„Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával!” (Zsolt 150,4) – szól a zsoltáros és megtapasztalhattuk mindezt mi is, az Evangélikus Külmissziói Egyesület szervezésében hozzánk érkező Nairobi Girls Choral lánykórus által, akik többek között a Szélrózsa találkozón is felléptek.

De mit is jelent az önfeledt öröm? Ma, amikor a boldogságot sokan nehezen tudják összeegyeztetni a Szentírást követő élettel, egy kenyai énekkar éppen ennek ellentmondását fogalmazta meg azzal, hogy az evangélikus találkozón egyszer csak a Vadkerti-tó sekély vizében énekkel és tánccal spontán örömzenélést tartott. Ez nem fellépés, hanem belülről jövő hálaadás volt. Egy olyan ország tagjai, akik küzdenek a mindennapi betevőért, ahol az AIDS, a nyomornegyedek világa a társadalom jelentős részét érinti, képesek hálaadó dicséreteket énekelni és hozzá táncolni. Az együttes nemcsak fellépései által kíván Kenyáról hírt adni, hanem – mint arról korábban beszámoltunk –, nyíltan beszélnek a kenyai AIDS árvák és özvegy-asszonyok nehéz sorsáról is. A kórus evangélikus gyülekezeti háttérből érkezve, az itteni evangélikus közösségnek kíván egy olyan problémát megfogalmazni, mely felelősségvállalásunk által minket is érint.

Ezek a képek azonban túlmutatnak ezen. Itt ugyanis nem fellépés, hanem az öröm belülről jövő megnyilvánulásai láthatóak úgy, hogy rávilágítanak: létezik olyan önfeledtség, mely képes zsoltárokat énekelve teljes szívből örülni. A professzionális szinten éneklő előadók így nemcsak előadásukkal, hanem életvitelükkel is megörvendeztették és tanították a jelenlévőket.