– Úgy tudom, nagy szerepe volt abban, hogy az evangélikus egyház visszakapta a gimnáziumot.
– A rendszerváltás előtt Bonyhádon is megalakult az MDF – mondja Krähling Dániel –, s néhányan részt vettünk azon a tanácsülésen, amelyen ötmillió forinttal meg akarták húzni a gimnázium éves költségvetését. Akkor szót kértem, és teljesen hasból kijelentettem, hogy visszakérjük az iskolát, és az egyház nem fogja szűkíteni a működési költséget. Tudni kell, hogy ekkor már Budapesten a fasori gimnázium az evangélikusoké volt. Bekövetkezett a rendszerváltás, az igazgató megbízatása lejárt, a polgármester, Oroszki István kiírta az intézményvezetői pályázatot, és nem akadt rá jelentkező, mert „az egyház úgyis vissza fogja kérni”. Letelt a határidő, kiírta még egyszer, s megint nem pályázott senki. Ekkor személyes levélben felajánlotta az igazgatói posztot a tanári kar minden tagjának, beleértve a madagaszkári néger óraadót is. Sikertelenül. Hogy véget vessünk a bizonytalanságnak, a következő önkormányzati testületi ülésen javasoltam: ajánljuk fel az egyháznak a gimnáziumot. Ez megtörtént, s hamarosan ki is nevezték az új igazgatót Sántha Lászlóné személyében. Őt követte Ónodi Szabolcs, majd Andorka Gábor.

– Nem menesztettek némelyeket a tanári karból?
– Mindenkit átvettünk. Még a korábbi igazgató is tőlünk ment nyugdíjba. Egyetlen kérésünk volt a pedagógusok felé: az, hogy csináljanak jó iskolát. Ami meg is történt. Nem bölcs dolog a fejek hullását követelni. Így is kevesen vagyunk, magyarok.

– Valószínűleg ennek a hozzáállásának is köszönhető, hogy számos elismerésben részesült. A legrangosabb talán a Perczel-díj. Azt miért kapta?
– A partnertelepülési kapcsolat helyreállításáért. Bonyhád és a németországi Wernau között már a szocialista érában is volt együttműködés, de az ezzel foglalkozó bizottság a rendszerváltáskor felbomlott. Én viszont ismertem a kinti evangélikusok világi vezetőjét, s rajta keresztül elértem a polgármesterüket is. Így sikerült újraindítani ezt a testvérvárosi partnerséget.

– Tudjuk, hogy lelkipásztornak lenni egy életre szóló program. Van azért valami más tevékenysége, szabadidős kedvtelése?
– Az éneklés. Húsz éve vagyok a Szekszárdi Madrigálkórus tagja. Már amikor Pestre kerültem a teológiára, akkor is kerestem a lehetőségeket. Egy évig az angyalföldi gyülekezet kórusában énekeltem, aztán a budaváriban, majd a Lutheránia Énekkarhoz csapódtam, és ott ragadtam. Bonyhádra is elhoztam a komoly zenét. A templomunk 2000-ben volt kétszáz éves. Kicsit csúsztunk a tatarozással, így csak 2001-ben tartottuk az ünnepséget a Jobbágy Valér vezényelte kórus és a műegyetemi zenekar közreműködésével. S attól kezdve minden évben rendezünk ilyen alkalmat, most volt a tizenhetedik októberben.

– Közeleg a karácsony. Rövidülni kezdenek az éjszakák, a világosság úrrá lesz a sötétségen, megszületik a Megváltó. Egyházi emberek így szokták összegezni ennek az ünnepnek a lényegét.
– Ez az esemény hajaz a Biblia első lapjaira, a teremtéstörténetre. A mostani fordítás szerint: a föld kietlen és puszta volt. Az eredeti héber pedig a zűrzavar szót használja. És ebbe a zűrzavarba hasít bele a fény, a világosság, és rendet tesz benne. Ha a karácsony lényegének azt vesszük, hogy megjelenik a világosság, azzal azt mondjuk, hogy egy új teremtésről van szó. Egy új rendteremtésről.

– Aztán ez a rend újra és újra elromlik?
– Harcolnunk kell azért, hogy megmaradjon. Bár sokszor azt sem látjuk, hogy mi ellen kell küzdenünk. Pál apostol azt mondja: a sötétség hatalma és a gonoszság lelkei ellen, akik a mennyei magasságban vannak. Ez a földi halandó számára nehezen értelmezhető definíció. A legtöbben valahogy úgy gondolkodnak erről az egészről, hogy az ember középen áll, semleges, és választhat a jó és a rossz között. Hát nem. Vagy tíz körömmel ragaszkodunk az Úristenhez, vagy elveszünk. S bár Augustinus szerint az a sorsunk, hogy nem tudunk nem vétkezni, tudnunk kell, hogy van szószólónk az Atyánál: a karácsonykor emberré lett Jézus Krisztus.

Egyházmegyei esperesként is tevékenykedett

Gyönkön született Krähling Dániel 1946-ban. Édesapja ott volt evangélikus lelkész, majd Bonyhádra helyezték. A gimnáziumot Gyönkön kezdte és Bonyhádon fejezte be; 1964-ben érettségizett. Következtek a teológiai tanulmányok Budapesten. Lelkésszé 1969-ben avatták. Ugyanabban az évben házasodott. Négy gyermeke és öt unokája van. Pályáját pécsi segédlelkészként kezdte. Bonyhádra 1970-ben került, először helyettes, majd apja halálát követően, 1972-től beiktatott lelkészként szolgált. Egyházmegyei esperesként is tevékenykedett 1993-tól. Nyugdíjba 2011-ben vonult, de német nyelvű istentiszteleteket máig tart. Közéleti aktivitásáról is ismert. A rendszerváltáskor tagja volt az MDF-nek, s az első két ciklusban, 1990–98-ig városi képviselővé választották. Sokat tett azért, hogy a bonyhádi gimnáziumot visszakapja az evangélikus egyház. Kedvelt időtöltése az éneklés. Húsz éve tagja a Szekszárdi Madrigálkórusnak. Munkásságát többek között Perczel-díjjal is elismerték.