Mindannyian hallhattunk az idehaza a tavalyi évben kulmináló devizahiteles válságról, egyes banki kölcsönök visszafizethetetlenségéről, sok polgártársunk anyagi csődjéről, családok egzisztenciális összeomlásáról. A bank számítások sokaságával előlegezi meg felénk való bizalmát. Valójában bizalmatlan, hisz adományát feltételekhez és szerződéshez köti. Kölcsön kenyér (kamatostul) visszajár.

A pénzvilág fogalmainak ellentmondva a hitel az emberi (filozófiai értelemben vett) egzisztencia tekintetében nem a kölcsönvett, hanem a meglévő tartalmakra utal. Ha van hitelem, megbízható firma vagyok, lehet adni a szavamra. De korántsem azért, minthogyha olyan teljes és tökéletes volnék. Sokkal inkább azért mondjuk valakire, hogy hiteles, mert felvállalja önmagát –fogyatékosságaival, bogaraival, egyéni szélmalomharcaival, vesszőparipáival együtt. Nem akar mást mutatni magáról, mint ami. Se kevesebbet, se többet.

A hitelesség lényege az „itt vagyok, másként nem lehetek” (Luther után szabadon) kijelentő módja. Nem terhel másokat se kérdőjelek, se felkiáltójelek sokaságával.

A cikk a továbbiakban a KötőSzó blogon olvasható.