Elindultak egy úton, amelynek az egyik fontos állomása a konfirmáció. Ezen az úton nem maradtak segítség, támogatás, imádságos háttér nélkül. Sok gyermek családjának már szinte semmilyen kötődése nincs a gyülekezethez. Többek között ezért is fogalmazódott meg a gondolat, hogy egyházközségünk tagjaiból, presbiterekből, tanárokból, gyülekezeti tagokból hozzunk létre egy mentorhálót. Így minden konfirmandus kapott egy „útitársat”, aki elkísérte őt az első úrvacsoráig. Sok fiatal kötött nem csupán egy évre szóló barátságot a mentorával.
Hétről hétre újabb és újabb feladatokkal, témákkal, helyzetekkel ismerkedtek meg a gyerekek, míg 2016. május 27-én konfirmációs vizsgára gyűltünk össze az evangélikus templomban. A tavalyi évhez hasonlóan a vizsga kicsit más volt, mint az egykori kátés vizsgák. A felkészítő lelkészek és hitoktatók igyekeztek kreatívabb, a mai generáció számára érdekesebb feladatokat összeállítani, amit csoportmunkában kellett megoldaniuk a gyerekeknek. Ezen keresztül is megérezhették, hogy az egyház közösség. Nem vagyunk egyedül, s együtt erősebbek, ügyesebbek vagyunk. Mindenki hozzátehette a maga talentumát, részét az egészhez.
A konfirmandusok négy-öt fős csoportokat alkottak, majd minden csoport négyféle feladatot kapott. Egy főtémából prezentációt kellett készíteni. (Biblia, Tízparancsolat, kinyilatkoztatás, imádság, gyónás, keresztség, úrvacsora, végső dolgok, evangélikus egyház, egyházi esztendő.) Minden csoport kapott egy feladatot Jézus életével kapcsolatban. (Rejtvény, tabló, plakát, jelenet, énekek stb.) Luther életének legfontosabb állomásaiból minden csoportnak készítenie kellett egy rajzot, amit Luther idézetekkel egészítettek ki. Az orosházi evangélikus gyülekezet történetéből, életéből egy–egy fejezetet fogalmazás formájában kellett feldolgozni. A konfirmációs vizsgán a gyerekek bemutatták a prezentációkat, beszámoltak az elkészült munkákról. A csapatok szépen felkészültek és helytálltak. A csoportok igényes munkát adtak ki a kezük közül.
A vizsga izgalma után a konfirmációs istentiszteleten 38 fehér ruhába öltözött fiatal vonult be a templomba vasárnap délelőtt. A családtagokból, mentorokból, gyülekezeti tagokból álló népes gyülekezet örömmel és szeretettel nézett a fiatalokra. Az istentisztelet elején 11 fiatal részesült a keresztség szentségében. Ördög Endre igazgató lelkész prédikációjában ébresztőt fújt. Ébredjünk és Isten szavát követve induljunk, bátran, együtt. A személyes igei áldások után minden fiatal megtapasztalhatta a konfirma erejét. Mögöttük álltak mentoraik, akik a lelkészekkel együtt énekelték a megerősítést kérő imádságot. Majd az első úrvacsoravétel következett.
S mi lesz ezután? Mire készüljünk most? Konfirmációra. Még nem a következőre, hanem a mindennaposra. Elkísértük ezeket a gyerekeket idáig, most elengedjük a kezüket, de nem hagyjuk magukra őket. Meg kell tanulniuk egyedül járni, meg kell tapasztalniuk a gyülekezet megtartó szeretetét, meg kell küzdeniük a hitükért. A konfirmáció nem egy végállomás, hanem egy rajtkő. Isten útra indított vasárnap 38 fiatalt, s rajtuk is, rajtunk is múlik, hogy mennyire találnak otthonra Istennél, s mennyire találnak otthonra a gyülekezetben. Imádkozzunk azért, hogy legyen erejük végigmenni az úton, találjanak társakat, s hogy mindhalálig hűségben megálljanak, hogy végül elérjék a célt.
Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk…