Bár a kétszer félórás játékidő során folyamatosan cserélhettek a csapatok (egyidejűleg persze mindig csak 22 játékos tartózkodhatott a pályán), a református, evangélikus, pünkösdi, metodista és baptista felekezetből verbuválódott protestáns együttesnek percekre sem sikerült ütőképesebb gárdát alkotnia a mindenkori katolikus egységeknél. Az első félidő végén még csak 1-0-ra vezetett az ellenreformációs indulatoktól mentes ellenfél, ám az egyenlítő gól 110 százalékos esélyének elpuskázása után (a 39. perctől) lélektanilag is fölénybe kerültek a – mindazonáltal végig derekasan küzdő – szűzfehérben játszó reformáltakkal szemben.

Talán az avatatlan tudósító fenti összegzéséből is kiérződik, hogy a reformáció emlékévében zajló rendezvénysorozat egyik legizgalmasabbnak ígérkező eseményeként beharangozott „rangadó” barátságos – mi több, testvéri – megmérkőzésnek bizonyult. És nem csak a lelátókon helyet foglalók csekély létszáma miatt volt egyúttal kifejezetten családiasnak is mondható. Ugyanakkor az ideális helyszín, illetőleg a Puskás Akadémia vendéglátó munkatársainak mindenre kiterjedő figyelmessége szinte kötelez arra, hogy e hagyományteremtő céllal hirdetett torna – kissé precízebb szervezéssel (és főként: idejekorán megkezdett hírveréssel) – idővel teltházas évenkénti keresztény sporteseménnyé váljon.

A mostani, első kupameccs a kormányzati Reformáció Emlékbizottság, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT), illetőleg öt tagegyháza (a református, az evangélikus, a baptista, a metodista és a pünkösdi egyház), valamint a Magyar Katolikus Egyház közös rendezvényeként hirdettetett meg. A helyszínen azonban alighanem pontosabban fogalmazott a műsorvezető, amikor a REFO 500 Zákeus Kupa támogatói sorában név szerint említette dr. Hafenscher Károlyt, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosát, dr. Fischl Vilmost, a MEÖT főtitkárát, dr. Bogárdi Szabó István református püspököt, dr. Fabiny Tamás evangélikus püspököt, Papp János baptista egyházelnököt, dr. Khaled Lászlót, a metodista egyház szuperintendensét, Pataky Albertet, a pünkösdi egyház lelkész-elnökét, Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspököt, Novotny Zoltánt, a Protestáns Újságíró Szövetség elnökét, Szöllősi Györgyöt, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnökét, valamint Orbán Viktor miniszterelnököt, mint a svábhegyi református gyülekezet tagját, valamint – nem utolsó sorban – Mészáros Lőrincet, Felcsút polgármesterét.

A múlt vasárnapi labdarúgótorna délután három órakor kezdődött, előtte fél órával a Nemeshegyi János vezette baptista fúvószenekar nyitotta meg – egyházi dallamok megszólaltatásával – a rendezvényt.

Dr. Hafenscher Károly lelkesítő köszöntője után vonultak pályára a csapatok, élükön kapitányaikkal, Bölcsföldi András református lelkésszel és Topsi Bálint plébánossal. A kiírás értelmében mindkét együttes 18 lelkészt, illetőleg teológust nevezhetett a mérkőzésre. Protestáns részről 7 református, 5 evangélikus, 3 pünkösdi, 2 metodista és egy baptista alkotta a keretet, de talán nem követünk el nagyobb szabálytalanságot, ha elhallgatjuk, hogy név szerint kik is szenvedték el a négy-nullás vereséget…

A mérkőzést követő sajtótótájékoztatón azért szolgáltak meglepetéssel a csapatkapitányok. Kiderült ugyanis, hogy valójában egyik gárda sem tudott a „tétmeccsen” pályára lépett összeállítással egyetlenegyszer sem edzést tartani (kit egy váratlan temetés szolgálata „térített el”, kit egy helyettesítés miatt kellett helyettesíteni), és a csapattagok többsége amúgy is inkább teremfocihoz szokott. Ennek ismeretében még a sportágban járatosak is elismeréssel kellett, hogy adózzanak az unalmasnak egyébként sem bizonyult, és – a négygólos különbség ellenére is – csaknem kiegyenlített teljesítményt mutató kétszer harminc percért.

Na jó, katolikus testvéreink négy góllal azért kétségkívül jobbak voltak, és a góllövőket azért illő is megnevezni. A 14. percben Magyar Richárd, a 41. és az 51. percben Barazsuly István, az 54.-ben pedig ismét Magyar Richárd talált az amúgy többnyire középpályán játszó Fabiny Márton teológushallgató hálójába.

Két hivatásos bíró – Róka Márton és Vámos Tamás – vezette kiválóan a meccset, és a Puskás Akadémia különdíjára is ők jelölték a kétgólos Barazsuly Istvánt, mint a mérkőzés legjobb játékosát. A „civilben” temesvár-erzsébetvárosi plébános – szerényen – két csapattartását mondotta érdemesebbnek a díjra, de az október 8-i labdarúgótornán szinte kitapinthatóvá lett keresztény szellemiség igazolására idézhetnénk a sajtótájékoztató valamennyi megszólalóját.

Üzenetértéke volt annak is, hogy a mérkőzés előtt a játékosok azt kiáltották a közönség felé: „Krisztus feltámadt!”… Nyilván lehet még csiszolni ezen is, meg azon is, hogy a szurkolók miként bíztassák felekezetük válogatottját – Hajrá prók! – Hajrá kontrák! (?) –, de nem tisztünk tippeket adni. A lényeget alighanem Hafenscher Károly fogalmazta meg, kifejtve, hogy a lélek és a szellem „megmozdulása” mellett fontos a test megmozdulása is ahhoz, hogy meg tudjunk újulni, és ki-ki teljesíteni tudja Istentől kapott küldetését. „Mi nem egymás ellen, és nem egymás mellett küzdünk, hanem együtt, egy távolabbi célért: a hervadhatatlan koszorúért.”

S, hogy miért ért fel győzelemmel a 4-0-ás vereség?

Nos, a Zákeus Kupa ötletgazdája Béres L. Attila sportújságíró – nyugalmazott református lelkész. A Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa csakúgy, mint a MEÖT főtitkára – evangélikus lelkész.

A mérkőzésen családostul jelen volt a Magyarországi Evangélikus Egyház két püspöke (a díjak átadásában is részt vállaló Gáncs Péter elnök-püspök, illetve Fabiny Tamás), valamint Prőhle Gergely országos felügyelő és helyettese, Radosné Lengyel Anna, a Déli Egyházkerület felügyelője.

A mérkőzést az evangélikus Novotny Zoltán közvetítette, kiváló közvetítését pedig hazánk egyetlen protestáns (református) rádiója, az – internetes elérhetőség mellett – észak-, kelet- és délmagyarország több nagyvárosának vételkörzetében „közvetlenül” is fogható Európa Rádió sugározta. És ha még utalnánk arra (persze nem tesszük), hogy Orbán Viktor miniszterelnök a svábhegyi református gyülekezet tagja, a kevésbé keresztény olvasó ugyan mire gyanakodna protestáns győzelem esetén?

Vagy (gól)szüret idején csak akkor jut eszébe ilyen kérdés a krónikásnak, ha savanyú a szőlő?