A konvenció szót a sajtóban leginkább az amerikai elnökjelölt-állító pártgyűlésekre használják, valamint különböző szervezetek kongresszusaira, tagszervezetek közös gyűléseire – mindenképpen valamiféle össznépi találkozóra. Az elnevezés magyar fordításában az ökumenikus szó is helyet kaphat, így én európai ökumenikus találkozóként fogok az eseményről beszélni. Németül valószínűleg Europäischer Ökumenischer Kirchentag lesz, bár az is lehet, hogy megmarad az eredeti angol European Christian Convention elnevezés.

A kezdetek – 2015. Ez az ökumenikus nyitás volt az eredeti szervezők igénye is, akik először egy széles körű találkozót szerveztek a 2015-ös stuttgarti német egyházi napok (Kirchentag) után. Mintegy húsz országból hatvan résztvevő gyűlt össze a németországi Bad Bollban, és megfogalmazták a közös célokat, hogy ez a találkozó valóban mindenki számára nyitva álljon. A végső cél egy olyan, teljes mértékben ökumenikusan megvalósuló, többnapos rendezvény valahol Európa közepén, amely az ide vezető út megkoronázása lesz. A szervezők szándéka olyan mozgalom kiépítése, amely kis lépésekkel kezdődik, és különböző mérföldkövek után növekszik nagy találkozóvá.

Jó tudni, hogy a Biblia olvasása, az imádság és az éneklés áll mindnyájunk lelkiségének középpontjában, ezeknek különböző megélésével szeretnénk egymást gazdagítani. Az elképzelések szerint ez a találkozó egyszerre lesz a párbeszéd fóruma, ahol megvalósulhat a dialógus keresztyén hagyományaink között és az Európában élő, különböző hitű és világnézetű emberekkel is. Az egész a kreativitás fesztiválja is lesz, ahol teret kap a zene, a színház, különböző művészetek, egyházaink és mozgalmaink kulturális életének gazdagsága, valamint külön hangsúllyal a fiatalok kultúrája.

Így fogalmaz az első, Roadmap című (szó szerint 'autótérkép', itt: 'ütemterv' – a szerk.) dokumentum: „Keresztény elkötelezettségünkből szeretnénk Európa számára pozitív jövőképet felvázolni, szeretnénk hozzájárulni az európai társadalom építéséhez, és szeretnénk szembenézni az Európa előtt álló kihívásokkal.”

Megalakulás – 2016. Számomra innen datálódik az ECC-vel való kapcsolattartás, hiszen egyik erdélyi evangélikus lelkész kollégám, Kalit Eszter javaslatára hívtak engem is – akkori Szélrózsa-atyaként – arra a megbeszélésre, ahol hivatalosan is megalakult az ECC, ez a ma már szervezeti és működési szabályzattal bíró nonprofit szervezet, a belga törvények szerint Brüsszelben bejegyezve.

2016 júniusában a svájci Kappelban megválasztatott egy úgynevezett interim board, azaz ideiglenes vezetőség, ahova beválasztottak engem is. A testület immár együtt hívta a különböző európai egyházakat, civil szervezeteket, hogy csatlakozzanak az ECC céljaihoz. A Magyarországi Evangélikus Egyház is belépett alapítóként, így az eddig regisztrált huszonöt szervezet közé tartozunk, amelyeknek fontos, hogy egy ilyen rendezvény valóban a lehető legszélesebb összefogással születhessen meg.

Tisztában vagyunk azzal, hogy léteznek már úgynevezett egyházi gyűjtőszervezetek Európában, mint például az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) vagy az Európai Egyházak Konferenciája (KEK), de az ECC abban szeretne továbblépni, hogy nemcsak egyházakat hív (minden országból minden felekezetet), hanem különböző társadalmi és keresztény nonprofit szervezeteket, képző intézményeket is, amilyen például az Oikosnet Europe (európai keresztény akadémiák hálózata).

Az is hangsúlyos, hogy az ECC alulról kezdeményezően szeretne kiteljesedni, nem pedig felülről irányítottan szerveződni. Ez azt is jelenti, hogy egy egyházat vagy szervezetet nemcsak püspök vagy elnök képviselhet, hanem bármely egyháztag: ökumenikus kapcsolatokban, világlátásban, nyelvismeretben, rendezvényszervezésben otthonosan mozgó Krisztus-hívő is. Sőt leginkább nem is a közösség csatlakozik először, hanem egyéni kapcsolatok szintjén indul el valami, és a fellelkesült egyén győzi meg a saját közösségét, kezd el hálózatot építeni.

A folyamat nem túl gyors, hiszen mindenki az egyéb munkái mellett végzi ezt a tevékenységet, de jó látni, hogyan tud együttműködni a görög ortodox, a svájci református, a francia katolikus, a finn (vagy éppen magyar) evangélikus például egy – általam is nagyon megkedvelt – zöldpárti európai parlamenti képviselővel. Utóbbit azért szeretném megnevezni, mert őt választottuk szervezetünk elnökének: Sven Giegold nemcsak a pénzügyi politikában jártas, hanem valóban hatalmas szíve és (német evangélikus hagyományú) hite viszi előre ebben az álomban is, hogy – az ő szavaival – „Európát (még) keresztényebbé” tegyük.

Első küldöttgyűlés – 2017. Az ideiglenes vezetőséggel a havi videókonferenciákon kívül kétszer személyesen is találkoztunk (Bécsben 2016 októberében, illetve Párizsban 2017 márciusában), hogy előkészítsük az első küldöttgyűlést; az utóbbit Berlinben tartottuk idén májusban a német egyházi napok kezdetét megelőző másfél napban. Ezen huszonöt országból vettek részt küldöttek.

Itt választottuk meg immár hivatalosan három évre a vezetőség tagjait, éves tagdíjat határoztunk meg (legalább ötven euró), és elfogadtunk egy úgynevezett hitvallást (position paper). Ennek lényege: hiszünk abban, hogy a kereszténység alapjainak számító együttműködés és megbékélés eszközök lehetnek egy békés Európa formálásában is. Három területet különösen is hangsúlyoztunk, amelyek az előkészítő folyamatokat is tematizálhatják: az ökumenizmus és a vallásközi párbeszéd jelenlegi helyzetéből adódó kérdések; a kereszténységhez kapcsolódó társadalmi és etikai kérdések, például bioetika, szolidaritás, migráció, társadalmi igazságosság; illetve demokrácia és emberi jogok, méltóság.

Jövő – 2022? 2017 novemberében immár úgy találkozott a vezetőség a német–svájci határon, Konstanz városában (ahol kerek hatszáz évvel azelőtt pápaválasztás is zajlott a zsinaton), hogy eldöntöttük, milyen időbeosztással folytatjuk a projektet.

Fontos, hogy hol lesz az európai ökumenikus találkozó – ez év elején közzétesszük felhívásunkat, hogy városok, régiók jelentkezését várjuk házigazdának. Pályázni 2018 végéig lehet, hogy a jelentkezők minél szélesebb társadalmi és egyházi bázissal kialakítsanak egy olyan hálózatot, amely alkalmas lehet földrajzilag, gazdaságilag és a kulturális-egyházi környezetet tekintve is arra, hogy a találkozó házigazdája legyen.

A jelentkezések beérkezése után a küldöttgyűlés fogja meghozni a döntést a helyszínről 2019 elején. Az időpont tekintetében egyelőre az a döntés született, hogy 2022 tavaszánál nem korábban és 2024 őszénél nem később lesz az első európai ökumenikus találkozó. Ezt 2020–2021-ben bevezethetik regionális találkozók, illetve egy zarándoklat is. Szervezetek folyamatosan csatlakozhatnak, és az anyagi bázis előteremtése is folyamatban van.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 1–2. számában jelent meg 2018. január 14-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.