Pappné Glovács Erika: – Naponta beülnek emberek és olvasnak, de többnyire inkább kikölcsönzik a könyveinket. Egy év alatt nagyjából ezer kölcsönzést regisztráltunk. A lehető legjobbkor jött a Móricz Zsigmond Könyvtár ajánlata. Az „új könyvek” valószínű új olvasókat is vonzanak majd. Itt, közvetlen közelünkben 150-200 ember forog ilyenkor nyáron és több mint tíz százalékuk rendszeresen olvas. Szerintem ez biztosan nem rosszabb arány, mint amilyet a városban tapasztalhatnánk a nyíregyháziak körében.

Amikor meghozták a könyvekkel tele dobozokat, a törzsolvasók közül páran, akik éppen a Rákóczi úti központban voltak, rögtön izgatottan kezdtek válogatni. Kétségtelen, hogy előbb a már ismert szerzők műveit keresgélték, de egészen biztos, hogy a most „felbukkanó újdonságok” sem fognak a polcokon porosodni sokáig.

Bálint András: – Ha éves átlagot néznénk, azt hiszem, hogy körülbelül hetente jövök új könyvért. Persze előfordul, hogy egyszerre két-három könyvet is kikérek.

– Milyen műfaj a kedvence? Ha jól látom most Sidney Sheldon van a kezében. Mi ez, krimi?

– Van ebben szerelemtől kezdve bosszúig minden.

– A kedvenc témája lenne a szerelem?

– Nem, nem! „Mindenevő” vagyok az olvasás terén.

– Kedvenc szerző?

– Berkesi a fő kedvenc, de nagyon szeretem Szilvási Lajos könyveit is. Moldovát is gyakran viszek.

– Egy ilyen könyv mennyi ideig boldogítja?

– Ha tényleg jó, akkor legfeljebb két napig tart.

– Olvasni jobb, mint tévét nézni?

– Százszor jobb. Nem tud lekötni a televízió. Az ember olvasás közben megteremti magának az általa elképzelt világot.

– Honnan került az Oltalom Szeretetszolgálat fedele alá?

– A vasútnál dolgoztam 23 évet.

– Mi volt az oka, hogy hajléktalan lett?

– Családi az ok. Elváltam. Mindenem ottmaradt. A három gyerekem is. Vannak unokáim is, de azt sem tudom, hogy hol vannak.

– Egyetlen családtagjával sem tart kapcsolatot?

– Tartanék én, de ők nem tartanak velem. Az asszony még azt sem mondja meg, hogy hol vannak a gyerekeim.

– A gyerekek sem keresik magát?

– Szerintem nem tudják, hogy hol vagyok. Csak a volt asszony testvérével, a volt sógorommal tartottam a kapcsolatot. Vele gyakran találkoztam.

– Ezek szerint a könyvek arra is jók, hogy a bajokról eltereljék a gondolatait?

– Nyilván, de azért én korábban is rengeteget olvastam. Apám is nagy olvasó ember volt. Tulajdonképpen volt egy saját könyvtárunk, annyi könyv volt otthon. Rengeteg volt az útleírás. Molnár Gábor, Kittenberger Kálmán.

– Ezek szerint egy braziliai őserdőben vagy egy afrikai vadászaton otthon érezné magát?

– Rajongtam ezekért a könyvekért. De szerettem Rejtőt is nagyon. Kemecsei születésű vagyok. Kemecsén a könyvtár a kultúrházban volt. Reggel bementem és este kellett kiküldeni engem, mert zártak. Gizike néni - nyugodjon békében - mindig tudta, hol tartok.

– Miért nem lett könyvtáros?

– Ó, az nem úgy van. Géplakatos a szakmám. 1972-ben szabadultam és a TITÁSZ-nál helyezkedtem el. Egy év után átnyergeltem a vasúthoz. Ha nem jön közbe ez a családi gikszer, akkor onnan mentem volna nyugdíjba. Nem tudtam túltenni magamat a váláson, a családi csődön.

Az új szerzemények Banu Oszkárt is átcsábították. A 60 körüli férfi láthatón komoly érdeklődéssel  és ismerettel forgatja, rendezgeti, válogatja a dobozok tartalmát. Látszik a szemén, hogy fejben már sorrendet is állított, melyikkel kezdi és melyik lesz a folytatás.

– Van olyan, amit már ma magával visz?

– Egészen biztosan. Jack Collins..

– Kedvenc műfaja?

– Nincs. Mindent elolvasok. Ha ránézek, néha a borító vagy a cím is megfog. Persze az ismert szerzők sokat számítanak. Biztosra megy az ember.

– Sokat olvas?

– Naponta. Egy ilyen könyvet egy nap végigolvasok.

– Hogyan kapott rá az olvasásra?

– Hétéves koromtól ezt csinálom. Most a hatvanegyedikben járok. Nagyon sok könyv van mögöttem. Amíg otthon laktam, sok saját könyvem is volt. Később videókat is gyűjtöttem, de az nem adta ezt az élményt.

– Miért jó olvasni?

– A regények lekötnek, élményt adnak. Teremt az ember magának egy világot. Szabad a képzeletem közben. A könyv sokkal jobb, mint a film ugyanarról.

– És közben elfedi az ember pillanatnyi gondjait…

– Ez tényleg így van. Hat évig voltam a Bokréta úti Éjjeli Menedékhelyen. Most három hónapja az Átmeneti Szállón lakom.

– Ha innen menni kell?

– Még nem tudom. Az biztos, hogy most beiratkoztam egy festő tanfolyamra. Tíz hónapos, hátha azzal sikerül majd elhelyezkednem. Kőművesként nem kellettem. Addig marad a regényvilág.

Dávidáné Halász Eszter terápiás segítő adminisztrál éppen a könyvkölcsönzéshez. Az a tapasztalata, hogy sokan tényleg a napi bajok elől vonulnak egy regényvilágba. Érdekes módon ebben a körben nem nagyon fordul elő, hogy a kikölcsönzött könyvek eltűnnének.

– Milyen körből kerül ki az itteni olvasóközönség?

Dávidáné Halász Eszter: – Inkább az Idősek Otthonának lakói és az úgynevezett utcaiak közül jönnek. Az Átmeneti Szálló lakói nem nagyon járnak ide.

– Miért éppen az „utcások” olvasnak?

– Talán mert nekik van a legtöbb idejük és szeretnék magukat lefoglalni. Talán éppen az utcai világ szabadságvágya jelenik meg a regények világában.

– Jól tudom, hogy önök válogattak a könyvtár leselejtezett kínálatából?

– Igen, mert nekünk van tapasztalatunk, hogy mit olvasnak szívesen. Persze, hogy a könnyebb műfaj van többségében, de azért becsúszik az igényes irodalom is. Tudom, hogy aki olvasni szokott, az előbb-utóbb ezeket is kiveszi és megpróbálja. Amit mindenképpen észre kell venni, hogy a „könyves” emberek között kicsit még az atmoszféra is más.