A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei Táblás Átmeneti Szállója és Nappali Melegedője és a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség együttműködésében létrejött tárlat célja kettős: egyrészt hívatott a társadalom felszólítására, azaz a szociálisan hátrányos, a társadalom perifériájára került emberek iránti szolidaritás felkeltésére, másrészt maguknak, az alkotóknak ad megbecsülést és pozitív visszajelzést.

A kiállítás kurátora, Visnyei Emőke szociális munkás nem először hívja fel a figyelmet a hajléktalan alkotókra, hiszen hasonló tárlatot többek között a balatonboglári- és Budapest-Fasori evangélikus templomban is rendezett már. A koncepcióval kapcsolatban a kurátor vallja: „Az outsider art művész az alkotásain keresztül mondja el nekünk a kimondhatatlant. Ők a társadalom egyik legsérülékenyebb csoportjához tartoznak. Ez még hatványozódik is, ha a hajléktalanság állapotával is szembe kell nézniük.” A kiállítás ötletével és céljaival kapcsolatban a szociális munkás elmondta: „az volt a célunk, hogy bemutassuk azokat az értékeket, amelyekkel a pszichiátriai beteg, a mentális zavarokkal, illetve szociális problémákkal küzdő emberek bírnak, másrészt szeretnénk felhívni a figyelmet a megbélyegzettség elleni harcra, az úgynevezett antistigmára, valamint az esélyegyenlőség fontosságára.”

„Ha tudod, hogy mire gondoltam, akkor szólj nekem!” – olvasható az egyik alkotáson. Gombkötő Beáta, a józsefvárosi evangélikus gyülekezet gyülekezeti munkatársa köszöntőjében kiemelte, hogy „valóban felismerésre, egyéni elmélyedésre van szükség ahhoz, hogy ezek a művek megnyíljanak számunkra. Fel kell fedeznünk a nehéz élethelyzetben lévők között is a testvért, a testvérünket. Ehhez ad segítséget, hogy templomunkban bemutathatjuk a tárlatot.”

„Az otthontalanok most kiállított művein ugyanazok a vágyak, érzelmek köszönnek ránk, mint amit mi, a társadalom kevésbé perifériáján lévők érzünk. Mindez kifejezi, hogy társadalmi helyzettől függetlenül sok minden összeköt minket. A művekben – ha kellő nyitottsággal nézzük őket –, önmagunkat látjuk és benne az otthontalanokat” – fogalmazott a Plakátmagány… hajléktalan létmódban élő alkotók című kiállítás megnyitóbeszédében Németh László. A művek művészeti megítélésével kapcsolatban a művészetterapeuta hangsúlyozta, hogy „jelen művek felteszik a kérdést, hogy honnan kezdődik a művészet. Látjuk, hogy alkotások születtek. Ezen alkotások gyógyítanak, alkotóikat vidámítják, formálják, ugyanakkor – nem feltétlenül az esztétikum, sokkal inkább az emberi tartalom által – a társadalomnak is üzennek.”

A józsefvárosi gyülekezet megújulásaként is üdvözölte a kiállítást Gáncs Péter elnök-püspök, a kiállítás védnöke. Az elnök-püspök beszédében az egyik alkotáson található feliratot idézve – „Emberiség a gáton, segítsetek a világon!” – hangsúlyozta: „keresztényként különösen fontos, hogy a másikban, így az elesettben is az embert, adott esetben a segítségre szorulót lássuk meg. Az a társadalom, amely elmegy az elesett mellett közönyös az élet valós értékére.” Gáncs Péter hangsúlyozta, hogy „tudnunk kell, hogy mindenkin nem tudunk segíteni, azonban az egyes ember észrevételével és felkarolásával igenis dolgunk van.” Az elnök-püspök beszédében kitért arra, hogy épülő, a szociális kérdésekre nyitott gyülekezetet lát a Józsefvárosban, mely „a kiállítás és az itt végzett munka által a környék oázisává kezd válni.”

„Maradandó alkotást csak az igazságból meríthetünk, az igazságot csak az Istentől nyerhetjük” – vallja Csontváry Kosztka Tivadar szavai alapján Visnyei Emőke. A kiállítás kurátora hangsúlyozta, hogy „a kiállító művészek hajléktalanok, számukra a kiállítás kiemelten fontos. Véleményünk szerint a hajléktalan mentális problémával küzdő emberek a társadalom legsérülékenyebb csoportjához tartoznak. Nagyon sokszor érzik magukat száműzöttnek ebből a társadalomból, és jó néhányan érzik azt, hogy az ő életük bizony nem fér bele ebbe a társadalmi berendezkedésbe, világképbe. Ezért is a művészetterápiának nagyon fontos szerepe van a velük való, segítő munkában. Megnyithatja előttük azt az utat, amit eddigi élethelyzetéből kifolyólag nem láthattak, ezzel is elő segítve az egyéni kompetenciájuknak a megerősítését. Abból a fajta kirekesztődésből, amibe ők kerültek újból vissza lehet integrálódni a társadalom értékes tagjai közé.”

Ezért is köszöntjük örömmel a józsefvárosi nyitottságot, a művészetterápiás képzést, valamint az alkotók nyitottságát, hogy műveikkel elénk lépnek. Őszinte, szívből jövő alkotásikkal felhívják a figyelmet arra, hogy dolgunk van a világon, feladatunk van a másikkal. A kiállítás június 12-ig tekinthető meg a Karácsony Sándor utcai evangélikus templomban.