A keresztényüldözést legtöbben a történelem rég lezárt fejezetének tekintik, és az Európai Unió „toleráns és politikailag korrekt” országaiban ez így is van. A világ számos térségében viszont a keresztények zaklatása, elüldözése és legyilkolása a 21. században is a szó szoros értelmében vett véres valóság.
Pakisztánban még a múlt század nyolcvanas éveiben vezette be Ziaul Hak tábornok-diktátor az úgynevezett „istenkáromlás-törvényt”, amely alapvetően korlátozta, illetve ellehetetlenítette a szabad vallásgyakorlást. A muszlim többségű államban a keresztény hit nyilvános felvállalása is olykor istenkáromlásnak számít. Eleinte még életfogytiglani börtönt is kiszabhattak a törvény megsértőire, 1992-től viszont kizárólag a legsúlyosabb ítélet, a halálbüntetés alkalmazható. Bíróságra pedig nincs is mindig szükség: Pandzsáb tartomány keresztény kormányzója és a szövetségi kormány egyik minisztere is brutális merénylet áldozata lett. Jelenleg mintegy háromszáz keresztény hívő szenved istenkáromlás vádjával a pakisztáni börtönökben.
Mindezt a konferencia főelőadója tárta a jelenlévők elé. A jelenleg már Angliában élő Asif Mall Pakisztánban nőtt fel és vált elkötelezett kereszténnyé. Mint az üldözött keresztényeket segítő nemzetközi szervezet, a Release International munkatársa első előadásában azonban nemcsak a Pakisztánban, hanem a Közel-Kelet és Afrika számos országában tomboló keresztényüldözésről is szólt.
Egyiptomban, Indonéziában, Malajziában, Szudánban adminisztratív eszközökkel szorítják ki a keresztény hitet. Egyiptomban a személyi igazolványban is szerepel a felekezeti hovatartozás, a keresztény hitre való áttérést börtönnel büntetik, míg Malajziában az UNICEF által az oktatási hálózat fejlesztésére adományozott pénzt muszlim vallási iskolák alapítására használják.
Nigériában a Boko Haram szélsőséges muszlim mozgalom több keresztényt ölt meg, mint az al-Kaida és a tálibok összesen – az ország északkeleti részén már népirtásról kell beszélnünk.
Szaúd-Arábiában és Bruneiben az iszlám vallási törvénykezés, a saria van érvényben, amely minden nem muszlim hívőt halállal büntet, ha nem tér át.
* * *
Az első előadás után a Baptista Szeretetszolgálat nemzetközi igazgatója, Gál Dávid hívta fel a figyelmet a Jezsuita Szeretetszolgálat munkatársára, Alexis Prem Kumarra, akit idén júniusban raboltak el tálib katonák Afganisztánban, és azóta sincs hír róla.
Gál a kiscsoportos imákhoz három témát javasolt: az üldözött keresztények maradjanak erősek hitükben; az üldöztetések ellenére tapasztalják meg Isten szeretetét; bocsássanak meg az őket üldözőknek és a nyugati kereszténységnek…
Az ima után az Ökumenikus Segélyszervezet nemzetközi projektigazgatója, Bálint Gábor számolt be megrázó iraki tapasztalatairól. Az Iszlám Állam (ISIS) szélsőséges mozgalom az ország nagy részét elfoglalta. Az északi, kurdok lakta részen a másfél millió menekült ellátása a legnagyobb probléma, volt olyan öt-hatezer fős város, ahová tizenötezer ember érkezett. Itt a Moszulból és a Ninivei-fennsíkról elüldözött egyházi vezetők szervezik a menekülttáborokat.
A szír és a káld katolikus püspök, illetve az örmény ortodox vallási vezetők templomokban, családoknál, sátortáborokban és iskolákban próbálják elhelyezni a hatalmas embertömeget.
A sokszor csak a rajtuk lévő ruhában elmenekült emberek között nem volt ritka az éhezés és a kilátástalanság miatti öngyilkosság sem. Különösen az idősek és a kisgyermekek vannak veszélyben. A legfontosabb megoldandó feladat most a télre való felkészülés.
A térségben 2,5 millióra becsülik a menekültek számát, az ENSZ szerint az ellátásukhoz szükséges felszerelés hatvan százaléka áll rendelkezésre. Az iraki kurd kormány, amely már kiépítette az önálló kurd állam infrastruktúráját, támogatja a keresztény menekülteket és a templomok építését – ez ritka pozitív példa egy muszlim kormánytól. Az Ökumenikus Segélyszervezet az Egyházak Világtanácsának felkérésére az üldözöttek személyes beszámolói és helyszíni szemle alapján ajánlást fogalmazott meg az ENSZ Emberi Jogok Tanácsának a menekültek ellátásáról.
Bálint Gábor előadása után Horváth István imádkozott az iraki menekültekért, és gyűjtést is indított; a gyűjtött összeg az Ökumenikus Segélyszervezeten keresztül jut el a rászorulókhoz.
* * *
Ismét Asif Mall következett, aki ezúttal a keresztények kötelességeiről és felelősségvállalásáról beszélt. A hívők tájékozottságának növelése, látókörük tágítása végett a médiamunka hatékonyságának növelését javasolta, példaként említve a közösségi médiát, a segélyszervezetek hírleveleit és a hírportálokat. Ezáltal lehet a szélesebb közvélemény figyelmét is felhívni az üldözött keresztények helyzetére. A politikai nyomásgyakorlás kezdeményezése is rendkívül fontos, meg kell keresni a keresztény országgyűlési képviselőket, kormánytagokat, petíciókat szervezni a részvételükkel. Mall kapcsolatban áll brit, kanadai, norvég és ausztrál politikussal, akik felvállalták a keresztények ügyét.
A pénzügyi segítségnyújtás mellett a Release Internationalen és más szervezeteken keresztül van lehetőség személyesen meglátogatni a szíriai, iraki, pakisztáni keresztényeket, de ugyanilyen fontos a magyarországi menekülttáborokban (például Bicskén) elhelyezett keresztény menekültek támogatása is.
A negyedik előadás előtt Dani Eszter, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala missziói irodájának vezetője imádkozott, majd Asif Mall a konferencia legfontosabb üzenetét tolmácsolta: nemcsak reaktívan, utólag vehetünk részt a keresztényüldözés enyhítésében, a fő cél, hogy proaktívan, megelőző módon lépjünk fel. Az előadó Eszter könyvéből vett párhuzammal írta le ezt a stratégiát, az úgynevezett „Mordokaj-közbeavatkozásokat”, amelyeknek alapvető céljuk az, hogy a keresztények elleni támadásokat megakadályozzák. Mall pakisztáni példákkal támasztotta alá érvelését: van, ahol sikerült a helyi katonaságot a keresztények védelme érdekében mozgósítani és így elkerülni a vérontást.
Fel kell kutatunk Isten ügyének szószólóit, a modern kor potenciális Mordokajait, avagy „merjen mindenki Mordokajjá válni!” – hangzott a konferencia végén a főelőadó üzenete. Ezt a bátorítást szólaltatta meg B. Pintér Márta lelkésznő is, aki áldással bocsátotta útjára a népes, mintegy százfős hallgatóságot, s az alkalom összegzéseként az ökumenikus világimanap jól ismert jelmondatát – „Informálva imádkozni és imádkozva cselekedni” – helyezte a szívekre.