Az előző évek gyakorlatát követve a három tagintézmény mintegy 110 pedagógusa vett részt ezen az alkalmon. Mivel csak néhány nappal a nyári olimpiai játékok befejezése után gyűltek össze a pedagógusok, így a csendesnap témája is ehhez igazodott, alapul véve Pál apostol szavait, aki a sportéletből számos hasonlatot vett át alkalmazva azt a lelki életre. Így lett a 2016/17-es tanév csendesnapjának vezérgondolata:

Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. (1 Kor 9, 24-27)

A csendesnap kezdetén összintézményi értekezlet volt, ahol az induló tanév praktikus részleteit ismertette Szentgyörgyiné Szlovák Mária intézményvezető. Ezután a pedagógus közösség fizikális megmérettetése következett. Hat sportágba sorolva versenyezhettek együtt a csapatok, ami az adott körülmények és eszközök segítségével igazi feszültségoldó volt, a hangulatát megadta a napnak.

A fizikai megmérettetés után a szellemi próbatétel következett. Egy 13+1-es totóban az olimpia történetéről, a sportágakról és a Bibliáról kaptak kérdéseket, de néhány rendhagyó „sportág” is helyet kapott a kérdések halmazában. A résztvevőknek például meg kellett tippelniük a leghosszabb, azaz maratoni tanítási óra időtartamát, amit 2014-ben állítottak fel.

A szellemi kihívások után meglátogatta a közösséget Suba Róbert paraolimpikon, aki a gimnázium volt diákja és jelenlegi dolgozója. Róbert kvótát szerzett és bekerült az idei riói paraolimpiai játékok kajak sprint versenyébe.

Vele beszélgettek arról, hogy mit jelent neki a küzdelem, a nehézségek legyőzése, az erő gyűjtése. Vajon paraolimpikonként milyen gondolatokkal készül egy-egy versenyre, legyen az világbajnokság vagy a paralimpia? Mivel küzdi le a mélypontokat és természetesen mit vár ettől a megmérettetéstől és hogyan készül a kiutazásra?

Az interjú után a lelki megmérettetés kezdődött el egy irányított bibliatanulmányozás formájában Farkas Sándor iskolalelkész vezetésével. A fent említett páli szakaszt különböző fordításban kapták meg a pedagógusok és mélyebbre merülhettek a témában: a bibliai szakasz megértésétől a saját életre való alkalmazásig. Gondolkodhattak a világ és a keresztény ember versenyzése közti küzdelemről, céljainkról, feladatainkról, amikor úgy érezzük, levegőbe vagdosunk, erőforrásainkról. Mindezeket életük öt nagy területére vetítve vizsgálhatták meg: saját magunkkal kapcsolatban, Istennel való viszonyukban, családi életükben, munka-kollegiális kapcsolataikban és a diákokkal való interakcióikban.

A templomi záróáhítaton Szűcs Mária iskolalelkész szintén a páli ige alapján hirdette Isten igéjét, amikor így szól: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Fil 4,9.

Minden erőnket, Istentől kapott adományunkat fel kell használnunk a nemes küzdésre az életünkben legyen ez családi élet, házastársi kapcsolat, gyermekeink nevelése, de ugyanígy hivatásunkban, munkatársainkkal és diákjainkkal való kapcsolatainkban és ugyanígy az Istennel való kapcsolatunkban. Ám a nagy különbség a földi olimpiai játékok és a hitbeli futásunk között az, hogy mi a futásunkban nem vagyunk egyedül. Ha kell az edzőnk, mesterünk bejöhet a pályára, felemelhet, hordozhat bennünket, vagy hangosan szurkolhat mellettünk futva. Emlékeztetőül ezt az igét vihették magukkal a pedagógusok egy matrica formájában.

Isten áldja meg evangélikus intézményeink minden pedagógusát, technikai dolgozóját és természetesen ezt az új tanévet, idei futásunkat!