Életregényének mellékszereplői közé sorolhatjuk a kor potentátjainak és neves művészeinek hosszú sorát – közöttük István főherceget, későbbi nádort és családját, Eötvös József vallás- és közoktatásügyi minisztert, Barabás Miklóst, aki portrét is készített róla, vagy Liszt Ferencet, akinek koncertjeit elbűvölve hallgatta.

A reformkori pest-budai evangélikus társas élet egyik vezéralakjának, a Deák téri gimnázium igazgatójának, Kánya – bizonyos források szerint Kanya – Pálnak Emília névre keresztelt lánya 1828. november 10-én született Pesten. A boldog családi légkörben felnevelkedő leány fiatalkorától vezetett naplót, s ennek nagy hasznát vette, amikor életének utolsó éveiben gyermekei, unokái számára megírta visszaemlékezéseit. Könyv alakban Réges-régi időkről – Egy 19. századi írónő emlékiratai címmel látott napvilágot 1998-ban a Kortárs Kiadó gondozásában. Megemlékező cikkünkben többször is e kötetet hívjuk segítségül.

Felhőtlen gyermekkor

„Oh, áldott, édes otthon! Gyönyörű varázsod még most is arany fényt hint hetvenkét éves életemre, elviselhetővé teszi az aggkor gyötrelmeit, mert lelkemben él annak minden időkre kiterjedő áldása, szépségével együtt” – kezdi memoárját Kánya Emília, majd szüleiről ír néhány megemlékező sort: „Édes jó atyám latintanára volt az ág[ostai] protestáns gimnáziumnak Budapesten. Kedélyes, művelt lelkű és ritka jósággal megáldott lélek. Végtelenül szerette drága anyámat, ki egyszerű, de okos, minden szépért lelkesülő asszony és végtelenül jó anya volt, habár szigorúan nevelt, szófogadásra, kötelességtudásra, rendtartásra, egyszerűségre szoktatott.”

A négy gyermeket nevelő Kánya házaspár otthona a pest-budai evangélikus társasági élet egyik központi helyszíne volt. Házukban rendszeresen megfordultak – olvashatjuk László Ferenc Evangélikus társasélet a reformkori Pest-Budán című tanulmányában – „az evangélikus értelmiség legkülönfélébb kiválóságai, például az idős Schedius Lajos [egyetemi tanár, színházi dramaturg, a pesti evangélikus iskola első tantervének elkészítője – a szerk.], az egyetemi tanár Haberern Jonathán, a Szarvasról be-belátogató lelkész-iskolaigazgató s nagy hatású irodalmár, Vajda Péter, Tavassy Lajos és Melczer Lajos, Kánya tanártársai. Itt találjuk az újonnan Pestre érkezett fiatalokat, Markusovszky Lajost [orvos – a szerk.] és két testvérét (József – ügyvéd, Gusztáv – teológus), Balassa Jánost [orvos – a szerk.] és Balassa Istvánt, az ügyvédet s Emília titkos szerelmét, Pákh Albertet. Ugyancsak gyakori résztvevői voltak e társas életnek azok a vidéki lutheránusok, akik időről időre belátogattak PestBudára, hogy ügyes-bajos dolgaik elintézése mellett megerősítsék kapcsolataikat pesti rokonaikkal, atyafiságukkal.”

A kis Emília számára tehát már gyermekkorától kezdve természetes volt a színvonalas társasági élet. Kedves gyermekkori emlékei között említi, hogy az ünnepség másnapján elvitték őt a Lánchíd alapkőletételének helyszínére, és ott lehetett a Nemzeti Színház megnyitóünnepségén is.

A házasélet örömei és keservei

A felhőtlen napoknak egy csapásra végük szakadt, amikor Emília a szülei kívánságára 1847-ben feleségül ment egy temesvári vaskereskedő fiához, Gottfried Feldingerhez. Az esküvő után a házaspár a férj szüleinek házába költözött. A családtagok, a barátok hiánya és a rideg környezet boldogtalanná tették a fiatalasszonyt. 1848-ban az ifjú férj a cikkeiben lelkesen kiállt a forradalom ügye mellett, ezért a párnak októberben menekülnie kellett. Pestre szöktek, ahol október 23-án megszületett Irén lányuk. De itt sem voltak biztonságban – a megtorlás előli menekülés nyomorúságos hónapjai vártak rájuk. Emília visszaemlékezései valódi kortörténeti dokumentumok e tekintetben is.

1949 szeptemberében ismét Temesvárra költöztek, itt született meg egy évvel később Béla fiuk. 1852-ben Matild, 1854-ben pedig Pál érkezett a családba. A családanya számára egyedül a gyermekei és a művészetek jelentettek némi boldogságforrást, férje ugyanis egyre inkább a züllés útjára lépett. „Gyermekeim szeretetébe és a művészetbe kelle kapaszkodnom, hogy el ne temessen a búbánat árja” – írja azokról az időkről. Házasságuk megmentése érdekében 1852-ben ismét Pestre költöztek, de a környezetváltozás és Kánya Pál segítő szándéka sem volt elég. Emília 1857-ben válópert indított, a megalázó procedúra három évig tartott.

Négy évvel később, 1861-ben házasságot kötött a zsidó származású, később keresztény hitre tért Szegfi Mórral, a márciusi ifjak egyikével, aki a szabadságharc alatt a kapitányi rangig vitte, majd Szemere Bertalan belügyminiszter titkára lett. Megismerkedésükkor elsősorban íróként kereste kenyerét. Házasságukból, amely 1880- ban a Családi Kör című lap megszűnése miatt végképp megromlott, négy gyermek – Emília, Ilonka és két iker, József és László – született.

Irodalmi sikerek útján

Kánya Emília műveltségét, kifinomult ízlését, jó hírnevét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Erzsébet királyné – közkedvelt nevén Sisi – azt szerette volna, hogy negyedik gyermekét, Mária Valéria főhercegnőt Emília nevelje, lutheránus volta ellenére is. „Hogy, hogy nem – olvashatjuk a memoárban –, a fenséges asszony, a királynő hallott rólam, meglepte, amit megtudott, meghatotta, hogy nyolc gyermeknek vagyok anyja, akiket magam tápláltam, gondoztam (azt mondják, ez tűnt fel neki leginkább), nem hanyagoltam el mindamellett kiművelődésemet, haladtam a korral. Tudja, én volnék illő az ő kis magyar leányához.” S bár megtisztelő volt a felkérés, anyagilag pedig megoldódott volna minden gondjuk, Emília nem tudta otthagyni családját, hogy egy idegen gyermeket neveljen azon az áron, hogy a sajátjait nem láthatta volna.

Sisiben nem véletlenül fogalmazódott meg az ötlet, hogy Szegfi Mórnéra bízza az 1868-ban született negyedik gyermekének nevelését. Az Emília néven publikáló írónő, szerkesztő asszony addigra ugyanis már jelentős irodalmi pályát futott be. Még első férjével 1851 januárja és májusa között Euphrosine címmel német nyelvű humorisztikus hetilapot jelentett meg. Egy évvel később, amikor ismét Pesten éltek, álnéven rendszeresen küldött írásokat Temesvárra. „A Temesvarer Zeitung akkori derék szerkesztője, Flatt Viktor szólított föl pesti levelek írására. Persze nem a politikáról írtam, de a hét eseményeiről: a társadalom, az irodalom és művészet eseményeiről. Eleinte hetenként egy levél utazott Temesvárra, később kettő” – írja Emília a visszaemlékezéseiben.

Az első női lap indításáról pedig ezt olvashatjuk: „Az 1859- es és 60-as években volt, télen egy szombati nap estéjén, amelyet Pákh Albert régi barátom […] kedves szüleimnél töltött. […] egyszerre csak komoly arccal fordul hozzám, és megkérdez, ha nem volna-e kedvem egy női lapot kiadni és szerkeszteni. Én kinevettem. Pedig szükség volna erre – mondá […]. A nőknek nagyon sokat kellene tudniuk, amire most nem is gondolnak, és ő úgy látja és hiszi, hogy én volnék az, aki meg tudnám nekik mutatni az utat, amelyen haladniok kellene.” Az akkor már többkötetes szerző végül engedett a felkérésnek, és több hónapig tartó, olykor megaláztatással járó hivatali kilincselés után 1860. október 14-én kezében tarthatta a Családi Kör című újság – alcíme szerint Hetilap a művelt magyar hölgyek számára – első (mutatvány)számát. A lap hamarosan igen sikeres lett: két év múlva az előfizetők száma meghaladta az ezret, 1864-ben pedig a Pesti Jótékony Nőegylet hivatalos lapja lett.

A kor legnevesebb szerzői publikáltak a Családi Körben. „1860-tól 1880-ig alig volt fiatal és idősebb író is, aki meg nem tisztelt közreműködésével” – idézi fel később a szerkesztő as - szony. Csak néhány név a hosszú listáról: Jókai Mór, Tompa Mihály, Falk Miksa.

Hiába voltak azonban a sikerek, a lap kiadóinak bukásával Emíliáék is elvesztették a biztos támpontot. Egyre nagyobb anyagi gondokkal küzdöttek, míg végül 1880-ban nem vállalta tovább az újság szerkesztését, az előfizetőket a Hölgyek Lapja vette át.

Életének utolsó évtizedeiben Kánya Emília Ipolyságon (ma Szlovákia, Šahy), illetve 1884 decemberétől Fiumében élt. 1905. december 29-én szívelégtelenségben halt meg, másnap temették el a fiumei temetőben, porai azóta is ott nyugszanak.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 43–44. számában jelent meg 2020. november 8-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.