Most merre? – kérdezi tanácstalanul az utazó. S tekintetével az elágazástól vezető utakat fürkészi. Vajon hová visznek? Vajon milyen rajtuk járni? Vajon kivel lehet találkozni útközben? És a végén? Nehéz kérdések ezek. Nehéz, mert az út elején nem látszik, milyen lesz a vége. Csak akkor ismerhetjük, ha már jártunk rajta. De az élet nem ilyen.

Rutinos utazók erre azt mondják, erre való a térkép. Vagy egy vezető, akinek van helyismerete. Igen. A térkép vagy a vezető bizony komoly segítség. Életbevágóan komoly. Nélkülük hiába is keresnénk az utat, mert annyi tábla van körülöttünk, annyi nyíl, annyi felirat, hogy képtelenség közöttük eligazodni. Ezek azonban csak küldenek. Csak térítenek jobbra-balra. Csak irányítanak, útbaigazítanak, el- vagy megfordítanak. A térkép és a vezető viszont hív. Hív és vezet. Veled tart, veled marad, míg megérkezel.

Hozzá.