Az ácsi, bábolnai és komáromi közösség a hálaadó istentiszteletkor Szarka István esperes szavait hallgatta, aki a reformáció mának szóló üzenetét, a megújulás lényegét is megfogalmazta, és személyes gyermekkori harangozói szolgálatának élményébe is beavatta a híveket.

„Amikor a közösség imádkozik, szólnak a harangok. Az a gyülekezet, amelyik odahaza van, idősen, betegen, erőtlenül, azok is hallják a harangot és egy közösségbe olvadnak a közeliek és a távoliak”, magyarázta.

A hálaadó istentiszteleten Veres József helyi evangélikus lelkész mellett dr. Író Sándor szákszendi katolikus plébános is szólt a gyülekezethez, gesztusát a keresztények összetartozásának jelképeként élhette meg a hallgatóság.

Veres József elmondta, a hívekben régóta ott lapult a szomorú megállapítás, hogy őket nem hívja harangszó. Ezentúl minden evangélikus meghallhatja Isten hívó szavát. Az Őrbottyánban öntött 12 kilogrammos kis-harang a Gombos család műhelyében készült, a harangot tartó konzolt Székelyföld határából, Fogarasról hozta el a lelkész.

Az igehirdetés után a közgyűlés is hozzájárult a szenteléshez Molnár István az egyházmegye és Osgyán László az egyházközség felügyelőinek közreműködésével.

Majd megkondult a lélekharang, mely együtt „énekelt” a kórussal.