Angol nyelvű előadását az újszövetségi tanulmányok „demitologizálásáról” tartotta, ami nyilvánvaló utalás Rudolf Bultmannra és a történetkritikai iskolára, amelynek kutatói az Újszövetség minden, a transzcendensre vonatkozó állítását egyházi ideológiának igyekeztek beállítani.

Meglátásuk szerint az Újszövetség ilyen állításai nem a szemtanúk tapasztalatára és hitére, hanem az ősegyház ideológiai kiegészítésére épülnek. Ha a teológia nem tartozik hozzá Jézus szemtanúinak elbeszéléséhez, akkor hiábavaló és történeti alap nélküli a hitünk. Az evangéliumokat megelőző úgynevezett Q-forrás hipotézis így nem tekinthető tudományos dogmának – hangoztatta a metropolita. Kritikája egybevágott XVI. Benedek Verbum Domini kezdetű, az új egzegetikai irányok veszélyeire figyelmeztető apostoli buzdításának tételeivel.

A mintegy kilencven keleti és nyugati egyházbeli teológus harminchárom hosszabb-rövidebb előadást hallgatott meg, és szemináriumi téziseket megvitató konferencián vett részt. Magyarországról, a katolikus egyház képviseletében két szegedi biblikus, Horváth Endre és Benyik György érkezett a moszkvai találkozóra, akik Szent Gellért Deliberatio supra hymnum trium puerorum című művét ajándékozták Hilarion metropolitának, mely az első Magyarországon keletkezett egzegézis Dániel próféta könyvének himnuszáról.

A konferencia vendégei részt vettek a Szent Kereszt megtalálásának liturgiáján, melyet a metropolita celebrált, majd saját asztalához invitálta ebédre a konferencia résztvevőit.

A keleti és nyugati egyházi biblikusok Ulrich Luz svájci teológus által létrehívott találkozóját háromévente rendezik különböző országokban, így az elmúlt esztendők során helyet adott a konferenciának a bulgáriai Rila, valamint Nagyszeben, Belgrád, Minszk és Szeged. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a keleti résztvevők nem nagyon ismerték a nyugatiak munkásságát, idén viszont mindenki felkészült volt a másik fél kutatási eredményeiből. Termékeny magánbeszélgetésekre is sor került, amelyekből kiderült, hogy a keleti szerzetesek ismerik a nyugati misztikusokat, többek között Kempis Tamást, Angelus Silesiust és Thomas Mertont, vagyis a mély spiritualitás nyugati szerzőit, és szívesen olvassák őket a keleti kolostorokban is.

Az idei konferencia fő kérdése az volt, hogy a biblikusok az újszövetségi szöveget vizsgálva eljutnak-e a Jézus-élményig, vagy csak antik szövegként vizsgálják a Bibliát, anélkül hogy megérintené őket Jézus üzenete. E tekintetben a két egyház kutatói eltérő módon közelítenek a bibliai szövegekhez. A keleti teológusok a liturgikus hagyományok, ikonok és szertartási imák után jutnak el a szöveg vizsgálatához, míg a nyugatiak a bibliai szövegeket más antik írások fényében vizsgálják kritikusan.

Különösen érdekes volt Tobias Niklas regensburgi professzor előadása, aki az újszövetségi apokrifokat nem a kánoni szövegek történeti állításait relativizáló alternatív történeti elbeszélésekként vizsgálta, hanem éppen a kánoni szövegek teológiájának alternatív megfogalmazásaiként. Ezek a szövegek az antik jámbor közösség hitéből születtek, és hívő hagyományukat erősítették a helyi kulturális közegben.

A konferencia végén Hilarion metropolita azon óhajának adott hangot, hogy évente rendezzenek ilyen találkozókat, amelyeken meg lehetne vizsgálni külön-külön egy-egy bibliai könyv keleti, illetve nyugati teológiai olvasatát.

A biblikusok találkozója során a Danilov-kolostor mellett a moszkvai egyetem klasszika-filológiai tanszékén, illetve a pátriárka közvetlen irányítása alatt álló posztgraduális intézetben, az úgynevezett „Aspirantúrán” is tartottak megbeszéléseket.