Nem titkolták azt sem, hogy választott hivatásukban el kellett fogadniuk, hogy a munkaidő nem 8–16 óra között tart. Előfordul velük, hogy tenisz- vagy éppen focimeccs közben is papként kezelik az embert, és a postára is rátartással kell menniük, mert lesz, aki azt tartja alkalmas időnek majd, hogy a személyes problémáit a lelkészére öntse. De ezt nem panaszkodva mondták, hanem inkább alázattal, mint például amikor Asztalos Richárd evangélikus lelkész megosztotta, hogy abból a hölgyből lett a gyülekezete oszlopos tagja, akinek haldokló édesanyjához rövidnadrágban, a táborozó fiataloktól érkezett. Mert menni kell, ha hívnak. Nem lehet tudni, hogy mikor találkozik ismét pappal az, aki egy vendégségben szólítja meg a szabadnapos Isten szolgáját, ezért élni kell a felkínálkozó lehetőséggel, és vendégből azonnal át kell váltani papi üzemmódba.

A cikk itt folytatódik.