Egy gazdag ember elment a tanítóhoz. Ez a gazdag ember elég fukar és kapzsi volt, ezért aztán nem voltak barátai. A tanító egyszer kézen fogta, az ablakhoz kísérte, és azt mondta:

– Nézz ki az ablakon! Mit látsz?

A gazdag ember kinéz az ablakon és azt feleli:

– Embereket látok, fákat és házakat, madarakat, virágokat, játszó kisgyermekeket.

Újra kézen fogja a tanító, most a tükör elé vezeti, és mondja neki:

– Tekints belé, mit látsz most?

Felel a gazdag:

– Most magamat látom, semmi mást.

Mondja neki a tanító: megértesz-e engem? Az ablak is üveg, a tükör is üveg. Csak éppen a tükör üvege be van futtatva hátul egy kevés ezüsttel; s amint valaki az üveget ezüsttel vonja be, mindjárt megszűnik embereket látni, így kezdi csak saját magát látni.

Ez a régi zsidó mese egyszerűen és pontosan beszél arról, hogy mennyire megváltoztatja az embert a gazdagság. Pál apostol ezt így fejezi ki: „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak." (1Tim 6,10)

Havi igénkben Jézus azonban nem csupán egy etikai tanítást ad. Ezt a mondatot a környezetében levő mondatok ismeretében érthetjük meg igazán. Hallgassuk meg ezeket is: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is."

Így érhető tehát a mai tanítás. Azaz, tartsátok a földi javaknál messzemenően többre a „mennyei kincset”, azaz az Isten országát, melyet jótetszése szerint nektek ad a Mennyei Atya; mivel ez nem avul el, nem teszi tönkre a moly, s nem lophatja el senki tőletek! Egy fokozást találhatunk ebben az evangéliumi szakaszban: Jézus azt mondja, hogy ne aggodalmaskodjatok, hiszen van Gondviselőtök, ne féljetek, hiszen van Atyátok, és végül ne csüggedjetek, hiszen a Tőle kapott kincsetek elfogyhatatlan, romolhatatlan és elvehetetlen!

E szakasz csúcspontja egy közmondásba rejtett ígéret: „ahol a kincsed, ott a szíved”; vagyis az a jó, ha az Isten országa szívüggyé válik.

Tehát mielőtt a jézusi tanításból a vagyonellenességet, a szegénység előtérbe helyezését vonnánk le tanulságul, vegyük észre az igazi gazdagság lényegét. Azt a bizonyosságot, hogy a mennyei kincsek értéke az egyetlen, ami elvehetetlen és igazi. Így énekelhetjük biztos hittel és reménységgel evangélikus himnuszunk, az „Erős vár a mi Istenünk..." kezdetű ének 4. versszakát József Attila fordításában: 

„Él, áll az Ige igazul, / Akárki vesse-hányja. / Táborainkra száll az ÚR Szentlelke adománya. / Jóhír, nő, család, / Jószág, test, világ / Veszhet - vihetik / Veszendő kincseik' / - Miénk marad az Ország!"

Ámen.

Elhangzott 2019. október 14-én a Kossuth Rádió Erős vár a mi Istenünk! című műsorában.