Október 26-án, szombaton indultak útnak a csoportok Csővárról és a XV. kerületből, hogy a Felvidék egyik legszebb városában, Selmecbányán találkozzanak. A napjainkban megdöbbentően ritkán lakott, mindössze tízezer lelket számláló település egykor jelentős nemesfémlelőhely volt, sőt, a XVIII. század utolsó harmadában a világon először itt nyílt bányászati akadémia, melynek utódintézménye Sopronban, később Miskolcon működött. A város „aranykorára” számos jelenlegi látnivaló emlékezteti a látogatót, evangélikus szempontból azonban mégsem ezek a legérdekesebbek. A szintén a XVIII. század végén épült lutheránus templom, melynek ovális kupolája valódi építészeti ritkaság; a segítőkész gondnok jóvoltából, aki lehetővé tette, hogy belülről is megcsodálhassuk az epületet. E kupola alatt ezúttal magyarul hangzott el az „Örök Isten, áldj meg minket” kezdetű ének.

A teljes napot kitevő – hol kötött, hol kötetlen programú – városnéző séta közben a pestújhelyi konfirmandusok izgalmas feladatok teljesítésével készülhettek az előttük álló nagy eseményre. De nemcsak számukra szólt ez a nap a konfirmációról. Mindannyian úgy érezhettük, a közösen eltöltött idő lehetőséget adott az egymáshoz és Istenhez fűződő kapcsolataink megerősítésére. Hogy mindennek háttereként az a festői környezet szolgált, amelyik Csontváry Kosztka Tivadart is megihlette – az már csak a ráadás volt.