A szegedi Csillagbörtönben már megvalósult… Óhatatlanul kapcsolódik az esemény az előző nap bezárult ökumenikus imahéthez. Az államosítások idején az evangélikus püspök meggyőződéssel vallotta: az egyházi iskolák is az egyház testéhez tartoznak. Valójában ezért börtönözték be – koholt vádak alapján – 1948-ban, pár hónappal Mindszenty bíboros letartóztatása előtt. Próbálkoztak nála, kiengedik, ha… Míg odavolt, cellatársai, tizenöt katolikus pap azért imádkozott, hogy Ordass lelkiismerete tiszta maradhasson. Nem tántorodott meg. A magánzárkában szellemi egészsége érdekében szigorú napirendet tartott, emlékezetből frissítette föl angol és svéd nyelvtudását, egyházi énekeket és népdalokat, sőt tréfákat idézett föl, utóbbin néha hangosan fel is nevetett. A magánzárkában sem volt egyedül: „Az imádkozásban sokkal fontosabb az, hogy Isten beszél hozzánk, mint az, hogy mi beszélhetünk hozzá.” Szabadulása után megvallotta: „Isten az egyetlen, bevehetetlen vár Ura, aki sok küzdelem után magához segített, és oltalmába vett. Oda, ahová az ellenség nem hatolhat be, és ahonnan el nem rabolhat. Itt akarok maradni, sehol másutt. Csak Istennél. Az ő örök oltalma alatt.”A hatvanas években külföldre juttatott Önéletrajzi írásaiban pedig így írt: „Egy tőlem elvehetetlen, az életem fölött uralkodó, szent és drága látomásnak vagyok a rabja. Én hiszek abban, hogy e múltban sok megpróbáltatáson átment ország a boldog jövőjét meg fogja látni. Ez az álom, amely lelkemben él, nemcsak hangulat. Életemet eskünél erősebb erővel hozzáfűztem ennek a népnek a boldogulásához. Múltját a történelemből megtanultam és lélekben átéltem, a jövője felé valami elalkudhatatlan reménységgel nézek. Nincs az a hatalom, amely ki tudja lelkemből tépni ezt a képet.” Tudni érdemes, hogy 1944. március 19-én, a német megszállás napján magyarosította családi nevét a német Wolfról Ordassra. A katolikus Mádl Ferenc 2000-ben így emlékezett rá: „Ordass püspök a helytállásával küldetést vállalt, példaadása sokunknak adott erőt tisztességünk fenntartásához. Alakja, személye ma is sugárzó erő.”

És ki az előadó, aki hétfőn este Ordass Lajosról szól? Édesapja, id. Fabiny Tibor, a Kanizsán és környékén ismert Smidéliuszok édesapjával, Ernővel együtt részese volt 1956 reményteljes nyarán,  őszén a nagybaráti lelkésztalálkozónak, az Észrevételek című nyilatkozatnak. „Térdre akartok minket kényszeríteni?!” – reccsent rájuk az őket berendelő, kommunista püspök, aki Ordass Lajos székét bitorolta. „Nem, csak azt szeretnénk, ha együtt tudnánk letérdelni az egyház Ura előtt!” – felelte a főszervező. Négy nap múlva kitört a forradalom. Vendégünkre harmincévesen, 1985-ben így hatott Ordass Lajos híres lila könyve: „Lajos bácsi önéletrajza. Az abszolút, sziklaszilárd becsület. Az utolsó hiteles és egyenes szó… olyan mély keresztyén emberi értéket képviselt, amire ma leginkább szükség van. Világos immár: az ő hiányától beteg és szenved a lefejezett egyház. Csakis az ő szelleméből születhet újra népünk. Ő hű maradt, bár mindenki otthagyta... Anélkül, hogy bálványt faragnánk belőle, emberi példáját kell magunkévá tennünk. Öröksége olyan lelki erő, ami egy reformáció fedezete lehet.”