Az ünnepi hálaadó istentiszteleten Gáncs Péter végezte az igehirdetés és az újjászentelés szolgálatát. Isten igéjét a 26. zsoltár 8. verse alapján hirdette az egybegyűlteknek a Déli Egyházkerület püspöke.

Kaposszekcsőn az első imaház 1796-ban épült, ez azonban néhány évtizeden belül kicsinek bizonyult: az evangélikus gyülekezet 1863. április 20-án lerakta temploma alapkövét. Az építkezés gyorsan befejeződött, alig több mint egy évvel később, 1864 decemberében már meg is tartották az első istentiszteletet. A felszentelésre azonban – a püspök késedelme miatt – csak 1865. november 12-én kerülhetett sor.

A templomépítő elődök példája, egyházszeretete és elkötelezettsége a jelenben is kötelez. A gyülekezet presbitériuma, majd egész közössége úgy határozott, hogy felújítja másfél évszázados templomát. E döntés értelmében végezték el idén ősszel a tető renoválását és az épület külső festését. Pár évvel ezelőtt új nyílászárók kerültek a régiek helyére, és több apró javítás, berendezések pótlása is megtörtént a közelmúltban.

A gyülekezet tagjai elsősorban nem külső segítséggel, pályázati támogatással láttak neki a felújításnak, hanem önerőből: gyűjtéseket szerveztek a faluban, támogatókat kerestek, nagyon sok társadalmi munkát végeztek. Természetesen a Déli Egyházkerület, a Tolna-Baranyai Egyházmegye és az országos egyház is segített a tervek megvalósításában – köszönet érte –, azonban örvendetes tény, hogy a helyi közösség tenni akarásról, odaadásról tett tanúbizonyságot, nagy áldozatot vállalva.

Mindennek komoly üzenete van: a kaposszekcsőieknek az istenháza nemcsak a múltban volt fontos, hanem ma is az. Ez pedig a múlt felidézése után már a jövő távlatait sejteti: egy templom felújítása nem csupán a múlt örökségének ápolását jelenti, hanem a jelen és legfőképpen a jövő gyülekezetének kell, hogy készüljön minden.