Vagy lehet, hogy létezik, de nem termő és érett. Olyan, mint a gyümölcs, melynek nem volt ideje és ereje beérni. Nekünk kaposvári evangélikusoknak már van múltunk! És ha ismerjük és fontosnak tartjuk, Isten segítségével lesz jövőnk. Termő, érett, vagyis olyan amit jó megízlelni és élni. Készülve az ünnepre, ha van időtök olvassátok el a 100 éve Kaposvárra érkező evangélikus püspök visszaemlékezését az imaház szenteléséről. Engem nagyon megérintett:

„A kaposvári szolgálatot mégis elvállaltam. Mondhattam volna magamban, hogy egy egyszerű, szegényes kis imaterem avatásáról van csupán szó, megbízom tehát annak elvégzésével az egyházmegye esperesét. Nem tettem! Isten intő jelét láttam abban, hogy vidéki püspöki szolgálatom egyszerű, szegényes  missziómunkával kezdődik, nem pedig fényes ünnepségekkel járó, nagy gyülekezetben végzett szolgálattal. Józan megfontolás is erre az elhatározásra késztetett. Jól megfontoltam azt, hogy a kicsi kaposvári gyülekezetnek szüksége van a püspök személyes megjelenésére, mert így nyer súlyt a város, a különböző egyházak és hatóságok előtt. Elgondolásom helyesnek bizonyult.

A város a régi tűzoltó-laktanyának egy felszabadított termét adta át a gyülekezetnek istentisztelet tartására. A gyülekezet kénytelen volt ezzel is megelégedni, s nagy fáradsággal és áldozattal ideiglenesen berendezte a termet,amely azonban csak rövid időre elégíthette ki az állandóan erősödő gyülekezet igényét. Sötét terem volt. Falai nedvesek. Dohos levegő csapta meg arcunkat, mikor a túlfűtött terembe léptünk. De a célt mégis megközelítette Egyházunknak volt egy imaterme, melyet a magáénak mondhatott, melyben nem kötötte a reformátusokkal való közösség, és amely alkalmatlansága következtében még jobban sarkallta templomépítésre a gyülekezetet. És elértük célunkat abban a tekintetben is, hogy a város, a vármegye, a hatóságok figyelme a gyülekezet felé fordult.A püspök által végzett imaterem szentelési ünnepségén minden hatóság részt vett, az ünnepséget követően küldöttségeket vezetett a püspök elé, s ilyenformán megerősödött a kicsi kaposvári gyülekezet tekintélye a városban.

Az éjszakai vonattal indultam haza Szombathelyre. Zimankós, hideg téli éjszaka fáradtan húzódtam vasúti fülkém egyik sarkába, nem örültem tehát annak, amikor az egyik állomáson órákig vesztegelt a vonatunk. A veszteglés magyarázatát (az) egyik kalauz adta meg, aki áttörte az embercsoportosulásokat az állomás épület előtt, azután végigrobogott a vasúti kocsikon. és hangosan kiáltotta: – Tessék a vágány túlsó végén álló vonatba átszállni! – Azután menet közben adott elejtett szavakkal magyarázatot: – Néhány órával ezelőtt vonat összeütközés volt, a vágány annyira megromlott, hogy csak átszállással tudjuk a forgalmat lebonyolítani.

Vettem hát táskámat, s a vágány melletti taposatlan úton gyalogoltam a segélyvonathoz. Jobb kéz felől feldőlt és egymásra ágaskodott teherkocsik álltak, tűznyelvek ijesztő fényében sötét vonalak mutatták a kocsik vasszerkezetét, mintha csak mezítelen ember bordái látszanának a műtőasztalon. Odébb a vágány mellett nagy ponyvával letakart valami fehérlett: lehet, hogy állati tetem, lehet, hogy emberi hulla. A rőt fényben ijesztő volt. Úgy hatott az emberre ez a kép, mintha óriási széles koporsó lenne, s a végén lobogó lánggal összefolyó fáklyasor világítna.

Mivel kora reggel helyett csak késő délután érkezett meg vonatunk, híre futamodott a városban a vasúti szerencsétlenségnek, aggódó enyéim hálaadással öleltek magukhoz, mikor késő este megérkeztem a körmendi paróchiára.” (Kapi Béla: Lámpás az oltár zsámolyán)

100 évvel ezelőtt, ez történt Kaposváron!

A 100 éves evangélikus gyülekezet emléktáblával szeretné emlékeztetni Kaposvár város lakosságát és a jövő evangélikusait, hol kezdődött a közösség élete 1916-ban. Ezért 2016. szeptember 11-én egy emléktábla avatására kerül sor Kaposváron a Teleki utcában, ahova közel 20 évig jártak az evangélikusok istentiszteleti alkalomra.
Az emléktábla avatás 9 órakor kezdődik, ahol köszöntőt mond dr. Sütő Zoltán felügyelő, az emléktáblát felavatja Pongrácz Máté lelkész és az ünnepi percekben énekel a Kaposvári Evangélikus Kórus.
Az avatás után ünnepi vonulásra kerül sor a régi evangélikus imaháztól az evangélikus templomig. Célunk, hogy a közel 20 perces séta közben evangélikus énekeskönyvi énekeket énekelve bizonyságot tegyünk a városban élők felé is az Istenhez tartozás öröméről. (Kérjük énekeskönyvet mindenki hozzon magával)
Végül 10 órakor ünnepi tanévnyitó istentiszteletre kerül sor az evangélikus templomban, ahol igét hirdet Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna, a Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye esperese.
Kérjük hirdessük minden evangélikusnak és érdeklődőnek az eseményt, hogy minél többen vehessünk részt ezen az ünnepi délelőttön.