Az evangelikus.hu oldalán megtekinthető a teljes liturgia videofelvétele, ezért ez az írás nem tudósítás kíván lenni, hanem egy keresztény muzsikus gondolatai, aki élete legnagyobb ajándékai közt tartja számon, hogy megérezhette a vespera közösségteremtő, hitmélyítő, gyógyító hatását, és tovább is adhatta a fiataloknak a fóti kántorképzőben.

De mi minden rejlik a vesperában (és általában a zsolozsma-istentiszteletekben)?

Ökumené. A zsolozsma alapja, a Zsoltárok könyve, a kereszténység legfontosabb imádsággyűjteménye. A zsoltáros istentiszteleteken csak olyan szövegek hangzanak el, amelyeket bármely felekezet magáénak érezhet: kiváló keret ökumenikus alkalmak számára.

Állandóság, biztonság. Ha valaki rendszeresen vesz részt vesperán, egy idő után megérzi, mit ad az egymást követő tételek dramaturgiája: az örökérvényűség távlatát, az otthonosságot, a biztonságérzetet.

Időbeli és térbeli tágasság. A zsoltáros imádság gyökerei nem is évszázadosak, hanem évezredesek. A mai ember, ha énekel és imádkozik, egyrészt az időben előtte jártakhoz kapcsolódik, másrészt a földrajzilag távoli kortársakkal kerül közösségbe. Hihetetlen ereje lehet ennek a tudatnak!

Minőségi zene – de nem önmagáért. Az eddigi pontok nem kapcsolódtak a zenéhez; a zsolozsmában nem is ez a lényeg, hanem az imádkozott szövegek. De ha a műzene is helyet kap, különleges tapasztalatot szerezhet a közreműködő muzsikus. Egészen más a liturgia keretein belül énekelni, mint a hangversenyen. Minden hangnak többletet ad, ha istendicséretként hangzik el, és nem csupán a hallgatóság tetszését akarja elnyerni.

Kívánjuk ezért az evangélikus honlap olvasóinak, hogy megtapasztalhassák az örök imádságba való bekapcsolódás élményét: gyülekezetben vagy konferenciákon, evangélikus közegben vagy ökumenikus keretek között!

A Kántorátus tagjainak pedig azt, hogy őrizzék a lángot! Maradjanak meg a vasárnap esti kelenföldi vesperák az istendicséret, az egymással való közösség és az öröméneklés helyének!