Ritkán adódik lehetőség arra, hogy a sajtó munkatársai közvetlenül találkozzanak közönségükkel, ennek legnagyobb bizonyítéka a hallgatóság felfokozott érdeklődésében mutatkozott meg. A vendégeket ostromló rengeteg kérdés lehetőséget adott arra, hogy egy kicsit nagyobb rálátása legyen az olvasó- és hallgatótábornak a háttérben zajló munkafolyamatokra.
A beszélgetésben szóba került az online és nyomtatott sajtó egymáshoz való viszonya és jövője, mely témában sok radikális megnyilatkozást hallani a világi sajtóban is. Kézdi Beáta szerint bár a nyomtatott sajtó egy lassú haldokláson megy keresztül, azonban nem lehet végleg eltemetni, hiszen a rádió is szilárdan megállja a helyét a televízió és az internet versenyében. A témával kapcsolatban Stifner-Kőháti Dórottya megjegyezte: „Nem szeretnék és nem is tudok egy olyan evangélikus egyházat elképzelni, ahol nincsen egy nyomtatott sajtóorgánum sem, hiszen erre szükségünk van.”
Felvetődött a vidéki hírek és a budapesti vízfejűség problematikája is, hiszen a fővárosi székhelyű újságírók érthető módon nehezebben tájékozódnak a tőlük távolabb eső eseményekről, azonban a mérleget a személyes kapcsolatokon keresztül beáramló információkkal, hírekkel egyensúlyozzák.
Az egyik legtöbbet vitatott kérdés a különféle médiumok célközönségeire vonatkozott. Olvassák-e a fiatalok a magazint, vagy csak online kommunikálnak? A helyzet ennél komplikáltabb persze, hiszen nem lehet kizárni az idősebbeket a honlapok olvasóközönsége közül, ahogyan a fiatalokat se a rádió hallgatótáborából.
A kérdések sorának véget kellett vetni, de az élénk érdeklődés arra a következtetésre juttatta a résztvevőket, hogy érdemes a témának a továbbiakban is több figyelmet szentelni.