Keresztény adakozók – életmentő segítség a bajban

Keresztény adakozók – életmentő segítség a bajban

Share this content.

Összeállítás: evangélikus.hu. Forrás: MTI, Mandiner fotó: Massimo Sestini és Giles Clarke
Valletta – Christopher és Regina Catrambone, egy fiatal amerikai-olasz milliomos házaspár eddig több mint négyezer tengeren hánykódó menekültet mentett meg. Akciójukra több mint 8 millió dollárt költöttek, többek között mentőhajók vásárlására. Nem titkolják, hogy tettüket Ferenc pápa szavai inspirálták. A hitbeli meggyőződésen túl, mi motiválhatja még a gazdag adakozókat?

Kézzel fogható segítség, amelyet az egyház inspirált

A Catambone-házaspár és segítőtársaik egy 40 méter hosszú jachttal járőröznek a Földközi-tengeren, hogy az olasz parti őrséggel, nemzetközi szervezetekkel és másokkal együttműködve életeket mentsenek és alapvető ellátásban részesítsék a Líbiából Európába való átkelést túlélő illegális bevándorlókat. A Máltán élő házaspár azután hozta létre a Migrant Offshore Aid Station (MOAS) elnevezésű szervezetet, hogy 2013 októberében háromszázhatvanhat menekült életét vesztette egy hajókatasztrófában az olasz Lampedusa sziget partjainál. A Phoenix nevű mentőhajón ellátást és segélyt kapnak a megmentett menekültek.

Catrambonéék saját pénzükből finanszírozzák a projektet, és indíttatásukat katolikus hitükből nyerik. Még 2013-ban a Földközi-tengeren kirándultak a jachtjukkal, amikor egy tengerben úszó télikabátra találtak, ami valószínűleg egy vízbe fulladt menekülté lehetett. Mint elmondták, azon a délutánon és éjszakán Ferenc pápa szavairól beszélgettek, miszerint „mindenkinek segítenie kellene a saját lehetőségei szerint”. Megkérdezték tehát maguktól, mik az ő saját lehetőségeik. Ebből született a MOAS-projekt és a Phoenix mentőhajó ötlete, amellyel több ezer bajba jutott ember számára tudtak kézzel fogható segítséget nyújtani.

I. Ferenc pápa többször beszélt a szegények, bajba jutottak melletti szolidalitásról, a konkrét, segítő cselekedetek szükségességéről, szavai hitelességét pedig számos tettével is igazolta. Pápasága kezdetén azzal keltett feltűnést keltett, hogy nem hordja a pápai aranykeresztet és a piros pápai cipőt, ahogy megtagadja a pápai tisztség megannyi más külsőségét is. A bíborosokkal együtt buszozik, néha pedig elvegyül a tömegben, hol beül a vatikáni dolgozók miséjén az utolsó padba, hol pedig egy börtön kápolnájába. Egy vasárnapi misére tartva pedig nyomornegyedet látogatott Rómában. Prédikációiban, enciklikáiban is rendre kiáll a szegények mellett, a gazdagokat pedig szerepvállalásra buzdítja, ha kell a fennálló gazdasági trendekkel szembemenve is. Christopher és Regina Catambone története szép példája annak, milyen konkrét hatása lehetnek az egyházvezetők példamutatásának. 

A pápa szegénységről, kivándorlásról, szociális igazságról, teremtett világ védelméről szóló beszédeit, dokumentumait és felszólalásait gyűjti össze a Ferenc pápa: ez a gazdaság öl című kötet, melyet Giacomo Galeazzi és Andrea Tornielli szerkesztett.

Hogyan adakoznak a gazdagok?

Mark Zuckenbergtől kezdve Angelina Jolie-ig hosszasan lehetne sorolni azoknak a gazdag és ismert embereknek a nevét, akik vagyonuk jelentős részét fordítják rászorulók megsegítésére. Különösen Amerikában van ennek nagy hagyománya: sokak szerint az adományozás és az alapítványok létrehozásának kultúrája azért lehet erősebb a tengerentúlon, mert a vallás Amerikában jóval nagyobb szerepet tölt be, mint Európában.

Egy brit kutatás eredményei azt mutatják, hogy az európai adakozó megfontoltabb, ugyanakkor a leggazdagabb réteg itt is szívesen adakozna többet. A megkérdezetteknek csupán 7 százaléka elégedett saját adakozásának mértékével. Bevallásuk szerint többet adnának, hogyha az adományozással kapcsolatos adószabályozás átláthatóbb lenne, ugyanakkor hiányolják a több és jobb információt hiányolták az adománygyűjtő civilek részéről. Hiszen a különböző szervezetek elsősorban arról igyekeznek tájékoztatást adni, milyen fontos ügyre gyűjtenek, és nem tesznek kellő hangsúlyt a várt eredményekre.

A civileknek fontos lehet szem előtt tartaniuk, hogy rengeteg fontos ügy van a világon, nem az övék az egyetlen. Mindazok, akik munkájuk során oda teszik a pénzüket, ahol az a legtöbb hasznot hozza, vélhetően az adakozásról is így fognak gondolkodni. A jómódú adakozó nem azt akarja eldönteni, hogy a beteg gyerekek, a kidobott állatok, vagy a földrengés károsultjai fontosabbak, hanem azt hogy mekkora változást várhat. Azt akarja látni, hogy a szervezeted tudja, honnan hová tart, mit kíván elérni, és mit tesz meg, hogy ezt elérje. Azt akarja látni, hogy keményen dolgoztok, tudjátok mit csináltok, és mit vártok a projekt végén" - idézi Tony Myerst a Fundraiser blog.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!