Elég érettek vagyunk-e ehhez a döntéshez tizenkét évesen? Jó-e az, hogy az egyházban ilyen fiatalon már felnőttnek tekintik a megkonfirmáltakat, és lehetővé teszik számukra az úrvacsoravételt?

Vannak felekezetek, amelyekben már a keresztségnél feltétel a személyes megtérés. Vannak evangélikus gyülekezetek, amelyekben emelik a konfirmációs életkort, mert nagyobb elkötelezettséget remélnek a fiataloktól, míg mások szerint még a kamaszkor előtt kell lerakni bennük az alapokat.

Kérdések, érvek bőségesen vannak e témában. S lelkészként személyes tapasztalataink is.

Pár hónapja az ifjúsági órán a konfirmáció volt a téma. Az apropót az adta, hogy készültünk egyik ifisünk keresztelőjére, amely – ha nem gyermekkorban történik – konfirmáció is egyben. A jelenlévőktől azt kértem, hogy gondoljanak vissza az egy-két, esetleg több éve történt konfirmációjukra, s egy kis papírra írják le azt, ami eszükbe jut. Mi az, ami jó volt a konfirmációban?

Meglepődtem, mennyi minden rákerült a fontos emlékek listájára. A tőserdei tábori élmények, az ajándékba kapott Szentírás, az áldó ige, a szülőktől való bocsánatkérés, a Bibliára tett kézzel elmondott vallástétel, az első úrvacsora, a közösséghez tartozás…

„Komolyan gondoltuk a válaszokat” – mondta az a fiú, aki, jól emlékszem, igencsak komolytalannak látszott akkoriban. „Jó, hogy nagyapa még ott lehetett a konfirmációmon” – említette egy másik fiatal. „Eszembe jut mindig a konfirmációs igém, amikor egy bizonyos helyzetbe kerülök” – idézte fel az egyik lány. Időről időre ott térdelnek ők is – családtagjaikkal vagy nélkülük – az úrvacsorai oltárnál. Olvassák az Útmutatót, amelynek igéi olykor biztatást adnak számukra, máskor kérdéseket vetnek fel bennük. S lelkesen támogatják keresztelőre – s egyben konfirmációra – készülő, tizenöt éves társukat… Persze vannak, akik – ahogy egyesek mondják – „lekonfirmálnak”, és eltűnnek a gyülekezetünkből. Azért, mert tizenkét évesen nem voltak elég érettek? Nem tudom. De azt tudom, hogy azokért, akiknek az életében Isten a konfirmáció kapcsán elindított valamit, hálásak lehetünk!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 23. számában jelent meg, 2016. június 12-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.