2017. október 19., csütörtök

Sziasztok! Végre hétvége, erre kitalálták ezt a konfirmandus utazást. Pedig hosszú hétvége van, mennyit telefonozhatnék. Bár, egy kicsit várom is, mert újra a régi osztálytársaimmal lehetek. Mindegy. Ezt a két napot valahogy kibírom. Megnéztem az útvonaltervezőben, Szeghalom csak nyolcvan kilométer, alig több, mint egy óra.  A buszozás meg buli. Majd jövök.

2017. október 20., péntek

Hahó, Szeghalomról jelentkezem! 

Az út tökjó volt, rengeteget nevettünk. A szállás is jó, még medence is van, persze tele vízzel. Látni kellett volna a tanárok arcát! A szobakiosztáson is túl vagyunk, és a fiúk már a wifikódot is feltörték, tehát királyság van. Anyukám, mennyi kaját csomagoltál? Az egész évfolyam jóllakna belőle, na majd éjszaka elkopik.

Este összejöttünk játszani, jó hangosak voltunk, de sokat nevettünk. Játszottunk értékvásárosat. Nekem sikerült „megvennem” egy őszinte barátot, és egy felsőfokú nyelvvizsgát. Bár csak ilyen könnyen menne. Utána filmet néztünk. Egész sokáig fennmaradhattunk, de mindjárt éjfél, és meglepő, de nem vagyok álmos… És mindenki beszélgetni akar. Látni kéne a tanárok arcát…☺

2017. október 21. 

Kár, hogy a fiúk faházai messze vannak. De úgy halljuk, ők sem alszanak. Jujjuj, már ennyi az idő? Aludni kéne! 

Na, most nem szeretném látni a tanárok arcát!

…

Miért kell ilyen hangosan pattogtatni a labdát negyed hatkor? 

….

Azt hiszem ma csend lesz a programokon, mindenki álmos. 

…

Hamarosan indulunk haza. 

Nem gondoltam, hogy ezt fogom írni, de maradnék még! Ma délelőtt a tékozló fiú történetéről beszélgettünk. A lelkész bácsi mutatott egy képet, amely a tékozló fiú hazatérését ábrázolta. Ha jól emlékszem, Rembrandt festette. Nagyon sok érdekességet felfedeztünk rajta, amit először nem is vettem észre. A felnőttek felolvastak nekünk egy vicces átiratot arról, hogy hogyan is végződhetett volna másképpen ez a példázat.  Utána csoportot kellett választani. Egy papíron fogalmak, kifejezések voltak, s ahhoz kellett odaállni, ami a leginkább jellemző rám. Az én csoportom nagyon érdekes dologba fogott: különböző színű kendőkből, sálakból életutakat „rajzolt” a padlóra.  A tékozló fiú életútját is megjelenítettük, illetve a bátrak kirakhatták a magukét. Majd bemutattuk egymásnak, hogy mit csináltunk. Az egyik csoport rajzban ábrázolta a fiú útját és a megbocsátást, a másik csoport továbbvitte a történetet, a harmadik modern formában dolgozta fel. Mindben volt valami jó.

Ebéd után gyertya köré ült a harmincöt hetedikes. Egészen elcsöndesedtünk, s talán nem csak az álmosságtól. Amíg énekeltünk, személyes áldást kaptunk a lelkész bácsitól. Ez jó volt…

Egy nagy sárga papírra ráírtuk, hogy mi volt a legjobb a hétvégén. Azt írtam, hogy a közösség. Valaki azt írta: Isten.