A hit európai ünnepének ötnapos rendezvényén a hétvége indítását Angela Merkel szövetségi kancellár és Ellen Johnson-Sirleaf korábbi libériai elnök pódiumbeszélgetése tette hangsúlyossá. A magukat „politikai barátnőkként” aposztrofáló államvezetőket Nicolas Richter jogász-újságíró kérdezte a Kirchentag idei mottója – „Micsoda bizalom ez” (2Kir 18,19) – jegyében arról, hogy mit jelent számukra a bizalom, ők kiben (nem) bíznak. Az egykor börtönbüntetést elszenvedett afrikai Nobel-békedíjas elnök asszony beszédében és az azt követő pódiumbeszélgetésben többek között a nők biztonsága és a lányok iskoláztatása kérdésében való dinamikus fejlődésről és a libériai nép reményéről tett tanúbizonyságot az ebola mára sikeresen feltartóztatott elharapózása dacára. Merkel kancellár asszony beszédében személyes elkötelezettségével adott nyomatékot a járványok, az afrikai éhezés, a globális felmelegedés és a bevándorlás okainak megszűntetésére irányuló törekvésnek, felhívva a német közvélemény figyelmét a partnerség kiépítése és az egyéni felelősség jelentőségére. Sirleaf asszony rámutatott: az elmúlt időszak rettenetét a férfiak vezette kormányzás eredményezte – a női vezetés azonban kész változást hozni: „Most eljött a nők ideje.” S ebben a két államfő sokak és egymás számára is izgalmas példakép az optimizmus, a szüntelen megújulás, a remény és a konstruktív nemzetközi női államigazgatási összefogás terén. A német szövetségi államfő hangsúlyozta, hogy a háború után a bizalom újraplántálása lassan építkező folyamat, egyedül azonban egyetlen nemzet sem boldogul, ezért ő maga mindig síkra fog szállni a multinacionalizmus mellett. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy szükség van az Afrikáról szóló ismeretek bővítésére való törekvésre is, hogy ne csupán karitatív területként tekintsünk e vidékre, hanem a partneri viszony kiépítésének sürgetését lássuk benne, hiszen olyan értékekkel rendelkeznek, melyek a hazai viszonyokat is gazdagíthatják.

A megtelt sportcsarnokból kilépve a Kirchentag területén a hétvégi eseményeken a tömeg a négyezres önkéntes személyzettel (köztük rengeteg cserkésszel) a százhuszonegyezres részvételi számot is meghaladta. A pavilonok területén azonban a kiállítás befejező napján is mindig oda lehetett férni valamennyi interaktív lehetőséghez, és kézhez lehetett venni, ki lehetett próbálni számos egyedülálló módszert és kiadványt. A különböző nemzetek egyházait bemutató csarnokban üdítő momentum volt a kijevi képviselővel való találkozás, aki a kölcsönös ismerkedés során lelkesedéssel említette, hogy Fabiny Tamás elnök-lelkész nemrégiben látogatást tett egyházában. 

Számos további meglepetést tartogatott még ez a nap is: az etióp kiállítók étellel kínálták az érdeklődőket, vagy például egy német nyelvű Luther-képregényt is kézbe lehetett venni, mely a magyarországi evangélikus kiadáshoz hasonlóan szintén a 2017-es reformációi emlékévben készült. A mesterséges intelligencia kedvelőit a digitális egyház missziós kiegészítői varázsolhatták el, de a bankok is kitettek magukért: egyebek mellett kávézóval és társas kvízjátékkal fogadták a standjukhoz ellátogatókat. Találkozhattunk harangöntővel és keresztelési szakképviselettel, és lehetőség nyílt tájékozódni a protestáns rendőri lelkisegélyszolgálatról, bemutatkozott egy templomi széksorokat gyártó és forgalmazó cég, és kerékpárra szerelt turmixgépben friss gyümölcsökből szomjoltó frissítőt állíthattunk elő. Az esti órák is tartogattak aktív kikapcsolódási lehetőséget: Judy Bailey és a többgenerációs alpeni egyesített kórus és fúvószenekar lelkesítő koncertjén a táncos kedvűek is megtalálhatták számításukat.

Videós bejelentkezések a Facebookon: