– „A humor a bölcsek esernyője” – fogalmaz Erich Kästner. Köteteddel rámutatsz arra: nem szabad, hogy a derű távol álljon az egyház gondolkodásától, hiszen éppen ez az a lelkület, amivel képesek lehetünk a megszokottból kimozdulni, a hit és önmagunk viszonyát más szempontból vizsgálni.

– Peter Ludwig Berger (szociológus, evangélikus teológus – a szerk.) a humort kicsi transzcendenciának nevezte. Megállapította, hogy egy egyszerű vicc segítségével ki tudunk lépni – ha csak egy pillanatra is – a mindennapi rutinból. Ilyen értelemben a humor, a nevetés, a komikum mondhatni, hogy szent dolog. A legenda szerint Assisi Ferenc önmagát Joculatorum Dei-nek, azaz Isten bohócának nevezte. Hiszem, hogy ő megérzett valamit ebből a szellemiségből.

– Ez a szellemiség erősen érződik Ipiapi atya írásain. De ha már a névnél tartunk: ki számodra Ipiapi atya?

– Ő egy elképzelt személy, aki magyar származásúként Isten Bohóca Rendjéhez tartozó szerzetes. Ipiapi atya a rendszerváltás idején visszatér hazájába és elkezd misszionálni. Egy sajátos egyházfelfogást képvisel, melyben markánsan megjelenik a Szent Ferenc-i derű.
Voltak, akik engem azonosítottak Ipiapi atyával, kaptam is ilyen leveleket. Ilyenkor be kellett vallanom, hogy nem úgy vagyok Ipiapi atya, mint ahogy gondolták. Érkeztek olyan kérdések is, hogy az OJD (Ordo Joculatorum Dei), vagyis Isten Bohócainak Rendjébe hogyan lehet belépni. Ezt is be kellett akkor vallanom, hogy ilyen rend nincsen.

– Később viszont, ha rendhagyó módon is, de megalakult az Isten Bohócainak Rendje.

– Körülbelül húsz éve alapítottam meg ezt a valóban nagyon rendetlen rendet, ahol nincs regula és nincs főnök. Ez ma is létezik, spontán alakulgat, jelenleg huszonegy fővel működik. Az OJD alapvetően virtuális rend, főleg az interneten tartjuk egymással a kapcsolatot, de előfordul az is, hogy összeülünk. Legutóbb Beer Miklós püspök úrnál volt a találkozónk – aki katolikus püspök létére tagja a rendnek. Evangélikus lelkész, katolikus pap és apáca tagja is van az OJD-nek, de van nem vallásos tagunk is. Általában értelmiségiek a tagjaink, de buszsofőr is van közöttünk. Egy nagyon színes társaságot alakítunk.

– A kötetben olvashatunk „szolgálati imákokat”, a tájfutótól az orvosig sokakra gondolt a szerző. Ugyanakkor a Kicsik és a Jóisten fejezetben a Jóisten és a gyermekek közelsége elevenedik meg. Hogyan épül fel a kötet?

– Ennek az elképzelt és személyemben valamennyire valóságos Ipiapi atyának először az apokrif imái olvashatók a kötetben. Van egy fejezet, ahol a Jóisten kisgyermekekkel beszélget. Az itt megjelenő alternatív Istenkép-modell talán nem is annyira alternatív, hiszen sokan hasonlóan képzelik el a Jóistent. Ő nagy humorral képes a gyermekek lelki világához kapcsolódni. Azt gondolom, hogy egy ember akkor tud bűnt elkövetni, ha reflektálni tud önmagára. Egy gyermek erre még nem képes. Valamiképpen a gyermeki lét ez által egy szent világ, hiszen a bűntől nagyjából érintetlen a lelkük.

– A kötetben legnagyobb fejezete Jézus történeteinek mondhatni példázatokban való elmondása. Jézus sem hiába beszélt példázatokban.

– Ez a fejezet – ami egyébként hozzám a legközelebb áll – negyvenöt-ötven részből álló evangéliumi parafrázis. Minden evangéliumolvasás tulajdonképpen értelmezés. Minden fordítás is az. Az evangélium példabeszédei alapvetően a galileai földművesekhez szóltak az „ott és akkor” nyelvén. Én nem tettem mást, mint azt, hogy a mai világ színhelyeire helyeztem ezeket a történeteket. Magukat a történeteket sem nagyon változtattam meg, a kulcsszavakhoz pedig egyáltalán nem nyúltam. Kíváncsi voltam, hogy ez hogyan működik. Egy két részlet már korábban megjelent, elég jó visszajelzések érkeztek.

– Ezeket a történeteket olvasva nemegyszer érezhetjük magunkat, vagy az egyházat a nevetség tárgyának. Ez azonban korántsem bántó, sokkal inkább ébresztő lehet.

– A humor mindig az egész nevében nevet a részlegességen. Nyíri Tamás professzortól (római katolikus pap, Széchenyi-díjas teológus, filozófus – a szerk.) tanultam, hogy a Jóistenen kívül mindenen lehet – hozzáteszem kell is – nevetni. Ez azt jelenti, hogy az abszolútumhoz képest minden relatívon lehet nevetni. Az egyház is ide tartozik, de szüleink és önmagunk is. A kinevetni és a nevetni közti különbség elgondolkodtató, ide már a filozófusok segítsége kell. A kinevetésben is lehet olyan, ami felszabadító és nem megalázó.

– A kötetet olvasva az lehet az érzésünk, hogy a kereső kamasztól az idősebb generációig nagyon sok mindenkit megérinthetnek az írások. A kamasz megnyugvást kaphat, hogy a sokszor hirtelen és provokatív gondolata nem feltétlenül bűn. Ugyanakkor a megszokásaiban élő idősebb is izgalmas olvasmányélménnyel lehet gazdagabb, hiszen számos írás építően mozdítja ki az embert a komfortzónájából. Kiknek írtad a könyvet?

– Többek között valóban nekik írtam, de legalább annyira igyekeztem a már nem kereső, megállapodott keresztényeket is megcélozni. Beer Miklós egyszer az önszórakoztató kereszténységről beszélt, olyanokról, akik azt hiszik, hogy megtalálták Istent és mindenük megvan. Őket is meg szeretném az írásaimmal megszólítani, hogy észrevegyék: a hitet újra és újra át kell gondolni, úgy, ahogy a szerelmünket is karban kell tartani. A legtöbb házasság amiatt megy tönkre, mert abban a legtöbb elem rutinná válik. A vallásossággal ugyanez a helyzet.
Evangélikusoknál és katolikusoknál is volt egy olyan bűnvallási kérdés, hogy „szent dolgokkal tréfát űzöl-e?”. Kamasz koromban rettegtem attól, hogy ebbe a bűnbe beleessek. Most már készségesen megteszem, mert úgy érzem, hogy azok a dolgok, amiket az ember szentnek tekint, azokkal szent kötelességünk tréfát űzni. A saját életünket, célba érésünket meg kell annyira tisztelni, hogy ki tudjuk azt nevetni. Ha valami nem abszolút, akkor relativizálható. A vicc, a humor ebben nagy segítség. Természetesen mindezt úgy érdemes csinálni, mint ahogy Karinthy Frigyes mondta: „A humorban nem ismerünk tréfát.” Vagyis van egy, a másikat tiszteletben tartó határ.

Részlet a kötetből:

JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA PÉTER ANYÓSÁT
(Mt 8,14-15; Mk 1,29-31; Lk 4,38-39)

Amikor Jézus Péter házába ment családlátogatásra, látta, hogy Péter anyósa teljesen le van lombozódva.
– A mama teljesen bele van esve a depressziójába, és ilyenkor még főzni sincs kedve, pedig a mama ebben igazán nagymenő – súgta oda Péter Jézusnak.
Jézus odament Péter anyósához, éppen csak megérintette a kezét, majd Péterre kacsintva azt mondta:
– Don’t worry, be happy!
Erre az asszony összekapta magát, és olyan kolbászos lecsót rittyentett, hogy kettéállt a fülük tőle, és igencsak kedvük támadt fűnek-fának evangéliumot, vagyis örömhírt hirdetni.

Kamarás István OJD: Ipiapi atya füveskönyve
Luther Kiadó, 2017
120 oldal
ISBN 978-963-380-095-9