Ez a kerti parti sem volt az eddigiek szellemiségétől eltérő, de bizonyos szempontból mégis rendhagyó volt. Ugyanis most került sor először egy nagyszabású főzőversenyre. Négy csapat mérkőzött meg egymással Varga Gyöngyi, Kodácsy-Simon Eszter, Orosz Gábor Viktor és Szabó Lajos vezetésével. Csapataik egymásnak feszültek, a cél a legfinomabb gulyás elkészítése volt. Hétfős csapatok alakultak, melyek tanárokkal és diákokkal egészültek ki. Ment a sürgés-forgás az egyetem területén, igyekezett mindenki beletenni apait-anyait, hogy majd elkápráztathassa a nagyérdeműt a finom a falatokkal.

Miközben a főzés tartott, párhuzamosan zajlott a focibajnokság is. Szoros mérkőzéseket vívtak a csapatok egymással, és a parázs meccsek hevében mindenki felszabadult és kissé elengedte magát, de úgy gondolom, ez is hozzátartozik az életünkhöz. Ha magamból indulok ki, akkor azt kell mondanom, a teológia számomra egy szenvedély, érdekes és önfeledt dolog Isten dolgaival, a keresztény teológiai gondolkodás fejlődésével és történetével tisztában lenni, belemerülni és együtt gondolkodni, mit is jelen számunkra a 21. században Jézus Krisztust követni. A foci azonban teljesen más. Az is egy passzió, de a futballban teljesen máshogy élem meg a rajongásomat: közvetlenebbül és talán hevesebben, de ettől függetlenül a sportban is szükség van önfegyelemre és figyelemre, mint a teológiában. Azonban mikor egymásnak feszül két csapat, és próbálnak túljárni a másik eszén a saját elgondolásuk szerint, az rendkívül pezsdítő és andrenalinnal eltöltő. Én így érzek a futball iránt, és talán nem tévedek nagyot, mert szerintem sok társam gondol még így a világ legnépszerűbb sportágára.

Miután lezajlott a focibajnokság, és minden csapat elkészítette az egyedi gulyását, jöhetett az eredményhirdetés. A konyhások most nem elkészítő és kiszolgáló szerepben voltak, hanem értékelő pozícióba kerültek, hiszen az ő feladatuk volt az ízletes étkek értékelése. Úgy gondolom, mindenkinek kijár a gratuláció a belefektetett időért és energiáért és nem mellesleg azért, hogy a négy csapat jól lakatta főztjével a kerti parti összes résztvevőjét.

Nem is panaszkodhatunk, tényleg nagyon finom volt mind a négy gulyás, és rendkívül jó érzés volt így, közösségben lenni. Évközben diákok vagyunk, akik tanulnak és készülnek, a tanárok előadnak, és próbálják a tudásuk legjavát prezentálni a számunkra, míg a dolgozók szívüket-lelküket kiteszik azért, hogy mi normális és élhető körülmények között lakhassunk, és minden igényünk teljesüljön. Tulajdonképpen mindnyájan egymásra vagyunk utalva, töltsünk be akármilyen szerepet is. Nincs fontosabb vagy kevésbé fontos feladat vagy munkakör, mert ha valami hiányzik, akkor már minden borul, és semmi sem tökéletes. Mindenki beosztása egyaránt fontos, ezért is nagyszerű érzés közösen asztalhoz ülni, beszélgetni, átzongorázni az év emlékeit, és a tanárok hecceléseit fogadva felkészülni a vizsgaidőszakra. 

Eláruljuk, a nyertes csapat a gasztroteológia atyja, Orosz Gábor Viktor vezette team lett. Amikor elérkezett az est homálya, a Közel koncertjét is meghallgathattuk, és örömmel énekelhettük a jól ismert énekeket, melyektől oly szépen zengett a kápolna.

Az éjszaka végül tombolával, rengeteg értékes nyereménnyel, jó beszélgetésekkel és kellemes kikapcsolódással zárult. 

Úgy érzem, ilyen együttlétek alkalmával tudatosul bennem igazán, mekkora ereje is van egy összetartó közösségnek, mely együtt él át nagyszerű pillanatokat és teszi emlékezetessé a hétköznapokat a tanulással és munkával töltött napok sokaságát.