A Soroksári Protestáns Közösségek honlapján fényképekkel és hangfelvételekkel gazdagított beszámoló található, amely folyamatosan frissül a három napos rendezvény programjaival:

Első nap
Második nap
Harmadik nap

„Ez egy álhuszonötödik születésnap” – így kezdte megnyitó beszédét Buzás Erzsébet (Hugi) péntek este, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület egész hétvégés rendezvényén. „Álhuszonötödik”, hiszen már másodszor ünnepli 25. születésnapját a KIE. Erre utal a találkozó elnevezése is: KIE ismét 25 – KIE 25 Again.

Az 1883-ban megalakuló egyesületet, a fiatalok között végzett sok éves kimagasló és eredményes szolgálat után, 1950-ben feloszlatták. Az egyesület életében csend következett. 1991-ben azonban a KIE újjászerveződött, és ennek az újjászerveződésnek a megünneplésére gyültek össze a KIE-sek április 8-án a régi KIE-székházban, az Ódry-Színpadon.

Hajdú Zoltán, volt KIE-elnök történeti áttekintőjét követően elmondta: Krisztushoz tartozni értékrendet jelent minden korban, ezt bizonyítják azok a fiatalok, akik a KIE munkájában részt vesznek ma is.

Köszöntötte az ünneplő közösséget Dieter Reitzner is, aki Bécsből érkezett erre az alkalomra. Köszöntőjében elmondta: bécsi KIE titkárként kötelességének érezte, hogy segítse Magyarországon a keresztyén ifjúsági munka újraindítását. Az első  kapcsolatok egészen 1966-ig  nyúlnak vissza, amikor Joób Olivér soproni evangélikus segédlelkész ifjúsági csoportjait látogatta meg. Ezt követően Labossa Lajos lelkész megkeresésére érkezett Tatabányára, ahol 1984-ben még arról kellett beszámolnia, hogy jelenleg nem lehetséges Magyarországon KIE-t alapítani, de már ekkor elkezdődött a „KIE-jellegű” ifjúsági munka. A politikai légkör enyhülésekor pedig több munkatársképzőt is szerveztek először Ausztriában, majd Magyarországon, ami már egyenes út volt, ahhoz, hogy 1991-ben újra megalakulhasson a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület.

Dieter Reitzner beszéde után Sascha Becker, jelenlegi bécsi KIE munkatárs tolmácsolta a bécsi KIE jókívánságait.

A köszöntő beszédeket követően a Kiskőrösi Gospel Sasok előadását élvezhette a közönség, majd kötetlen együttlétre, beszélgetésre  volt lehetőség.

A programok szombaton folytatódtak. A délelőtt folyamán a KIE történetének szálait bogozhatták ki az ünneplők a RetróKIE program keretein belül, aki pedig szívesebben foglalkozott inkább a KIE jelenével, az a fő munkaág, a Tappancs működésébe kaphatott bepillantást a Tappancs gyorsTALPalón. „Vár a Sóvár – a hely, ahol pihenünk, töltődünk, gondolkodunk, élményeket élünk át, ami az otthonunk és kedvenc százcsilagos hotelünk: ez a Sóvár. Képnézegetős, beszélgetős, visszaemlékezős, tanulságos szűk óra, hogy épül fel egy mai vár, a KIE vára.”– ezzel a hívogatóval várta Marton Tamás a délelőtt folyamán azokat, akik a balatongyöröki KIE központról szerettek volna többet megtudni.

Délután folytatódott a programok sora: egy élménypedagógiai foglalkozás, a párkapcsolati témákat boncolgató, nagyobb lélegzetvételű élmény-társasjáték; a békéscsabai nyomkeresők lebilincselő foglalkozása; vagy a  városi akadályverseny próbatétele közül választhattak a résztvevők. A nap folyamán került sor a KIE „felköszöntésére” is, megérkezett a KIE25 torta. A nap -az egész hétvégén szolgálatot teljesítő- Kávéház irodalmi estjével zárult.

A hétvége zárásaként a Deák téri Evangélikus Gyülekezettel közös istentiszteleten adhattunk hálát Istennek a KIE újjáéledéséért, az elmúlt 25 év munkájáért, a mögöttünk álló hétvégéért. Együtt imádkozhattunk a jelenleg folyó ifjúsági munkáért, a fiatalok lelkesedéésért, azért, hogy Isten országának épülését szolgálja a KIE a továbbiakban is. Gregersen-Labossa György lelkész személyes szálakkal átszőtt igehirdetésében a KIE-sek szívére bízta: a szolgálatunkat mindig Krisztusra tekintve végezzük. Ne engedjünk a kísértésnek, hogy csak egy civil szervezetként működjünk. Az evangélium fényében, a Párizsi Alap szerint, fiatalokat Jézushoz vezetve, vele egy közösségben lehetünk igazán egyek. Ezt élhettük át ezen a hétvégén és az úrvacsorás ünnepi istentiszteleten.

Résztvevőktől kérdeztük, mit jelentett számukra a KIE25:

Szilágyi Timi:

„Kis csavar a nagy gépezetben!” - ez volt az érzésem egész hétvégén! Kis egységként jelentünk meg a nagy szülinapi ünnepségen, ahol hatalmas élmény volt találkozni olyanokkal, akiknek egész életét áthatotta a KIE- s szolgálat. Felemelő volt őket hallgatni, és látni, ugyanakkor velük együtt átélni a számtalan szép emléket. Barátokként, jó ismerősökként és munkatársakként lehettünk együtt, ahol beleláthattunk mindenki sajátos módszerébe. Mint kis csavarok egyedülállóak vagyunk a KIE munkában, és Isten előtt is. Mindannyiunk utánozhatatlan és ezáltal tölti be olyan jól a szerepét a nagy gépezetben. Minden szervezőnek és résztvevőnek -de leginkább Istennek- köszönettel és hálával tartozom a 25 évért, a nagy gépezetért, aminek én is, mi is a Létavértesi Keresztyén Ifjúsági Egyesület is részesei, amiben mi is kis csavarok lehetünk.

Lovas Áron:

Mi tetszett a KIE 25. szülinapi hétvégéjén? Természetesen sok minden, azonban legrövidebben talán így tudnám összefoglalni: egység a sokszínűségben. Az ország legtávolabbi pontjairól gyűltünk össze, még külföldi vendégeink is voltak, akik órákon keresztül utaztak, csak hogy együtt ünnepelhessünk, adhassunk hálát Istennek. Két gondolatot szeretnék kiemelni, ami engem megfogott a hétvége alatt, és amit az ünnepi istentiszteleten is hallhattunk.

Mikor a század közepén a KIE feloszlott, látszólag minden megszűnt létezni. De csak látszólag, ugyanis a felszín alatt ott izzott a parázs. A csoportokat fel lehetett oszlatni, a vezetőket be lehetett börtönözni, de az emberek szívében lévő hitet nem lehetett kioltani. Mindig voltak néhányan, akik minden nehézség ellenére is kitartottak, csendben imádkoztak és várták a megfelelő alkalmat. És ennek az eredménye –részben-, hogy a KIE újjá tudott alakulni.

A másik gondolat talán egy felszólítás inkább. Jó volt látni a sok csoportot, munkaágat: Kávéház, Nyomkereső, Tappancs, Békéscsaba, IKE stb… De, mind emellett a sok program mellett, nem szabad elfelejteni a lényeget: az evangélium hirdetését. Ugyanis ez az a programja a KIE-nek, ami 170 éve nem változott, és ez az, amiért most is összegyűltünk: „hogy mindnyájan egyek legyenek”. Ez az, amit én át tudtam élni ezen a hétvégén. A sokszínűséget és mégis egységet Krisztusban.