Együtt néztük meg a Kunffy Lajos festőművész emlékmúzeum gazdag kiállítását egy szeretetteli, bőséges információt adó tárlatvezetés kíséretében. Érdekes véletlen, előző évi gyülekezeti hétvégénk a Zichy Emlékházban tett látogatással kezdődött, ennek emléke köszönt vissza most a Kunffy-kúrián – ugyanis egykor itt élt Zichy Mihály édesanyjának családja.

A festmények lelki tartalmát gazdag útravalóként vittük magunkkal. Somogytúrról utaztunk tovább Balatonszárszóra az evangélikus üdülőbe, ahol ebéd után előadás következett.

„Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak.” ( Ef 5,19)

Így tettünk mi is: énekeltünk lelkészünk gitárkíséretével.

Az „Evangélikus vagyok!” témájú előadásra kvízjátékkel hangolt rá bennünket Pongráczné Győri Boglárka lelkész – tanulságos volt szembesülni tudásunkkal. Mindenki elmondhatta, számára mit jelent az evangélikussága. A gondolatokat tömörítve egy-egy szóvá, lelkészünk vezetésével összefoglaltuk a lényeget – biblikus; nyitott; otthon – vagyis az Ige, a Szentírás segít közelebb kerülni Istenhez. Luther Márton hitbéli írásai, tanításai (Kis Káté, Nagy Káté …) segítenek megérteni az egyház szavát a gyülekezet lelki otthonában, templomainkban. „Luther Márton nem a tudósoknak akart prédikálni, hanem a templomajtóban álló egyszerű embereknek!”

Kötetlen beszélgetés, tábortűz, vacsora, szauna – programok közül válogathattunk. A szaunát igénybe vevők bátran megmártóztak a 9 Celsius fokos Balaton vizében! A Nőegylet ügyes kezű, kreatív hölgyei a karácsonyi ajándéktárgyakat készítették nagy szorgalommal. A személyes beszélgetésekben örömök-bánatok megosztására az este kevésnek bizonyult annak ellenre is, hogy az éjszakába nyúlva az alvásból vettük el az időt.

Vasárnap a reggelit követően gyülekezeti tagok bevonásával áhítaton vettünk részt. Az elhangzott Igék a saját gondolatok kibontásával tanulságosak és figyelem felhívóak voltak. A ma emberének van mit tennie lelkében, fejében - szeretettel, türelemmel egymást segíteni! Boldogan hallgattam az egyik bizonyságtétel alkalmával azt az Igét, melyet épp felnőtt konfirmációmra kaptam útravalóul pár éve: Ézs 40,31. A záró áhítatot elmondó testvérünk kérésére egymás kezét megfogva mondtuk el a Krisztusunktól tanult imádságot.

A hétvége zárásaként Pongráczné Gaál Elvira (néprajzkutató – pedagógus) karácsony ünnepe felé közeledve a jeles ünnepeinkről gyűjtötte össze a humoros, hasznos megfigyeléseket. Így azokat mi is át tudjuk örökíteni, hagyománnyá tehetjük. Érdemes időt szakítani mindenkinek családi, rokoni, baráti körben azon idős emberek megkérdezésére, akik még át tudják adni tudásukat gyökereink megerősítésére.

Gyülekezeti hétvégénk Somogyvámoson istentiszteleten zárult, ahol énekkarunk szolgált. Az istentisztelet végén az esperesasszony az oltár elé szólította a somogyvámosi 60. és ecsenyi 46. házassági évfordulójukat ünneplő házaspárokat és köszöntötte, megáldotta őket. A helyi hittestvérek szeretetvendégséggel várták a kaposvári gyülekezetet. A finom sütemények kóstolása közben bensőséges beszélgetések, régi lakodalmi emlékek felidézése tette ünnepivé az esténket. Énekkarunk az Ároni áldás eléneklésével köszönte meg a vendéglátóknak a szíves fogadtatást.

Az úton hazafelé még beszélgettünk és kicsit fáradtan, de nagyon boldogan összegeztük e hétvége tanulságát: evangélikus gyülekezetünkben Isten áldásával fiatal lelkészeink továbbvivő, lendületes, szeretetteli szolgálatával, Krisztusban hittestvérekkel összekovácsolódott egy közösség, ahova jó tartozni, ahol jó együtt lenni.