„Nem kell mindent eltussolni és elnyomni, ami ér bennünket, hanem sokkal inkább mi magunknak kell alakítanunk a dolgokat: azt, hogyan küzdjünk meg egy betegséggel, hogyan kezeljük azt, hogy egyre idősebbek legyünk, és azt is, hogyan szeretnénk meghalni.”

Käßmann utalt a németországi palliatív orvoslásra. Egyre több esetben szerez tudomást arról, hogy vannak, akik valóban fájdalom nélkül halhatnak meg. „Ennek az orvoslásnak nagyobb hangsúlyt kell kapnia” – követelte a korábbi hannoveri tartományi püspök asszony nyilvános beszédében.

A teológus arról is beszélt, hogy 2006-ban maga is rákbeteg lett. A diagnózissal szembesülve azt mondta az orvosnak, hogy nem operáltathatja meg magát, mert túl sok programja és kötelessége van. De aztán felsejlett benne, hogy itt most sokkal többről van szó. Egy rákos diagnózis másképp mutatja meg a valóságot. Új színt kap minden. Félelem, fájdalom és gyász között keresztény meggyőződésünk szerint nem a halálé a végső hatalom. „Nem az a döntő, mennyi ideig és milyen jól élünk, hanem sokkal inkább az, hogy Istenben bízva tudunk-e élni és meghalni” – mondta a hatvanéves asszony.

A rák világszerte súlyos problémát jelent (évente mintegy 8,2 millió ember hal meg daganatos betegségek következtében), ezért a Nemzetközi Rákellenes Unió (UICC) 2011 óta minden február 4-ét a rák világnapjának nyilvánította. Ezen a napon rendezvényekkel, kiadványokkal és sajtóanyagokkal igyekeznek még inkább tudatosítani, hogy megfelelő életmóddal, odafigyeléssel, rendszeres szűrővizsgálatokkal a daganatos megbetegedések jelentős része megelőzhető, illetve a rákos betegek jó része megmenthető, legalábbis tünetmentes, aktív életük meghosszabbítható.