Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek” (Jn 15,1–17) – a János evangéliumában olvasható gondolat az idei ökumenikus imahét mottója. Ezt Kapin István parókus köszöntőjében kiegészítette azzal, abban bízik, a sok mellett új gyümölcsöt is terem majd életünk, ha nem tévesztjük szem elől, hogy a Megváltónkba vetett hit szeretetünk forrása. Ha ennek a jegyében születnek gondolataink és imádságaink, akkor biztosak lehetünk benne, hogy igaz, egységes, Istennek tetsző úton haladunk és erősödünk meg ezen a héten.

Az alkonyati istentiszteleten az ökumenikus imahét első napjára kijelölt mindkét igeszakasz elhangzott. Az első az Ószövetségben olvasható, az Ábrahám elhívásáról szóló fejezet (1Móz/Ter 12,1–4), a második pedig az az igeszakasz volt, amely az első tanítványok elhívását beszéli el az Újszövetségben (Jn 1,35–51)

E sorokhoz az alábbi értelmezést adta az idei ökumenikus imahét tematikáját összeállító grandchamp-i szerzetesi közösség: „Az út kezdete találkozás egy ember és Isten, a teremtmény és a Teremtő, az idő és az örökkévalóság között. Ábrahám meghallotta a hívást: »Menj el arra a földre […] amelyet mutatok neked.« Ábrahámhoz hasonlóan mi is elhívást kaptunk arra, hogy elhagyjuk a megszokottat, és menjünk el arra a helyre, amelyet Isten készített a szívünk mélyén. Az út során egyre inkább önmagunkká leszünk, azokká, akiknek Isten kezdettől fogva akart. A kapott hívást követve áldássá leszünk szeretteink, felebarátaink és a világ számára. Isten szeretete keres minket. Isten emberré lett Jézusban, akiben Isten tekintetével találkozunk. Életünkben, amint János evangéliumában, Isten hívása sokféleképpen hallható. Szeretete által megérintve indulunk útnak. Ebben a találkozásban az átalakulás ösvényét járjuk – annak a szeretetkapcsolatnak a ragyogó kezdetét, amely állandóan megújul.”

Hadházi Tamás esperes a hét első napjához tartozó gondolatról prédikált, ami szintén János evangéliumában olvasható: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket” (Jn 15,16a).

Mint azt a református lelkész mondta: ez az újszövetségi szakasz karácsony csodáját néhány mondatban, gondolatban foglalja össze, hiszen arról olvashatunk, hogy az Ige testté lett és lakozott közöttünk. Eljött a fény, a világosság a sötétségbe, és János evangéliuma azt tárja elénk, hogy miként kezd el a világosság, Jézus Krisztus munkálkodni ebben a világban.

Még ott van Keresztelő János, de már jön Jézus Krisztus. Keresztelő János rámutat, és azt mondja: „Íme az Isten báránya.” Majd tanítványai közül ketten szó szerint elkezdik követni Jézust, mígnem Ő hátrafordul, megteszi feléjük az első lépést, és megszólítja őket.

„Az elmúlt egy évben a leggyakrabban használt kifejezés a távolságtartás volt. De milyen jó, hogy Jézus Krisztus nem tartott távolságot első két követőjétől, s nem tart távolságot tőlünk sem, megteszi az első lépést, közel jön hozzánk” – mutatott rá az esperes, és hozzátette, hogy a Jóisten is megtette az első lépést az emberiség felé azzal, hogy fiát elküldte a világra, és az ökumenikus imahét estéin is ilyen lépéseket tesz felénk, közelít hozzánk, ha mi készek vagyunk rá. Hasonlóan a tékozló fiú példázatához: a Jóisten figyeli az utat, amin mi eltávolodtunk tőle, messzi utakra indulva, és várja, mikor térünk vissza hozzá.

„Mit kerestek?” – teszi fel a kérdést Jézus első két tanítványának. Érdekes kérdés – jegyezte meg Hadházi Tamás –, mert inkább azt várnánk tőle, hogy az érdekli: kit keresnek. Ám Ő tudja, hogy az élet nagy kérdése az: mit is keresünk. Keressük életünk társát, otthonunkat, a jövendőt, a boldogságot, békességet, biztonságot…

A két tanítvány tudta, mit keres: „Hol van a lakásod?” – persze nem az érdekelte őket, hogy hol hajtja álomra Jézus a fejét, hanem hogy hol van lehetőségük időt eltölteni vele és tanulni tőle. „Hírvivők lesznek, és minket is erre akar bátorítani, biztatni az Úr: tudjunk mi is fellelkesíteni, megerősíteni másokat, meggyújtani az életük hitének a lángját, hiszen az Úr Jézussal járó emberek, az elhívottak ma is csodákat élhetnek át, a Jézushoz tartozók egyre többet és jobbat tapasztalhatnak meg az Isten hatalmából” – zárta igehirdetését a frissen kinevezett esperes.