A püspökök, lelkészek és szolgálattevők a diakónia keresztjét hordozva vonultak be a templomba.
Prőhle Gergely országos felügyelő köszöntőjében dicsérte a kormányzattal az elmúlt években kialakult igen dicséretes együttműködést és az egyházi intézménybővülést. Köszönetét fejezte ki azért az odafordulásért, amellyel a kormányzat intézményeink felé viseltetik. „Azt hiszen, hogy az a szeretetteljes légkör, ami az evangélikus intézményekben az ott élőket körbeveszi, jól kiegészíti azt az állami fegyelmet, ami szükséges ahhoz, hogy egy ilyen intézményrendszer jól működjék” – mondta, és mint egyházi vezető köszönetét fejezte ki az intézményekben dolgozóknak az ott végzett áldozatos munkáért.
Az országos felügyelő beszédében az üldözött keresztények támogatását rendkívüli perspektívabővülésnek nevezte, rámutatva, hogy ugyan a környezetünkben élők gondjai és bajai is sokszor igen nagyok. „Keresztény emberként globális felelősségünket is tudomásul kell venni, tisztában kell lenni, hogy itt is feladataink vannak, ezért örülök annak is, hogy ma nigériai vendégeink is közöttünk vannak.” Prőhle Gergely méltatta továbbá a magyar állammal ezen a téren is kialakult gyümölcsöző kapcsolatokat.
Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériuma szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára kiemelte az állami támogatás és a lelki hozadék fontosságát. Teréz anya szavait többször idézve a szolgálatra kész kéz és a szerető szív fontosságát hangsúlyozta az egyházi diakónia erősségeként.
Az alkalmon a kormányzat részéről jelen volt továbbá többek között Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkára és Németh Emma miniszteri biztos is.
Gregersen-Labossa György evangélikus lelkész, egyházunk diakóniai bizottságának vezetője visszaemlékezett az elmúlt időszakra, a hatvanöt évvel ezelőtti alapításra és a diakónia rendszerváltozás utáni újraindulására. A Heidelbergi disputáció évfordulóját (1518) is a megjelentek szívére helyezte, ebből idézve az idei évi diakónia napja mottóját: „...a keresztnek a keresztből született szeretete, amely nem odavonzódik, ahol az őt gyarapító jót megtalálhatja, hanem ahová ő juttathat jót a rossznak és a jóban szűkölködőknek...” (28. tétel)
A liturgiát Kondor Péter, a Déli Egyházkerület püspöke, diakóniáért felelős püspök, valamint Gregersen-Labossa György vezette. Felolvasással szolgáltak a diakóniában dolgozó lelkészek és munkatársak. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem kórusa vezette a közös énekeket.
Igét hirdetett Kondoe Péter püspök Lk 10,30–37 alapján. A püspök az irgalmas samaritánus példáját hozva kifejtette, mennyire céltévesztő, ha megpróbáljuk a hitünket elvi síkon megélni, a szeretetről a törvények és az Írások szavai mögé bújva filozofálni. Az istenfélelem látszata azonban nem megélt hit. A szeretetet gyakorolni kell, mert nincsen más, szebb mozdulat a földön, mint a szeretet mozdulata.
A közös imádság után Fabiny Tamás elnök-püspök bejelentette, hogy az istentisztelet offertóriumával egy nigériai egyházi rendelő létrehozását támogatják.
Amos Elisha Gaya nigériai püspök a szeretet igazi megnyilvánulásáról beszélt, amely Jézushoz hasonlóan a másokért való áldozatvállalást jelenti.
Beszéde után sor került a diakóniai díjak átadására.
Az év diakóniai munkatársa
Papp László (Emmaus Evangélikus Szeretetotthon)
Brezovichné Paulovics Andrea (Kőszegi Evangélikus Szeretetotthon)
Kolonuszné Supka Nikoletta (Jó Pásztor Evangélikus Szeretetotthon)
Az év diakóniai szponzora
Kempf Márton (Gyulakenyér Kft.)
Johann Öfele (Németország)
Oto-Tex Kft. (Orosz József kéviseletében)
Az év diakóniai önkéntese
Rotary Club Nyíregyháza (Oltalom Szeretetszolgálat)
Deák Ferencné (Győry Vilmos Evangélikus Szeretetszolgálat)
Hutflesz Mihály (Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ)
Az Év Diakóniai Önkéntese életműdíj
Kinczler Irén (Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat)
Az istentisztelet Sztehlo Gábor szobrának megkoszorúzásával ért véget. A térzenét a Lajoskomáromi Evangélikus Fúvószenekar szolgáltatta.
KÉPGALÉRIA: