Az egész ünnepi estre jellemző volt a monumentalitás. A zsúfolásig telt többemeletes nézőteret ezerhétszáz fős közönség töltötte meg, a pódiumot a helyet foglaló háromszázötven fős egyesített kórus látványa uralta, akiknek éneke időnkét átzengett a kiváló orgona hangjának tiszteletet parancsoló zúgásán.  

Az immár hagyományos gálakoncertet Böszörményi Gergely, a rendezvény főszervezője nyitotta meg, tájékoztatva a közönséget a nagyszabású hangverseny céljairól, majd bemutatta a közreműködőket.

A tizenhat kórusból alakult ünnepi énekkar tagjai olyan zenét továbbítottak a hallgatók felé, amelynek szerzői az Istennel való találkozásuk nyomán írták az énekeket, az isteni ihletésű énekfeldolgozásokat. 

A rövidesen megújuló református énekeskönyv veretes dallamait egyszólamban énekelte az egyesített kórus, amit a kísérő orgonista, Szabó Balázs Junior Príma-díjas orgonaművész, nemzetközi orgonaszakértő művészi improvizációja ékesített. Közöttük felcsendült Claude Goudimel 117. genfi zsoltára, valamint Vajda János Kossuth-díjas zeneszerzőnek a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából írt hétrészes darabjából (Istenes énekek) három tétel: Tinódi Lantos Sebestyén dala, a Siess, keresztyén, lelki jót hallani, Szenczi Molnár Albert Miatyánk című éneke (Mennybéli felséges Isten) és a Batthyány-kódexből az „Új világosság jelenék” kezdetű ének. 

Szegényebbek lennénk, ha istentiszteleteinkről kiszorulna a zene, és ebben minden keresztyén testvérünk egyetértett. A gondosan előkészített programban arra is odafigyeltek a szervezők, hogy a gyülekezetté formálódott közönség is bekapcsolódjon az éneklésbe. Egy-egy zsoltár vagy dicséret utolsó verseit együtt énekelhettük a hatalmas kórussal. A karnagyok – Arany János, Balogh Lázár, F. Sajó Márta és Nagy-Szabó Kornélia – odafordultak a közönség felé, és az utolsó versek alatt kigyúltak a lámpák is, hogy együtt zendülhessen a zsoltár velünk, hallgatókkal is. Jó volt énekelni a zengő igét a koncert-istentisztelet végén a hatalmas kórussal: „Nem bocsátlak el, Atyám tégedet, / Míg meg nem áldasz engemet, fiadat: / Dicsőítsd meg hát bennem irgalmadat, / És én magasztalom Felségedet.”

A koncert végére a közönségből közösség formálódott. A záróimádság után, amelyet Csűry István királyhágómelléki református püspök mondott, egymás kezét megfogva, nemzeti összetartozásunkat jelképezve énekeltük el a Himnuszt. 

Egy résztvevő mondta: óriási élmény, hitünket erősítő alkalom volt.