A 20. század legnagyobb régészeti szenzációja köszöntött a világra mintegy száz éve, 1922 novemberében, amikor Howard Carter brit régész többévnyi munka és sokáig reménytelennek tűnő keresés után rátalált Tutanhamon fáraó sírjára. A lassan feltáruló sír máig az egyetlen szinte teljes épségében megmaradt fáraósír az ókori Egyiptom hosszú történelméből.

Tutanhamon tinédzserkorában elhunyt, jelentéktelennek mondható uralkodó volt. Gyermekként, kilencévesen került Egyiptom trónjára, és csupán tizennyolc-tizenkilenc éves lehetett, amikor meghalt. Érdekes módon mégis az ő feltáruló sírján keresztül kaphatunk némi betekintést az ókori Egyiptomi Birodalom szokásaiba és hitvilágába. Egy kis iróniával még úgy is fogalmazhatunk, hogy Tutanhamon annyira jelentéktelen uralkodónak számított, hogy a korabeli sírrablók, akik az összes többi fáraó sírját precízen felkutatták és széthordták, az ő sírjától talán nem vártak túl sokat, ezért békén hagyták… Akár így volt, akár úgy, hogy valamiért erre nem találtak rá, a felfedezés nem véletlenül lett világszenzáció. Mert ami ennek a jelentéktelen fáraónak a sírjából előkerült, az minden modern kori régész képzeletét felülmúlta. Joggal vetődik fel bennünk a kérdés, hogy akkor mi lehetett az igazi nagy uralkodók sírjaiban.

A kiállítás maga a felfedezés csodáját szeretné megmutatni. Azt a látványt, amely akkor tárult a kutatók elé, amikor három évezred nyugalma után kinyitották a négy egymásból nyíló kamrát. A tárlaton minden tárgyat pontosan úgy helyeztek el, ahogyan egykor rátaláltak, illetve ahogyan évezredekkel korábban, a sír lepecsételésekor az egyiptomi papok hagyták.

A bőséges leletanyag leltárát, ha akarnám, sem tudnám felsorolni, mert a lista olyan hosszú. Az aranyozott harci kocsitól kezdve fegyvereken és hajókon, trónszékeken és kincsesládákon át élelmiszerekig és különböző támogató szobrocskákig, vallási kellékekig mindenféle tárgy hevert ott, persze pontosan napnyugati irányba állítva, amerre az elköltözöttnek haladnia kell. Emellett ott volt maga a szarkofág is, amelyben az uralkodó testét helyezték el gondosan előkészített múmiaként, de ékesen felöltöztetve, többek között az ókor legismertebbé vált arcmásával, Tutanhamon aranymaszkjával.

Van, akiket a kiállítás kapcsán elsősorban az ékszerek és a felhasznált arany bődületes mennyisége hoz lázba, másokat az ókori kézművesek ügyessége, illetve az előkerült tárgyak esztétikai szépsége. Engem a sírba helyezett tárgyak üzenete érintett meg. Merthogy ezek a tárgyak elsősorban az egyiptomiak rendíthetetlen túlvilági hitéről beszélnek. Az örök életre induló királyt úgy készítették elő, és indították el a nagy útra, hogy mindent odatettek mellé, amire szüksége lehet. Kétségük sem volt afelől, hogy a király élete csak itt, a földi keretek között ért véget.

Több mint három évezred távolából egy régen letűnt birodalom egykori ifjú uralkodójának sírjából előkerült néma tárgyak megszólíthatnak bennünket. Hogyan gondolkodunk mi a ránk is váró nagy útról? A fáraók mellé segítő szándékkal egy seregnyi fontosnak ítélt eszközt temettek el, mert ráéreztek, hogy elesettségében, halálában még egy király is segítségre szorul.

Ebben a felismerésükben igazuk van! Mi, Krisztust ismerő emberek is arra jutottunk, hogy elesettségünkben segítségre szorulunk, de nem a néma tárgyakban bízunk. Ennek ellenére keresztyén közösségekben is kialakult az a szokás, hogy a hitélet apró tárgyait, az ima- vagy énekeskönyvet, a Bibliát vagy a katolikusoknál az „olvasónak” is nevezett imádságos segédeszközt, a rózsafüzért odateszik a koporsóba fektetett halott kezébe.

A hit kellékei is fontosak a maguk helyén, de nem az utolsó úton segítenek. Ott már nem a néma tárgyak, hanem az élő Úr, Jézus Krisztus lehet a segítőnk. Ő, akivel már a keresztségünkben összefonódhatott az életünk, akivel eltemettettünk a halálba, de aki által értünk adott életéért és az ő kegyelméből lehet részünk az örök életben. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 7–8. számában jelent meg 2020. március 1-jén.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.