uram, tudod, hogy szeretem csodatételeidet, a gyógyításokat, a több ezer ember megvendégelését, Zákeus életének megújítását. És szeretem megérteni, magyarázni a csodákat, ettől még inkább nyilvánvaló számomra, hogy az emberi élet kiváltsága, csodája a veled való találkozás. Azért gyógyultak emberek, laktak jól több ezren néhány kenyérrel, változott meg Zákeus élete, mert találkoztak veled.

A feltámadás az egyedüli, az igazi csoda, a természetfeletti valóság. őrizd meg, Uram, hitemet a feltámadásban, add meg az üres sír örömét, hogy legyen erőm küzdeni a szenvedés, a halál ellen, mert van remény.

A Visszhang című kötet megvásárolható a Luther Kiadónál.

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. www.nka.hu