Az emelkedett hangulat végigkísérte a napot. Az anyaházban élő diakonisszák az első sorokban ülve, imára kulcsolt kézzel, a megszólalókkal együtt énekelve és emlékezve sugározták a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület lelkiségét: akit az Isten szolgálatára elhívott, az ragyog, mert Isten szeretetének, jóságának fénye sugárzik át lényén (a Fébé név jelentése: ragyogó, sugárzó).

Az október 18-i ünnepség igehirdetője dr. Fabiny Tamás püspök volt, aki a Fébé kilencvenedik születésnapján a 90. zsoltár sorait választotta textusául. Az egyes mondatok, szavak mindegyike aktuális üzenetet hordozott, ahogyan a püspök evangéliumot hirdetett, és emlékezni segített az ószövetségi imádság nyomán.

„A zsoltár szavait követve ma a hála, a könyörgés, a bűnbánat és az örökkévalóságra való előretekintés összefüggésében emlékezünk – mondta az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője. – Ahogyan a zsoltár visszatekint, akképpen ma mi is nemzedékről nemzedékre idézzük fel a Fébé történetét, Isten áldásait a diakonisszaegyesületen és áldozatos szolgálattevőinek életén keresztül.

Áldás volt a lelki ébredés korszakában született, az irgalmasság cselekedeteit gyakorolni induló testvérek közössége. A háború, a nagy nehézségek idején is ott volt Isten szeretete a Fébével, a korábbi külső-belső építkezések eredményei az ő kegyelméből nem semmisültek meg.

Az 1951-es szétszóratást is jóra tudta fordítani Atyánk: csak alagút volt a megszüntetés, ahogyan Túrmezei Erzsébet írta egyik legszebb versében. Bár fejtette szürke ruháját – idézte a verset Fabiny Tamás –, fordította a Tedeumot Erzsébet testvér, néhány évtized múltán ő lehetett az újrainduló egyesület főnökasszonya. Igen, Isten a görbe vonalakon is tud egyenesen írni.

A remény, hogy lesz újjászületés, nem sorvadt el, s 1989-ben valóban elérkezett az újjászervezés csodája. Ma a lehetőségek Istene kezében új utakra indulhat a Fébé. Ma már lehet »civil ruhában« is szolgálni, a külföldi példák is biztatóak; a kezek evangéliuma, az irgalom cselekedetei, a diakóniai szolgálat megy tovább, a hála és a kérés pedig a zsoltárossal együtt így száll Istenhez: »Kezünk munkáját tedd maradandóvá!«”

Az egyházunk diakóniai munkájáért is felelős püspök igehirdetése után a Fébé főnökasszonya, Görög Hajnalka – aki lelkészfeleségként, családja és munkája mellett látja el hivatását – köszöntötte a kis közösséget, majd hálával emlékezett a tíz évvel ezelőtti ünnepre. A nyolcvanadik Fébé-születésnapon néhai dr. Fabiny Tibor lelkész, egyháztörténész-professzor hirdette az igét. Fabiny professzor áldozatos munkát végzett a Fébé újraindulásában: együtt dolgozott Túrmezei Erzsébettel és a Fébé-lelkészekkel, valamint a szétszóratás után összegyülekező testvérekkel. Őt és a már előrement testvéreket a nap folyamán több megszólaló is hálával említette.

Görög Hajnalka bemutatta a nap berlini vendégét. Dr. Christine-Ruth Müller evangélikus lelkésznő a kaiserswerthi szövetség vezetője, illetőleg az úgynevezett kaiserswerthi generálkonferencia főtitkára. Frau Müller a hetven (!) németországi és huszonhárom más ország- és kontinensbéli anyaház köszöntését, áldáskívánását hozta el Budapestre.

Az újraindulás óta a kaiserswerthi szövetség felmérhetetlen anyagi és lelki segítségben részesítette a Fébét, s ma is fogja a kicsiny magyar „leánytestvér” kezét, utat és megoldást mutatva az átalakulás útján. Frau Müller elmondta, hogy a kinti testvérek imádságban hordozzák az egyesület jelenét és jövőjét, és a szeretetkapcsolat szimbólumaként egy díszes gyertyát helyezett az oltárra.

A délelőtt nem lett volna teljes az egyháztörténeti előadás nélkül. A nőegylet története tele van olyan fordulatokkal, amelyek Isten gondviselő szeretetét mutatják. Azt a szándékot, amely emberi oldalról Pauer Irma, illetve Gáncs Aladár, Zulauf Henrik lelkész és sok-sok diakonissza testvér és lelki vezetőik során át valósulhatott meg. Nyomda, kiadványok, nyári konferenciák, majd 1951 után a „személyes bizonyságtételek időszaka”. Álljon itt az újraindulás utáni Fébé-lelkészek névsora is, akik mindannyian megosztották emlékeiket a jelenlévőkkel: Madocsai Miklós, id. Zászkaliczky Pál, Herzog Csaba, illetve Veperdi Zoltán (ő nem tudott jelen lenni a születésnapi ünnepségen).

D. Keveházi László nyugalmazott esperes, egyháztörténész előadása után személyes, bizonyságtételnek nevezhető visszaemlékezések következtek. A legidősebb, 98 éves diakonissza, Endreffy Mária is felidézte elhívásának történetét („Ha nem lehetek diakonissza, a legboldogtalanabb ember leszek a világon…”) és szolgálata első napjait éppúgy, mint az anyaházba költözés izgalmát. Magassy Vilma és Major Erzsébet szintén az őket szolgálatra hívó Úrról tett vallást.

Gazdagították a jelenlévőket azok az „emlékmorzsák” is, amelyeket az újraindulás után szolgáló Fébé-lelkészektől hallhattak.

A kerthelyiségben elköltött közös ebéd alkalmával a találkozás személyes örömét is átélhették a jelenlévők. A délutáni órákban pedig Balogh Zoltán, az október 1-jén megalakult Fébé Evangélikus Szeretetszolgálat igazgatója és Buda Annamária, egyházunk országos irodája diakóniai osztályának vezetője vázolta fel a terveket, így az utánpótlásképzés lehetőségeit.

Madocsai Miklós igei útravalójával ért véget a tartalmas ünneplés, amely vasárnap Piliscsabán folytatódott – Sztojanovics András igehirdetői szolgálatával.