– Hogyan talált meg ez a szerep?

– Egy éve járok Földessy Margit színjáték- és drámastúdiójába drámafoglalkozásra, oda jött el Dénes Viktor rendező, hogy megnézzen fiatalokat a címszerepre. Minden improvizatív előadást végignézett, amit aznap játszottunk a drámaórán, így látott engem is, majd a végén behívtak Földessy Margit irodájába, és megkérdezték, hogy lennék-e a kis herceg. Én igent mondtam, és egy nappal később a szüleim már a Vidám Színpaddal tárgyaltak.

– Korábban olvastad már a regényt, vagy teljesen új volt számodra a történet?

– Hallottam róla, de a színdarab előtt nem olvastam. Karácsonyra viszont megkaptam a rendezőtől a könyvet, így el tudtam olvasni.

– Sokaknak kedvence ez a könyv. Milyen volt a te első benyomásod a történetről?

– Ameddig a forgatókönyvet olvastam, addig még nem állt össze a kép, kavar volt a fejemben, nem tudtam, hogyan fog ez a történet egy egyórás előadássá összeállni, de az utolsó egy hétben kivilágosodott minden.

– Mi tetszett meg A kis hercegben?

– Nagyon régóta szerettem volna színész lenni, színpadon állni, és az tetszett, hogy teljesen tudtam azonosulni a kis herceg karakterével. Olyan gondolatok vannak a darabban, amiket én is úgy érzek, gondolok. Nagyon összepasszolt minden.

– Mely gondolatok voltak ezek?

– Például hogy a felnőttek a sok munkájuk miatt állandóan fáradtak és hajszoltak, ezért nem figyelnek eléggé sem a gyerekeikre, sem egymásra. Érthetetlen, hogy bár mindig rohannak, sietnek, még sincs idejük semmire. Állandó nyomás alatt élnek, hajtanak, és nem figyelnek a lényeges dolgokra. Persze biztosan vannak kivételek.

– Van kedvenc részed is?

– Az egyik kedvenc részem, amikor a kis herceg a rókával beszélget, mert tényleg fontos, hogy „jól csak a szívével lát az ember”, és „ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”. A másik, amikor a kis herceg elbúcsúzik a pilótától, akit időközben megszeretett, és igazi barátság szövődött közöttük, és aki megérti, hogy miért aggódik a távoli bolygón hagyott rózsájáért.

– Ujlaki Dénes, aki a pilótát alakítja a darabban, úgy fogalmazott, hogy egy aranyhajú, tüneményes kisfiú és remek partner vagy a színpadon. Te hogyan látod őt?

– Nagyon kedves ember, pedig az elején azt hittem, rosszul fog elsülni, hogy én kezdőként ügyetlenkedem, és húzom majd az idejét a Jászai Mari-díjas színésznek. Nagyon izgultam, hogy majd kapok a fejemre, ha nem tudok valamit, de igazán jólesett, amikor kérés nélkül is segített elmagyarázni a próbák alatt, hogy miről szól a történet, és hogyan kell átélni a szerepemet. Türelmes, megértő és már a kezdetekkor segítőkész volt.

– Hány előadás van már mögöttetek?

– Tavaly december 6-án mutattuk be a darabot, azóta közel hússzor játszottuk, és most két időpont van még előttünk. Az egyik Pécsett a pécsi országos színházi találkozó előtt megrendezett családi fesztiválon, a másik pedig Kisvárdán, a magyar színházak fesztiválján. Utána nyári szünet, és bár szeptembertől is szeretnénk játszani az előadást, az azon múlik, hogy mennyit növök nyáron, és mennyire passzol még hozzám a szerep alkatilag.

– A színészkedés, a darabbal való foglalkozás mellett egy másik fontos dologra is készültél az elmúlt időszakban: a konfirmációdra. Sikerült a két fontos eseményt összehangolni az életedben?

– Természetesen, de ez azért is volt könnyű, mert a színitanoda csütörtöki óráira nem kell nagyon készülni, így tudtam tanulni a pénteki konfirmációs órákra.

– Hogyan kötődsz az evangélikus egyházhoz és a budavári gyülekezethez?

– Az egész családom evangélikus. Engem is itt kereszteltek a budavári templomban. És bár kevesen vagyunk evangélikusok, de ez a közösség nagyon összetartó. Jó idetartozni.

– Miért szeretsz ebbe a gyülekezetbe járni?

– Nem tudom, ki hogy van vele, de az osztályban és mindenhol máshol mindig fel kell venni egy viselkedési formát, a legjobbat kell mutatni magunkból, itt pedig elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Itt nincs versengés, hogy én vagyok a legjobb, én vagyok a legokosabb, hanem én is okos vagyok, és te is okos vagy. Elfogadjuk a másikat, itt mindenki szeret mindenkit. Számomra ez a kötődés nagyon kellett, jólesik, hogy itt mások az értékek.

– Úgy hallottam, nehéz sorsú gyerekeknek is segítetek, hogy láthassák az előadást. Ez miért fontos számodra?

– A gyülekezetben is hirdetem, hogy segítünk azoknak is jegyhez jutni, akik nem tudják megengedni maguknak a színházba járást. Apukám is szervezi ezeket a jótékonysági alkalmakat gyermekotthonok árva lakóinak, különféle karitászszervezeteknek, alapítványoknak, gyermekgyógyászai klinikáknak, a legéndi – ott született és ott volt kántor – és az ősagárdi gyerekeknek, mert szeretnénk, ha ez a történet sokakhoz eljutna.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 19–20. számában jelent meg 2018. május 20-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.